Tango Underground: A józan ész ellen
|
Írta: | Rolee Shine |
Feltöltötte: | Dan
| Ekkor: | 2005. aug. 22. hétfõ - 21:03 | |
Ez igen! Az ember, kezében tartva és hallgatva a zenekar Játék határok nélkül című és a szóban forgó második lemezét, megállapíthatja, hogy ezek a srácok nem adják egy bizonyos színvonalnál lejjebb, aminek a határát igen magasra húzták.
Nehéz lesz kritikát írnom, mert az egyik kedvenc magyar bandámról van szó, és egyszerűen azt is írhatnám, hogy fasza az egész, vegyétek, hallgassátok. Vannak nálam alkalmasabb emberek, hogy kritikát írjanak egy lemezről, de úgy érzem, nem mehetek el szó nélkül a dolog mellett, ezért megpróbálok összehozni egy értelmeset. Jópár hónap eltelt a lemez megjelenése óta, de szerintem teljesen időszerű még ez az ismertető/ kritika.
Szóval: haladjunk kívülről befelé. A borító abszolút elfogadható, egyszerű külső. Érezni, hogy erre adnak legkevésbé a fiúk. Valószínűleg ez volt a legutolsó, amit összedobtak mielőtt teljesen elkészült a lemez. És ez így is van rendjén. Nem nagyon szaroznak ilyesmivel. Vannak fotók és ami fontos: a szövegek. Szükség is van rá, mert nagyon sok helyen nem érteni a szöveget a lemez hallgatása során. Talán abból is adódhat, hogy más az ének hangzás az előző lemezhez hasonlítva.
Először nem voltam kibékülve az énekkel, de meg lehet szokni. Aztán egy idő után azt veszed észre, hogy már kifejezetten élvezed is ezt a fura énekhangot. :) Tapasztalat. Nagy énektémákat ne várjon senki, ez tipikus odamondogatós, csorda énekeltetős dolog, de hát Istenem, ez passzol és ettől is állat az állat Mi meg olyan primitívek valánk, hogy ezt szeressssük, de nagyon!
Amúgy ha már rákattant az ember a számokra, akkor észreveheti magán, hogy piszok módon, jó időzítéssel fokoznak az énektémák. Üvöltések, szóismétlések, rekedtesebb, nyersebb hangon ismételt szövegrészek. Koncerten biztos hatás, buliteremtő :)
A hangzás: teljesen egyben van az egész, hardcore-punkban szerintem az élen jár ez a lemez! Valószínűleg nem kizárólag a zenekar érdeme, érezni a lemezen, hogy a stúdió is jól dolgozik, amit választottak. Respect!
Ahol kell, húsos a hangzás, ahol kell, éles, karcosnak tűnik. Én kész vagyok tőle. A gitárjátékok az idegeimet borzolják, élvezetesek a témák, ha csak külön a gitárra figyel az ember, akkor is. Hát még az egész együtt! Bárcsak a koncerteken is kapnánk valamennyit ebből a jó hangzásból…
Az előző lemez óta bővült a zenekar még egy gitárossal, szerintem nem vált kárára az összhangzásnak.
Ha berakod a lejátszódba a cd-t, egy idézetet fogsz hallani a Gyűlölet című filmből. Nem gyenge. :) Aztán kapod is rögtön az arcodba az első számot, ami a Tisztogasd címet viseli.
Itt gyorsan megjegyzem, hogy a szövegek értelmes, mindennapi témákat boncolgatnak egy elbaszott világról (rendőrök, öngyilkosság, korrupció) olyan irányból megközelítve, ahogy még nem igen hallhattuk őket ezelőtt. Itt van rögtön ez a Tisztogasd. Ugyebár, ezért, vagy azért, de senki nem komálja a rendőröket (önmagukon kívül). Hát ebben a számban ez is ki lett fejtve Tango-s megközelítésben.
A basszus témák is ottvannak, nem tudom, mióta játszik ez a srác, de nekem nagyon bejönnek az ötletek, például a Fertőzött erkölcs című szám vége előtti basszus kiállás, a magas basszus hangok a Hátvéd nélkül-ben, na és a Lopok, csalok, hazudok szám kezdése! Ha már ennél a számnál tartok, kurvára bejön, amikor hirtelen leáll az egész egy pillanatra egy pergő csapással. Valóban: a zenében a jól időzített, pillanatnyi csend is egy értékes hang tud lenni. Színesít. Jól eltalálták.
A Tiszta című számban állat félelmetes részt gitározik valami gazember a zenekarból és fasza a szóló az albumot záró MÉH című számban. „Át-vesz-szük a szemetet”, hehe, egy elbaszott MÉH telep vagyunk :)
Dani úgy hallom szert tett egy duplázóra és egy kínai cintányérra, amivel színesíti a dobtémáit. Dobos lévén piszkosul élvezem a dobtémákat, lendületes, itt-ott ütemtörések a pergőn, cineken. Nagyon tetszik. És ha keresztre feszítenek se tudom, hogy az Istenbe csinálja a kiütést a kínaira a Hátvéd nélkül című számban. :)
Egy mondat kedvcsinálónak: lendületes, élvezetes zene, hála az égnek magyar nyelven, tökéletes hangzással és nem kezdő zenei tudással.
Vezetés közben senkinek nem ajánlom. Ha pedig láttok az utcán egy óriás barkós arcot fejhallgatóval a fülében, aki fura képeket vág miközben a mutatóujjával hadonászik, akkor tudjátok mit hallgat. :)
|