Punk Portál - 2024. március 28.





 

2005. V. 3. Süss fel nap - Ex Models


Írta: Dan
Feltöltötte: Dan
Ekkor: 2005. máj. 5. csütörtök - 23:42

Álmosságomon és fáradtságomon felülkerekedett a kíváncsiság, így kissé kómásan a Süss fel nap felé vettem az irányt kedd este. Hátha egyszer jelleggel lementem negyed 10-re, mivel 9-kor "kezdődött" a buli. Jó 6-8 ember lézengett a klubban. Kellemes csevellyel töltöttük az időt, végül lettünk vagy 30-40-en is.

A The Taktika kezdte a programot 10 után valamivel. Rájöttem, az a jó a Taktikában, hogy akárhányszor nézem meg őket, szinte minden szám teljesen ismeretlennek tűnik. Nem adnak két egyforma koncertet. Pándi úr dobcucca a bal szélre volt kiszorítva (legalább tudtam figyelni igen profi technikáját), a többiek pedig lelkesen pengettek/ordítottak. Azt bírom bennük, hogy szarnak mindenre, és tényleg lelkesedésből játszanak. Nem adnak ki lemezt, nem pózolnak, nem nyomulnak, egyszerűen kedvtelésből lenyomnak pár bulit havonta és kész. Bírom a koncertek közvetlen hangulatát és az egész megszólalását. Az már más kérdés, hogy a zenével még mindig nem igazán sikerült megbarátkoznom, és a szövegekre is kíváncsi lennék. (Már ha nem halandzsa az egész...) A mostani koncerten a legjobban a produkció végén előadott jó 10 perces instrumentális - nagy valószínűséggel improvizált - darab tetszett. Király volt.

Kicsit arrébb süppedtünk fotelünkben, amikor Pándi úr izgatottan közölte, hogy már megy az Ex Models! Gyorsan a terembe sietett a "tömeg", és olyat láttunk, amit még nem, pedig a Pándi-bulikhoz szokott füleknek nehéz már igazán újat nyújtani. Azon már meg sem lepődik az ember, hogy kéttagú az egész banda, meg hogy dugig van pedálokkal a színpad, de amit alkottak... az maga volt a tökéletes zaj. Azt nem tudnám megmondani, ez a zaj miért tetszett, és a múltkor a Xiu Xiu előtt hallott miért nem, az indok valószínűleg a ritmikusság lehet. De térjünk vissza az elejére! Két fickó, a bal oldali a földön térdel, tekergeti a torzítók potijait és mozog a zajra, amit generál. Egy idő múlva a másik dobgépet indít, különböző pedálokat nyomogat, majd a zajra elkezdi egy lestrapált dobverővel ütni a színpad közepén álló cinállványra felrakott két cintányért. Aztán beszáll a nyivákoló, torzított ének mindkét oldalról. Kb. ez volt az első szám. Később gitárt ragadnak, és folytatják a produkciót hasonló stílusban. Idegesítő, torzított, semmire nem hasonlító hangkavalkád. Ráadásul iszonyatosan elnyújtva, ugyanazt ismétlik ezerszer. Nézem az embereket, és élvezem, ahogy a "műértő" közönség tagjainak arcára kiül az unalom és a förtelem. Pár elvetemült ritmikus rángásba kezd. Ha a múltkor nem fikáztam volna annyira a zenétől nagyon távol álló akármire mozgó idiótákat, én is mozogni kezdenék, de türtőztetem magam. Amikor azt hinné az ember, hogy végre vége, akkor még pár percig játsszák ugyanazt a 2 hangot, nyivákolnak, torzítanak. Kb. 5 szerzemény hangzott el, egy idő után a jobboldali fickó a dobverővel nekiáll a gitárja húrjait nyúzni, a másik nyivákol tovább, üti a cintányért. Az jut eszembe, hogy ez a zenekar kb. annyira zseniális, mint az a festő, aki felfest egy piros csíkot egy nagy vászonra, majd eladja milliókért. Egyetlen egy dologra van szükség, bátorságra a totális baromságot művészetként eladni. Rövid volt a koncert, de mégis hosszú az elviselhetetlen zene miatt. A 30-ból kb. 15-re apadt közönség tapsol, füttyög. És megtörténik, amire nem számítottam, visszajönnek egy ráadásra. Azt mondja az egyikük, hogy feldolgozás következik. Felőlem aztán saját is lehetett, mivel vagy az eredeti is totál őrület volt, vagy nagyon durván a saját stílusukra formálták. Az előzőekhez hasonló előadásmód még pár percig, aztán vége.

A pultnál egy Holy Molar/Ex Models splitet felmarkolok, majd nyomulok is haza, hogy még legalább 5 órát tudjak aludni...