Punk Portál - 2024. március 28.





 

2005. VIII. 24-27. Szeged - Szegedi Ifjúsági Napok


Írta: trii
Feltöltötte: kal0z
Ekkor: 2005. szept. 8. csütörtök - 10:24

0. nap (augusztus 24, szerda)

Mivel az egész fesztivál idejére szóló jeggyel rendelkeztem, már ezen a napon kinéztem a partfürdőbe, ahol már délután elkezdődtek a koncertek az egyik színpadon. Az elmúlt jópár napban szakadt az eső, ezért alaposan felázott a terület, lehetett dagonyázni a sárban rendesen. Az időjárás sem volt éppen "fesztiválbarát", de legalább nem szakadt az eső.
Első fellépő a Johnny Hotrod volt, akik Motörhead-szerű zenét adtak elő, erőltetett rekedtes énekhanggal. Inkább az éppen elkészülő sörös pulthoz léptem megtudni az árakat. Elég barátiak voltak, csapolt borsodi 260, dobozos is kb. annyi.
Következő zenekar az Atomtorta volt, egy fiatal tagokból álló zenekar: lájtos rockzene, Lovasi András énekhang, elvont szövegek. Minden számban szerepelt Isten, a számok közt meg politizált a szoknyában lévő frontember, aki be volt rúgva.
Kicsit keményebb zene következett a Dystopia előadásában, akik Metallica-szerű éneklős metált nyomtak, durva gitárszólókkal. Őket már sokan nézték, a tömeg kezdett gyűlni a színpad előtt.
A következő két zenekart a távolból figyeltem inkább, a Hooligans lenyomta tucatkoncertjeinek egyikét, végig pózolva. (Az énekes koncert közben lefejelt egy gyereket, mert az beintett a zenekarnak, ezután a gitáros is leütötte...)
Éjfél előtt éppen söröztünk a már megszokott helyen, mikor Ska-P-s dallamokat hallottunk a színpad felől. Jobban odafigyelve hallottuk, hogy nem is spanyolul énekeltek, hanem magyarul. Futottunk is a színpadhoz, ahol megtudtuk: a Testi egyenleg játszik éppen. Az este legjobb koncertjét táncolgattuk végig az első sorban, remek volt a hangulat és hatalmas a sár, de ez senkit sem zavart ekkor már (ez kicsit költői lett). A végén eljátszottak egy Ska-P nótát, majd visszahívtuk őket, és még egy nagyot táncikáltunk. Meglepett a zenekar, még nem is hallottam róluk, de majd utánuk nézek a neten. Mivel ők voltak az utolsó fellépők a 0. napon, ezért pihengettünk egy kicsit, majd elindultunk valami nosztalgiasátrat keresni, majd hajnalig ott bulizgattunk. 4 körül jött egy biztonsági ember, hogy legyen vége a táncikálásnak, mert feljelentik a fesztivált... sátor híján hazafelé vettem az irányt, 2 kiló sárral a cipőmön.

1. nap (augusztus 25, csütörtök)

Pontosan 4-re akartam kiérni a helyszínre, de ez persze nem sikerült, így a TvNetwork szinpadon a Fade Out végét csíptem csak el. Rockos zenét nyomtak szintivel, szólókkal; nekem nagyon sablonosnak tűnt az egész.
Átnéztünk a nagyszínpadhoz, amit tegnap óta már fel is állítottak két kivetitővel az oldalán. A Colorstar zenélt, elektronikus tánczenét játszottak, amit távolról figyelgettem. Az énekes néha 10 percekig nem szólt bele mikrofonba, de ez senkit sem zavart, ez egy ilyen stílus.
Fél 10 körül visszafutottunk a legmesszebb lévő színpadhoz, mert kezdett a Supernem. Nem is olyan rég láttam őket valami falunapokon, ugyanazt a műsort adták le itt is. A hangulat viszont jó volt, rengetegen beindultak rájuk. Nem csoda, mert tényleg kevés olyan zenekar lép fel a fesztiválon, akikre lehet zúzni. Próbálkoztunk egy kis bodysurfinggel is, de nem nagyon jött össze. (Most először örültem a hatalmas sárnak, mert így puhára estem. Később felvilágosítottak, hogy be van tiltva a szörfözés.) Játszottak mindenfélét, a dallamos számoktól kezdve a keményebb rockig. Utóbbiból egyre többet, már nem erőltetik a punkos imidzset. Igazuk van.
A Quimby koncertből sajnos nem sokat láttam, pedig kíváncsi lettem volna rájuk, sok ember imádja őket. A zenekarok után az egyszeri látogató sok lehetőség közül választhatott: elmehetett lazulni a Jamaica Beach-re, ami egy nagy medencében volt kialakítva és nagyon hangulatos hely. Aki filmet akart nézni, az felkapta fürdőgatyáját, beleugrott a vízbe, és már nézhette is a filmeket egy kivetítőn. Volt diszkós sátor is, de mi megint a nosztalgiasátorban kötöttünk ki, ahol sajnos pont azok a zenék mentek, mint tegnap, így én most gyorsan meguntam, majd hazaindultam az első busszal.

