2005. VII. 5. Blue River – The Silver Shine

Írta: Dan Feltöltötte: Dan Ekkor: 2005. júl. 7. csütörtök - 20:02

Esős nyári hétköznap este. Egy belevaló psycho rajongó természetesen semmilyen lehetőséget nem hagy ki ha egyik kedvenc stílusának képviselőit tekintheti meg. Szóval én is autóba pattantam (mert persze ki akar elázni?), felvettem a mostanában elsőszámú Keksz.net-es fotóssá avanzsálódott Kutya kollégát, majd rövid utazás után a nagy fehér híd alatt leparkoltam. Az ott üldögélő dohányzó fickók biztosítottak, semmi gáz nem lesz, reggelig ott vannak. (Meg adhatnék pár forint aprót is, ha már ott vagyok.)

Így tehát teljesen nyugodt (és az eső miatt gyors) léptekkel haladtunk a hajó felé, melynek neve Blue River. Egyszer már jártam itt, de akkor csak bizniszelni. Amiben jelentősen különbözik az A38-tól: sokkal kisebb, éppen azért nagyon ringatózik, ablakain keresztül pedig látható a kivilágított Budapest, ami szerintem nem mindennapi látvány, én mindig megcsodálom. Amiben hasonlít, az az árszínvonal, de ez nem nagyon zavart, mivel nem vettem semmit.

A megjelent közönségre a “vegyes” jelző illik. Nem voltam még Ska Club bulin a hajón, de állítólag a megjelent jó 50 fő viszonylag soknak számít. Állandó vendégek, iskolaszünetben unatkozó fiatalok, a zenekar barátai és ismerősei képviseltették magukat.

Bár számítottunk rá, kicsit zavaró volt az igen késői kezdés. A 10-ből fél 11 lett, majd ez után pár perccel végre “színpadra” állt Magyarország (és talán a világ) egyetlen straight edge punkabilly zenekara, a The Silver Shine. A straigth edge-t szerintem nem kell túldramatizálni, mindössze annyiról van szó, hogy itt piázásról nincs szó, csak zombikról. A punkabilly sokat elárul, az eleve punk hatásokkal bíró psychobillyt kicsit tovább punkosítják, tökéletes egyveleg! A zenekar készült első önálló estjére, a délutáni próbálás kicsit le is fárasztotta őket, plusz tengeribetegségre is hivatkoztak, ennek ellenére egy nagyon korrekt egyórás programot nyomtak le. A hagyományos psycho felállás (dob, gitár, bőgő) megdobogtatta a szívemet (van szebb hang a csattogó bőgőhúroknál?), de sajnos a hangzás nem volt tökéletes. Halk bőgő és ének, gerjedő gitár. A számok viszont ütöttek, a stílus kötelező elemeiből korrektül felépített pörgős rockandrollt kaptunk a képünkbe, saját számokat feldolgozásokkal vegyítve. Mondjuk én csak a Tiger Army-t ismertem, de az majdnem tökéletes volt. Néhány hét múlva megjelenik az első 7”, természetesen nem hazai kiadásban. Már nagyon várom! Több vadiúj szerzeményt is hallhattunk, a koncert végén egy hosszabb, részben talán improvizált, ismert dallamokat is tartalmazó szám hangzott el.

Megköszönték a lehetőséget, majd vége. Ez magánvélemény, de szerintem nagyon jó lesz ez a zenekar, ha írnak még egy köteg számot, meg még próbálnak jó sokat. Talán már csak egy dolog hiányzik, a színpadi show. Zombik, csontvázak, táncoló ördöglányok, stb. Király lenne. :)

A szövegekből semmit nem értettem, de attól félek, egy ilyen zenekarnál nem a mondanivaló a lényeg, ezt el lehet fogadni. Csak akkor miért fintorgunk például egy lovag-metálzenekar hallatán?

A kocsi megvolt, az őrzők viszont nem. Hát ennyire lehet bízni az utca emberében? Biztonságba helyeztem az esőben áztatott bakelitjemet, és hazaindultunk.


További képek Kutyától Keksznél