Snuff – Six of one, half a dozen of the other (Fat Wreck, 2005)

Írta: Mozart Feltöltötte: Dan Ekkor: 2005. júl. 18. hétfõ - 23:32

A Snuff egy méltánytalanul elhanyagolt zenekar.
Aki ebben nem lenne biztos, vagy netalántán eddig nem hallott volna róluk, azt ez a lemez biztosan meg fogja győzni. Egy, a zenekar történetének első tizenhat évét átölelő válogatásról van szó, amelyet végül dupla CD-re egészítettek ki: az első egy igazi best of a legnagyobb slágerekkel, a másodikon ritkaságok (kiadatlan számok, B-oldalasok, feldolgozások) kaptak helyet. Kétszer huszonöt szám, kétszer egy óra, hiánypótlónak kitűnő, ugyanis meggyőződésem, hogy ezt a zenekart sokkal kevesebben ismerik, mint illene. Természetesen nekem sem sok mindenem volt meg tőlük, de ezzel az albummal újra beverekedték magukat a szívemhez közel álló zenekarok közé.
Akkor egy kicsit a Snuff-ról: 1986-ban alakultak Angliában. „Nem is gondoltuk, hogy punk zenekar vagyunk, mikor elkezdtük – nyilatkozza Duncan a belső borítóban található cikkben. – Azt hittük, a punk halott”. A szigetországban ugyanis abban az időben nemigen mutatkozott perspektíva a punk stílus megmentésére. Az USA-ban pedig annyira underground szinten folyt az egész, hogy annak a híre nemigen jutott el az öreg kontinensre. Ami az egész Snuff-jelenségben a legfurcsább, hogy ők hosszú évekkel a 90-es évek közepére tehető punk reneszánsz előtt már azt a fajta dallamos punk-rockot játszották Angliában, amelyet aztán a NOFX és társai tettek népszerűvé Amerikában. Karrierjük során sok változáson estek át (tagcsere, ideiglenes feloszlás, új hangszerek bevétele, úgymint trombita és szintetizátor). Mindeközben egyre finomodott, csiszolódott a stílus, olyannyira, hogy számaik összetéveszthetetlenek bármi mással, és már pusztán ezt sok zenekar megirigyelhetné tőlük. Tudnak lenni szomorúak és vidámak egyaránt, és ha már itt tartunk, az egyik leghumorosabb zenekarnak tartom őket, ami abból ered, hogy ismerik nemcsak a szövegbeli, hanem a „zenei humort” is, ami tényeg kevesek kiváltsága (pl. Toy Dolls). Mindezt viszont olyan őszintén és természetesen adják elő, hogy nem lesz idétlen jópofizás az egészből.
És akkor a lemezről: Az egyes számú, best of CD-ről ha akarnék, se tudnék sok rosszat elmondani. Nagyon jól vannak összeválogatva a számok, ráadásul az elején vannak a gyengébbek (nagyjából időrendben haladunk előre a CD-n), szóval hogyha az első párat túléljük, akkor utána a lemez végéig igazi slágerparádéban lehet részünk. A Snuff nem az a zenekar, aminek az összes albumát össze akarom gyűjteni, és gondolom ezzel sokan vannak így, viszont éppen ezért ez a válogatás kihagyhatatlan.
A második számú CD-től is többet vártam, mint egy átlagos „ritkaság-válogatástól”, erre pedig az szolgáltatott alapot, hogy első Snuff albumom pont a B-oldalasokból öszeállított Potatoes and Melons… volt, amit anno rongyosra hallgattam. Nos, tényleg kapunk egy csomó jó számot a képünkbe, bár azért itt több a középszerű alkotás. És egy érdekes momentum: míg a Me First and the Gimme Gimmes-nek (és másoknak is) sikerül lassan az egész punktársadalommal megutáltatnia a feldolgozásokat, valahogy a Snuff-tól ez is olyan jól jön át – lehet hogy ez arra vezethető vissza, amit az előbb az őszinte humorról elmondtam. Például ennek a CD-nek az egyik legjobb dobása az I will survive feldolgozás.
A hab a tortán a borító, ami természetesen nem tartalmazza az 50 szám szövegét, cserébe tartalmas, szórakozató és igényes. Hosszú kellemes perceket tölthetünk a böngészésével, például tartalmaz egy (teljesen hamis) családfát, ahol többek között láthatjuk, hogy mi köze a Snuff-nak a Spice Girls-höz, valamint a „Tíz dolog, amit nem tudtál a Snuff-ról, de nem is annyira izgatott” felsorolást. Mindez egy színes füzetecskében, amelynek hátteréül régi és új lemezborítók, koncertplakátok és más egyebek szolgálnak. Már csak emiatt is azt érezheti a kedves vásárló, hogy egy igazi, zenetörténelmi összefoglaló dokumentumot tart a kezében, nem pedig egy összedobott, „húzzunk le még egy bőrt róla” szintű válogatást.
Ez a lemez kiválóan alkalmas arra, hogy megismertesse a zenekar legjobb oldalát azzal, aki még nem, vagy csak felületesen ismeri. Hallgassátok szeretettel. Tényleg NEM csak rajongóknak. Kötelező.