Punk Portál - 2024. március 29.





 

2005. VII. 27-30. Gárdony - LB27 Reggae Camp 2005.


Írta: Dan
Feltöltötte: Dan
Ekkor: 2005. aug. 3. szerda - 23:24

Ez volt a negyedik reggae táborom, az elsőn csak egy napot voltam Komáromban, az azt követő kettőt már Gárdonyban, a Sport Beach-en éltem át. Ennyi idő alatt rájöttem, miről is szól ez az egész nekem, miért is jó végigélvezni "4 nap Jamaikát" a Velencei-tó partján, miért várom már decemberben, mínusz 10-ben a következőt. Itt nincsenek nagy nemzetközi sztárok, nincs 5 színpad, szinte minden évben ugyanazok a hazai fellépők játszanak, mégis az év egyik legjobb bulija. Nyugi van, nyaralás, nem izgul az ember, ha lekésik egy fellépőt, barátságos emberekkel találkozhat, és bár magamban röhögök azokon, akik a raszta vallást fehér létükre komolyan gondolják, ráadásul ezt állandóan hangoztatják is, én is gyorsan akklimatizálódok, és a második naptól már "Jah man"-nal köszönök a szembejövő tegnapelőtt berasztásított (dreadlockosított?) hajú gyereknek.

Az idei fesztivál szinte semmiben nem különbözött az előző évitől, a Sport Beach területén 3 helyszínen zajlottak az események. A soundsystemek külön kis sátorba kerültek, itt szinte éjjel-nappal pakolta valaki a lemezeket. A színpad az eddigi legkomolyabbra sikerült, nagy, korrekt, profi technikával ellátott terepet kaptak a fellépők. A tánctér mögött kajálda (amíg be nem záratta a kivonuló ÁNTSZ), piálda és fotelokkal ellátott fetrengőterület helyezkedett el egy sátorban. Új helyszín volt számomra az Agárdi kemping, ahol egy kis faházban szálltunk meg.

Az elmúlt napok hasonlósága és ismétlődő jellege miatt egy nagy massza maradt meg az emlékezetemben az egész fesztiválról. Egy nagy halom emlékkép, nagyjából időrendben. Ezeket ömlesztem most "papírra", lehet belőle mazsolázni!


- Odaút. Hőség, jó hangulat. Fagyi kedvenc érdi cukrászdámban.

- Érkezés. Szokásos campelő társak üdvözlése és az újonnan csatlakozottak megismerése.

- Megszokott jegyszedők, karszalag, fesztiválérzés szétárad az ereimben.

- Malacka és a Tahó a színpadon. Rég nem láttam őket. Ismert dallamok, mosoly az arcon, első sör (drága!) a kézben, ajándék Bravo-poszter átvétele.

- Trabibár. Az elmaradhatatlan kellék, a lerészegedés alapja. Piamixelés. Barack-barack és társai.

- Éjszakai fürdés. Részegen a legjobb. Meleg víz, hűs nyáresti levegő, fények a távolban, csinos lányok, reggae. Az egész camp egyik legkellemesebb élménye.

- Állandó visszatérő kép: a Ladánybene szintise tökkész állapotban kószál nyakába aggatott borkólával. :) Kicsit később simán részt vesz az aktuális LB project koncertjén.

- Zagastic és Dub4U. Ekkor már minden jó, csak szóljon.

- Séta haza. Korán van még, de ennyi elég volt az első napra. Elég hosszú az út, de meg sem érzem, csak dőlök be az ágyba.

- Gárdonyi pékség. Péksütemények, amilyeneket még soha nem is láttam. Isteni meleg kakaós csiga, friss meggyes pite. Ipari mennyiségű friss zsemle vásárlása az egész csapat étkeztetésére. Csurka István fórumra hív egy plakátról szombat délután ötre a művházba. El akarunk menni, de a végén persze elfelejtjük.

- Közérthelyzet. Az érkezésünk napján megnyitott Plussz-ban faltól falig áll a sor, a Pennymarketben sem jobb a helyzet. A városi CBA-ban büféárakkal találkozunk. (Dobozos sör 250 Ft!) A végén persze kiderül, hogy az agárdi CBA-ban nincs senki, korrekt árak vannak, és még a sört is hűtik.

