2005. április 14. Miskolc - A 12 perces Tudósok koncert, ami tulajdonképpen nem is Tudósok, és csak 3 perces

Írta: [patkany] Feltöltötte: patkany Ekkor: 2005. ápr. 15. péntek - 18:25

Magára valamennyire adó avantgard kedvelő embernek biztosan mond az valamit, hogy Tudósok. Bevallom, engem is inkább ez, mintsem a képek által okozott vizuális gyönyör csábított el a második Csárdáskirály kortárs festészeti kiállítás megnyitójára, de ha már ott jártam, alaposan szemügyre vettem mindent és mindenkit. Volt is mit nézni..
Már kezdettől fogva fenntartásaim voltak a rendezvénnyel kapcsolatban. Ebben méginkább megerősített a galéria felé hömpölygő öltönyös-nyakkendős-kosztümös sereglet. Tekintve a Tudósok méltán népszerű zenekar előéletét, azt azért nem találtam furcsának, hogy egy galériában lépnek fel, hiszen nem ritka hogy egy avantgard zenében tündöklő ember kipróbálja magát a festészetben is. A galériához közel érve felvetődött az a kósza ötlet, hogy mégse menjünk be, mert ugye nem vagyunk épp az alkalomhoz öltözve, de ezt gyorsan el is hesegettük magunktól és behatoltunk az objektumba.
A látvány minden előző várakozást felülmúlt, életemben nem láttam még ilyen sok kiöltözött embert ilyen kis helyen összezsúfolva, talán csak a ballagásomon, de ez biztos az én hibám.. A falakon mindenfelé szép avantgard festmények, ezeket sajna kezdetben nem tudtuk szemügyre venni, ugyanis erősen akadályozott minket az összetömörödött embertömeg. Volt itt mindenféle ember: "negyvenes jólszituált hölgy vagyok, és csak azért járok ilyen kiállításokra hogy megmutassam milyen sokoldalú a műveltségem", aztán itt volt "az ötvenes úr, aki fölött eljártak már ugyan az évek, de hosszú őszes hajával és kikopott bársony zakójával még mindig képviseli a korszellemű visszafojtott lázadást", volt még itt "öltönyös úr, aki valami mélyenszántó intellektust sejtetve minden egyes képnél felkiált hogy: "ó! milyen érdekes színkezelés!", és persze itt volt a minden motiváció nélküli örgedő rákvörös fejű úriember, aki szerintem csak az ingyen bor miatt jött el.
Egy szó mint száz, tanúi lehettünk annak amiről eddig csak hallottunk, hogy mi is az az igazi kultúrsznobizmus.
Szepa barátom segitségével sikerült kiszúrni a Tudósok prominens alakját, drMáriást, akit gyorsan ki is faggattunk, hogy ugyan hogy is lesz a koncert. Közölte hogy "ott kinn, és ritmikus tapssal 12 perc a játékidő". Én csak akkor hittem el, hogy egy 2 méter széles folyosón játszanak, mikor Szeifert Zsuzsa művészettörténész belekezdett nyitóbeszédébe. A beszéd jó volt. Egy probléma akadt vele csupán, nevesen pedig az, hogyha az ember egy pillanatig nem figyelt, könnyen elveszthette a fonalat. Mindenesetre a lényeget értettem: olyan problémákra hivta fel a figyelmet mint az "elplázásodás", a globalizált világ változatossággyilkos hatása és mint az igazi művészi értékek elüzletiesedése. Ezután átadta a terepet drMáriásnak, és a kiállító festőművésznek, Gaál Józsefnek, akik előadták az "Akció" cimű multimédiás reflexiót. A zene a jó szokások szerint hihetetlenül egyszerű volt. drMáriás mikor épp nem a szaxofonnal birkózott, tanulságos szövegeket énekelt, Gaál úr pedig egy kolomppal felszerelve vokálozott és mindenféle artikulált és artikulálatlan hangokat hallatott. A szöveg tartalmát nem tudom sajnos visszaadni, ahhoz ott kellett volna lenni. Az összhatás mindenesetre nagyon jó volt, legalábbis olyannak, aki szereti és tudja értékelni a jó alternativ zenét. Itt tört rám először az az érzés, hogy a legtöbb ember csak divatból van itt, ugyanis mikor hátranéztem mindenhol nevető fejeket láttam, arcukon azzal a tipikus szánakozó kifejezéssel. Aztán egyszercsak végelett. Lehetett körülbelül 3 perc a koncert, lehet hogy a ritmikus taps hiányában nem tartott tovább. A heringszerűen bezsúfolódott tömeg lassan elkezdett oszlani, mi pedig végre megnézhettük közelebbről a képeket is. Nekem legjobban a "tesco gazdaságos" szoba tetszett. Volt itt tesco gazdaságos jézus, tesco gazdaságos demokrácia, rémálom, art stb.
Ekkor a többieknek már nagyon mehetnékjük volt, ezért megindultunk a kijárat felé. Útközben még magunkhoz vettünk egy-két pohár fehérbort, és leléptünk.

A múltkor már pont kezdtem elfelejteni, hogy miért is nem járok én ilyen helyekre, de ez a sok kedves ember most eszembe jutatta. A kiállítást mindazonáltal mindenkinek szeretettel ajánlom, mert tényleg jó. Tudósokra meg remélem minél előbb el tudok jutni.