2. nap (augusztus 26, péntek)

Ezen a napon nem akartak beengedni a fesztivál területére, mert a pénztárcámon van egy kis lánc. Kint le kellett volna raknom, mint valami tiltott tárgyat, de sikerült meggyőzni őket, hogy nem fojtok meg/verek halálra vele senkit. Végül bele kellett raknom a táskámba, és úgy bevinni. Ez igen logikus megoldás volt, miután bejutottam ugyanúgy zsebre vágtam. Szerintem azért ennyire nem kellene túlzásba vinni a biztonságot, de ők tudják. Na mindegy.
Az első zenekar, akiket láttam, a Jeffo's Dream volt. Elektronikus zenét játszottak, női énekessel. Megadták a nap alaphangulatát.
Ezután gyorsan áthelyeztük székhelyünket a fesztivál másik sarkába, mert nemsokára kezdett a Fürgerókalábak. Az első szám a Kakapisi c. fergeteges költemény volt, amit Csipának (Hooligans énekese) küldtek, és kifejtették véleményüket a lefejelős dologgal kapcsolatban. Buzdítottak mindenkit, hogy intsenek be, és anyázzák le a zenekart. Sokkal lazább koncertet adtak, mint a legtöbb fellépő, rajtuk valahogy nem látszott az unottság, önsztároltatás. El is nyomták a nagy klasszikusokat, kezdve a Tanyabulival, GY.Ú.R.O.K.-kal, a végén az elmaradhatatlan Buzis dallal, amit Balázs a közönség soraiból gitározott végig.
Utánuk jött a Neck Sprain, ami nagyon nem tetszett, ezért elhúztam a nagyszínpadhoz, mert hamarosan kezdett a Cure. Szégyellem is magam, de egyáltalán nem ismerem őket, azt sem tudtam mire számítsak. Azt tudtam, hogy az énekes ki lesz festve, gondolom emiatt találkoztam több száz elcsúfított arcú emberrel. Ők tudják, én inkább nem festem ki magam.
10 körül kezdett a Cure, akik elég nagy show-t nyomtak, a koncertet jópár ezren nézték végig. Pár leleményes srác felmászott egy közeli magas fára, ahonnan jobban lehetett látni, de őket lekapkodták a rendőrök. A sok ember miatt csak a kivetítőn tudtam követni az eseményeket, de még így is tetszett a koncert. Egy darabig, mert utána nagyon meguntam a sok egyforma számot.
A másik színpadon pont elcsíptem a Depresszió végét, tőlük pont azt a két számot ismertem, amiket a végén nyomtak el. (Gondolom két nagy slágerről van szó.) Ami meglepett, hogy ez elé a színpad elé is jutott ember rendesen, kíváncsi vagyok, mennyien voltak kint ezen a napon. Benéztem a Másfél koncertjére, kb. 5 percig bírtam is az ének nélküli koncertet.
Amit ezen a napon vártam még, az a Guns 'n' Roses számokat játszó Tribute zenekar, de ők az eső miatt nem léptek fel. Koncertek után lenéztünk a Jamaica Beach-re, ami az üres nagymedencében volt berendezve. Reggae és drámendbéz zene ment, a hely teli volt rasztákkal, és ha a tömeg közepén táncoltál, tömény fűszag csaphatta meg orrod. Egy darabig ez is elment, de az eső szemerkélni kezdett, így benéztünk a már törzshelyünknek számító kis sátorba, de messze nem volt olyan jó buli, mint 0. napon.

3. nap (augusztus 27, szombat)

Az utolsó reggelen szakadt az eső, ami semmi jót nem ígért a későbbiekre, de délutánra szerencsére kisütött a nap.
Későn érkeztem, éppen a Nyers húzta a talpalávalót a nagyszínpadon. A tájékoztató füzet szerint ez volt a búcsúkoncertjük, már 20 éve zenélnek együtt. Nagyon jó volt a hangzás, de ez elmondható szinte minden fellépőről a 4 nap során.
Ezidőtájt ment a Doors emlékzenekar koncertje, nagyon hangulatos bulit nyomtak, profin. Ezen annyira nem csodálkoztam, ha 13 éve ugyan azokat a számokat játsszák, volt idő megtanulni őket.
Nyers után lépett fel a Kispál és a Borz, akik egyből slágerekkel indítottak, sokezren meg is nézték a zenekart.
A szombati napon egyetlen fellépő érdekelt csak: Alvinék koncertje. Jó 3 éve nem láttam őket, kíváncsi voltam most milyen bulit nyomnak. Másfél órás késéssel kezdtek, az előttük lévő 2 zenekar cserélt, biztos ebből voltak problémák. Régi és új számokat vegyesen játszottak, a feldolgozásokat annyira nem erőltették. (Ennek kifejezetten örültem.) A hangzás nagyon szar volt, az újabb szólógitáros gyerekből semmit nem lehetett hallani, a fúvós szekcióból úgyszintén. Az "alvin és a mókusok" c. szám alatt felhívtak embereket a színpadra, hogy énekeljék a refrént, ez úgy-ahogy sikerült nekik, kivéve egy gyereket, aki elfelejtett énekelni a mikrofonba. Azért a mozgása jó volt. Volt tapsoltatás, közönségénekeltetés, minden ami kellhet egy jó show-hoz, egy koncerten ezeket nem lehet kihagyni. Minden szám között megdicsérték a Tiszát, és elmondták, hogy mennyire jó itt játszani. Lehet csak nekem tűnt fel, de szerintem baromira elegük volt az egészből, én semmilyen lelkesedést nem láttam rajtuk. Azért a régi nagy slágereket szívesen meghallgattam, jó volt kicsit nosztalgiázni. A végén visszahívták őket kétszer, már azt hittem, nem játsszák a Kurva életet, de persze az volt az utolsó. Pont mikor lepengette Alvin az utolsó hangot, feldobtak valamit a színpadra, talán egy marék sarat. Erre baromira berágott, és levonult a színpadról, így vége lett a bulinak. A csúszás miatt az Alphaville-ről lemaradtam, és mivel koncert már nem volt, végigjártuk a sátrakat, majd irány haza.