- Reggeli/vacsora. Tábori körülmények között nagymennyiségű zsemle elfogyasztása a további tápanyagra költött pénz minimalizálása céljából. Több marad sörre.

- Strand nappal. Kevés árnyék, sok jó csaj, kellemes tóvíz. Míg a többiek labdákat, frizbiket dobálnak, én inkább beúszok a nádasig és vissza. Beljebb legalább nyugi van.

- A lány. A tökéletes csaj, akiről 4 napig nem tudom levenni a szemem. Általában a környékünkön strandol, esténként feltűnik a soundsystem sátornál. Minden szép és jó benne, csak az állandóan körülötte ólálkodó pasija zavaró. :(

- Lángosozás. Méretre kicsi, ízre korrekt, árban elfogadható. Az összes meleg kaja, amit 4 nap alatt fogyasztottam kimerült 2 lángosban.

- Strand után haza kajálni, majd visszatérés a táborba. Rossz hírek. A bevezetett csendrendelet miatt előrébb tolódott a program, lemaradtunk a Tizenhétről. Kezd a Honeyball. Csapatunk nagy része tüntetőleg a tóparton üldögél, én azért megnézem őket. Korrekt koncert két punkosabb szám reggae átiratával. Én már a Balatonra készülök.

- Balázs vezet, irány a Balaton. (“...másodosztály a Zsuzsanna vonaton...”) Egyszerű a dolgunk, csak végig kell menni a 7-esen. Időnk van még bőven. Rengeteg kisváros, sebességkorlát. Telik az idő, Boglár még arrébb. Kezdődik az idegeskedés. Telefon Borics úrnak. “Most cuccolunk a színpadra.” Innentől szarunk a sebességkorlátozásra. A Balatonboglár tábla megváltóként érkezik hamarosan. Kis kavarás a templom környékén, majd parkolás a művház kertjében a punkok között. Az első szám hangjai csendülnek fel. “Két jegyet kérek kurva gyorsan.”

- Red Line Offside koncert. Ismerős arcok az ország különböző tájairól, ismerős zenekar a színpadon, ismerős slágerek, 40 fok. Mivel nem kellett vezetnem, kissé sörös állapot, eufória, ordibálás, mosh csak mértékkel. Kitörés a reggae szorításából, punk-rock, mely szívemnek kedves. Egy új saját szám, egy Fugazi meg még egy feldolgozás. Remek koncert. Több mint 3 óra utazás egy zenekarért. Megérte? Szerintem meg. Pólóvásárlás, az L-es az orrom előtt fogy el. Jó az M-es is, úgyis fogyózom. :)

- Visszaút. Félálom, fáradtság. Jégkrém egy benzinkútnál.

- Tábor. Pia a kocsiba, visszük a többieknek, akik épp ekkor érkeznek haza. Mi nem adjuk fel.

- Soundsystem sátor, punnyadt nép, szétcsapott Honeyball tagok. Ücsörgés, chill, unalom.

- Sok új ismerős a strandon, sunshine, alkohol. Harmadik nap, várhatóan a legjobb programmal.

- Színpadon a Tigris, iszonyatosan meleg van, ömlik rólam az izzadtság. Zuhany ruhástul, majd tánc végig. Circle pit egyedül. :) Korrekt koncert, szokás szerint.

- PASO. Még emelkedettebb a hangulat, szól a kedvenc számom, táncolok az első sorban.

- Kis közjáték. Szorongatják a torkomat. Ennek fele se tréfa. Kis “baráti” elbeszélgetés, melynek legnagyobb negatívuma, hogy kijózanodok. Szomorú dolgok ezek.

- Újabb izgalmak. Két társunk másfél órája beúszott egy kicsit fürödni a tóba. Megindul a hajtóvadászat, elemlámpával a tóban, nincsenek sehol. Talán már rég a parton buliznak? Keresés a parton. Hangok a tóból... Megvannak. Csak beúsztak a nádasig. Teljes kijózanodás az eredmény részemről.

- Soundsystem sátor fürdőgatyában, ruháim nem elérhető helyen. Áfonya remekel. Sok ember, tánc, jó hangulat.

