2005. VIII. 31. A38 - Punk Goes Metal - Darkest Hour

Írta: Dan Feltöltötte: Dan Ekkor: 2005. szept. 5. hétfõ - 21:31

A hatalmas koncertdömping miatt csak késve tudom megírni memoárjaimat, szóval most nem fogok elveszni a részletekben, de a lényeget akár egy mondatban is meg tudom fogalmazni. Igen, a második nap szó szerint lemosta az elsőt. A "metal" sokkal inkább volt punk, mint a "punk".

Az este a Wiesen fesztivál jegymizériájával kezdődött, próbáltam intézni mindenkinek a bejutást, kiosztani a jegyeket, stb. A jegyek darabolására szolgáló ollót simán beengedték a biztonságiak, de azt már nem engedték meg, hogy leüljek a lépcsőre, és ott ollózzak. Nem éppen kedvesen küldtek el a picsába.

A DH disztrójánál szabályos sor állt, szerintem az nem is igazi metalcore arc, aki a következő 2-3 hónap bulijainak egyikén nem egy vérfoltos Darkest Hour t-shirtben jelenik meg. Én lúzer vagyok, meg szemét lemezbuzi, szóval plakátot meg az új splitet vettem meg inkább. Hogy egy kis lemezkritika is legyen, utóbbi célja bizonyára kizárólag a svéd Set My Path kicsit sem izgalmas zenéjének népszerűsítése lehet, mivel a DH egy szar minőségű élőfelvétellel szerepel csak.

A közönség összetétele az előző naphoz képest természetesen sokat változott, bár volt néhány elvetemült kétnapos látogató is. Sokkal többen voltunk, így a nyálas pózerek jobban eloszlottak, tehát ezen sem kellett izgatnom magam.

Hazai pályáról a Chief Rebel Angel mutatkozott be az új felállással, Jakab Zoli nélkül. Mondjuk végig ott ült a színpad szélén, ennyi erővel énekelhetett is volna. Az egyik gitáros vette át a szerepét. Én még ügyintéztem, meg mivel én Zoltán rajongója és talpnyalója vagyok, így már nem találtam annyira izgalmasnak a koncertet. Azért legközelebb igyekszem jobban figyelni.

Azért viszont tényleg mérges vagyok, hogy a Reflux felét lekéstem, mert nekem nagyon tetszett a koncertjük. Most hallottam róluk először, és csak lestem, ahogy a gitáros gyerek "pengetett". Az egész elég kaotikusnak tűnt, meg technikásnak, ami nekem mostanában eléggé tetszik. A koncert után kaptam tű nélküli Reflux kitűzőt, meg a dobossal is beszéltem pár mondatot, bár semmi értelme nem volt annak, amit mondott.

Játszott még a Beecher, ami azért volt jó, mert többek felháborodva távoztak a teremből, ez mindenképpen pozitívum. Küldtek számot a FallenIntoAshes-nek, akikkel talán még turnéztak is, amúgy meg jó zajos volt az ő produkciójuk is. A legjobban a vége tetszett, amikor tényleg artikulálatlan zörejekbe csapott át az egész. Remek.

A legjobb Darkest Hour koncertemet Bécsben éltem át, amikor a zenekarnak vitt pia egy részét én fogyasztottam el, majd ennek hatására keményen irtottam végig az osztrákokat. Most józanul tekintettem meg a koncertet, ami igen jól sikerült. Volt szép mozgás, néhányan még be is mertek ugrani a színpadról (én is megmutattam, milyen fasza gyerek vagyok), sőt, nemrég hallottam, hogy egy combnyaktörést is összeszedett valaki. Na, mi a punk-rock, ha nem ez? És folyt az izzadtság a falakon, és tudott 3 összefüggő mondatot hozzánk idézni az énekes srác. És nem cseréltek gitárt minden szám után. Bemutatták az új lemez néhány slágerét, de persze elhangzottak régebbi darabok is, szóval mindenki megtalálta a magának valót. Ráadásul egy nagyon szép új zászlóval is megleptek minket, már ezért érdemes volt ellátogatni a koncertre.

Aztán még hupákoltam a helyszínen egy darabig, de sokáig nem maradhattam, mert másnap nagy út állt előttünk...


Na, melyik beszámoló volt érdekesebb? Ez, vagy a NUFAN-os?