No Use For A Name – Keep Them Confused (Fat Wreck, 2005)

Írta: Mozart Feltöltötte: Dan Ekkor: 2005. aug. 2. kedd - 19:06

Nem az a baj a No Use-szal*, hogy nem tudnak jó számokat írni. Itt van például rögtön az új lemez első száma, a Part Two, ami minimum korrektnek nevezhető (leszámítva a hegedűs részt a vége felé).
Hanem az a baj velük, hogy minden puskaporukat ellőtték. Nem sok újdonságot mutat az új album az eddigiekhez képest. A More Betterness album idején elért a banda egy szintre, amit nem képes túllépni, és azóta csak magát ismétli. Számomra már az előző album, a Hard Rock Bottom is csalódás volt ilyen szempontból. Nyugodtan nevezhették volna azt az albumot More Betterness 2-nek, a mostanit pedig More Betterness 3-nak. (Egyesek már a Making Friends album idejére teszik a stagnálás beálltát, de ez most teljesen lényegtelen).
Nem értek egyet a „jól bevált formula” kifejezéssel, márpedig ezzel szokás mentegetni a magukat folyamatosan ismétlő zenekarokat (vö. Pennywise). Én elvárom egy nemzetközileg elismert, nagy bandának számító zenekartól, hogy újdonságokkal rukkoljon elő minden albumán, meglepetéseket okozzon és folyamatosan fejlődjön, bármennyire jó volt is az azt megelőző album. A NUFAN szemmel láthatólag lemondott erről: bár próbálnak kísérletezni bizonyos értelemben (leginkább a hangszereléssel, számírásbeli technikákkal), de a dallamokat már ezerszer hallottuk a régebbi számaikban. Olyannyira, hogy viccen kívül az jelenti a legnagyobb szórakozást a lemez hallgatásakor, hogy játszhatjuk vele a „Lehetnék-e én a No Use zeneírója?” játékot. A lényeg, hogy amikor először vagy még nem sokadszor hallgatjuk a számokat (a lényeg, hogy még ne tudjuk kívülről az énekdallamokat), a „pause” gomb megfelelő pillanatban történő megnyomásával megpróbáljuk 3 elhangzott sor után kitalálni a negyediket (kezdők úgy is játszhanak, hogy valamelyik sor közepén lepauzolják a zenét, majd megpróbálnak rájönni a sor utolsó hangjaira). Meglepő, hogy milyen sokszor bejön a tippünk.
Körülbelül ennyit érdemes tudni az új albumról annak, aki még nem hallotta. Aki ismeri az eddigieket, az pontosan tudhatja, mire számítson. És azt is, hogy milyen lesz a következő meg az az utáni No Use For A Name album.
Lehet, hogy bizarrul hangzik, de ebben az albumban nekem a zenét leszámítva minden tetszik. Először is, a szövegek továbbra is elég komolyak, kifejezőek, és leszámítva egy-két nyálas megmozdulást, néha egész elgondolkodtatóak tudnak lenni. A Keep Them Confused címhez igazodva van az egész lemeznek egyfajta tematikája, vagy inkább alaphangulata: a banda elmondása szerint a 9/11, valamint az iraki háború nyomán teljesen összezavarodott, bizonytalan amerikai közhangulatot festi le a számok többsége. Nekem sokkal inkább bejön ez a metaforákkal tarkított, melankolikus-borongós szövegvilág, mint a „le a háborúval” „az erőszak rossz” típusú szövegek. A CD-borító pedig igazi remekmű: gyönyőrű szép, ízléses, sok színben pompázó, mégis visszafogott. Minden oldalon egy adott színnel „leöntött”, végletekig elmosódott fotó látható, és nem csillogó, hanem matt papíron. A szín minden oldalon más, de egy oldalon csak egy szín van, ezért nem tarkabarka színkavalkád, hanem szinte művészi összkép jellemzi a füzetet. Akár a Radiohead borítója is lehetne. De hát valljuk be, ez azért kevés egy igazán jó albumhoz.
Visszatérve a zenére, a rajongók azért nem fognak csalódni, legalábbis, ha nem zavarja őket a folytonos önismétlés, hiszen tényleg vannak a lemezen nagyon jó számok is. Én is meghallgattam és meg is fogom hallgatni még jó párszor. De azért szívesebben fogadtam volna több kísérletező kedvet mutató alkotásokat.
Ja, és még annyit, hogy a No Use mindig is híres volt arról, milyen hihetetlenül precízen és energikusan adja elő a számait (véleményem szerint a Live in a dive a legjobb albumuk). Előadásmódjuk sallangmentes, színpadi mozgásuk látványos, a hangzás pedig általában tökéletes. Úgyhogy az augusztus végi magyarországi koncert még annak is kötelező, akinek nem tartoznak a kedvencei közé, vagy csak hasonló a véleménye az új albumról, mint nekem.


* Tudtátok, hogy a „use” szót sz-szel kell ejteni, ha főnév, és z-vel, ha ige?