- Betépett dobosok. A hallható zenétől teljesen függetlenül a semmibe meredve végigdobolnak napokat a soundsystem sátorban.

- Rendőrök érkeznek, magyaráznak, buli lefújva, feljelentettek minket. Áfonya fülesről nyomja tovább a zenét, mi távozunk.

- Ülünk a házikónk előtt, átszűrődik az Ohio c. sláger techno változata a közeli Nádas diszkóból. Menjünk át!

- Tóparti diszkó, hajnal 4. Villognak a fények, szólnak a 80-as évek slágerei. A DJ beledumál, beleénekel a számokba. Tuti ő is ivott már pár pohárral. A tánctéren kigombolt fekete ingben srácok, szemükben felcsillan az utolsó reménysugár, amikor néhány csinos lány érkezik pár nagyon oda nem illő srác társaságában. Táncolunk, énekelünk. Sean Paul - sampon. Micsoda poén! A diszkós srácok hátulról próbálkoznak a csajainknál. Röhögünk.

- Utolsó nap, ki kell használni. Állok a Plussz kilométeres sorában, kosaramban egy láda sör és 29 Ft-os ásványvizek. Ma nem hibázhatok, nem fogyhat el a sör.

- Anyázva állok a kempingi közös hűtő előtt. Már megint elloptak hármat! Pofátlanság.

- Sör a kézben, Re-G a színpadon. A tánctér sok zuhanyzás miatt elárasztott területeit vödrökkel próbálják vízmentesíteni, majd fapallókkal fedik le. Ez talán az eddigi legjobb Re-G koncertem. Közrejátszik a hideg sör a kezemben és a csinos énekes lány, aki nem vett fel melltartót. Zeneileg még mindig nem jön be, de mindegy.

- 2 méter 20 centis fekete kigyúrt srác. Gyorsan a társalgások központi témájává válik. Többen javasoljuk, hogy szélsőjobbos elveket vallókat hozzá kéne irányítani, beszéljék meg a problémáikat. :)

- Nem lesz elég a sör!!! Túl sokan szálltak be a fogyasztásba, loptak is el belőle, ürül a hűtőtáska. Nem lesz ennek jó vége. A lengyel Vavamuffin-t magyarul konferálja fel egy lengyel lány. Állítólag vezető hazai reggae zenekar. Jól nyomják, de honfitársaik, a Paprika Korps közelébe sem érnek. A háromtagú ragga-ének részleg baloldali, nagyobb darab tagján hamburgerevő versenyt megörökítő póló látható. A Roland hangszereken az R egyik szára mindenhol eltűnt, így olvasható a Poland.

- Utolsó sör a kézben, színpadon a francia Tribuman Project, akik állítólag a Skalandon nagyon jót alakítottak. A selector pakolja a lemezeket, két fiatal francia raggázik, énekel rá őrült tempóban. Nagyon jók, várom, mikor érkezik már a zenekar többi tagja. Semmikor. Ennyi, így jöttek. Nagy kár.

-...

- Fekszem a tóparton, telefon ébreszt. “Hol a francban vagy?”. Kicsit elpilledtem a sör helyett fogyasztott "mindegy csak ártson" italmixtúráktól. Elhagytam a jó kis sapimat, de ami ennél durvább, a sínt is a törött ujjam alól. Azt meg hogy? Kómás ténfergés a kocsihoz, ott alvás.
/Nem találta meg valaki a sapkám?/

- Reggel 7, napsütés, fáradt fesztiválszervező barátaival pihen a tóparton. Kicsit odébb fotelben néhányan isszák az utolsó italokat. A strandosok szedik a szemetet. “Mit keresel? Nem találtunk semmit.” Akkor mindegy...

- Ébredés a szálláson, lassan indulnak haza a többiek. Mi még maradunk, pakolunk, rendbeszedjük kicsit a környéket, kipróbáljuk az Agárdi szabadstrandot.

- Hogy meglegyen a keretes szerkezet, fagyi Érden. Csoki, eeeeeh, tejszínes nápolyi. Mindez légkondicionált helyen fogyasztva. Remek zárása a fesztiválnak.



Képek Keksznél, utolsó napról itt, cikk az Indexen.