2005. IV. 5. Bécs, Arena - Big D and the Kids Table

Írta: Dan Feltöltötte: Dan Ekkor: 2005. ápr. 7. csütörtök - 21:07

Háromnegyed 4-kor volt találkozó a Blahán, kis késéssel meg is érkeztem. A Mansiztól kapott búcsúpuszik után neki is vágtunk az útnak. A Bécs előtti dugón kívül semmi probléma nem volt. Szerencsére az is feloszlott egy idő után.

Még 7 előtt jártunk pár perccel érkezéskor, rohantam az irodához jegyet venni (későbbi bulikra), de ki volt írva, hogy 5-ig lehetett volna... Kicsit lekéstem. :) Lecuccoltunk a kocsiba, majd volt időnk kicsit lézengeni. A kocsma előtt iszogattak már páran, a kisteremben hangolt a Jan feat. UDSSR, és láthatóan a nagyteremben is készülődött valami.

Ténferegtük erre-arra, majd unalmunkban a benzinkút felé vettük az irányt, ahol jó drágáért vettünk csokit, sört. Letelepedtünk egy padra az Arena-n belül, majd hamarosan egy csajszi is leült hozzánk, és sört bontott. Szegény nem sokat értett a magyar karattyolásból, csakazértse szóltunk hozzá, pedig tuti barátkozni akart. Aztán egy idő után odébbállt. Később rájöttünk, hiba volt nem barátkozni vele, biztos valami pénzes csajszi lehetett... Na, majd legközelebb.

Kinyitották a kistermet, 12 Eurot fizettünk. Elég drágák ezek az osztrák bulik. Jegy az még volt bőven szerencsére. Megtekintettük a disztrót, a Jan-ról nem mesélek, mert senkit nem érdekel, a Big D hozott matricákat, felvarrót, egy köteg CD-t (köztük egy rap albumot), csuklószorítót kb. 5 színben, tangát, pólókat, pulcsit, kitűzőket, pengetőt és még valamit, ami a legmenőbb volt, vettem is, de nem írom le, mi volt az. Bakelitjük viszont nem volt.

A kezdés még a közelben sem volt, ezért inkább a nagyteremben fellépő előzenekar számait hallgattuk szabadtérről. Jó nagy bukó lehetett a buli, szerintem a kisteremben többen voltak, igaz nem láttam be a nagyszínpadig. A főzenekar egyébként az az Urge Overkill volt, akiknek egy száma Szabi szerint a Ponyvaregényben is benne volt. Meg is hallgatta ezt a számot, amíg mi odabenn élveztük a Jan feat. UDSSR koncertjét. Asszem írtam már párszor, szerintem halál unalmas a zenéjük. Most azért pár élvezhető részt felfedeztem benne, de amúgy nem változott a véleményem. Szerintem olyan beszámoló sem volt még róluk, amiben nem említettem meg, hogy a trombitás lány nagyon jól néz ki. Nos, még mindig nagyon csinos, legalább volt kit nézni. Eleinte hatalmas félkör tátongott a színpad előtt, aztán beindult pár fiatal osztrák, és nyomták a lökdösődős pogo-skanking-et. A közönség igazi skapunker kölykökből állt, rengeteg fiatal gyerek, helyes csajszik, múlt héten vásárolt zenekaros pólókban mindenki.

Mindössze egy előzenekarra tellett, szóval következett az amerikai Big D and the Kids Table. Nagyon izgultam, mert eddig az összes bécsi bulijukat kihagytam, és egyes lemezeiket rengetegszer meghallgattam itthon, nagyon szeretem őket. Igazi sztároknak képzelhették magukat, gondolom ezért húzták legalább fél órát a kezdést. Megvolt az átszerelés, aztán csak ott álltam és vártam az ismert dallamokat. Aztán megérkeztek, felállás: 3 fúvós, gitár, basszus, dob, ének. Láthatóan élvezték a koncertet, a basszeros végig pofákat vágott, az énekes vigyorgott, poénkodott. Én meg értetlenül álltam a színpad előtt. Ez lenne az? Próbáltam füldugóval, füldugó nélkül, de semmi. Egyszerűen nem ismertem fel a számokat, amit hallottam, az meg nem különösebben tetszett. Kinőttem a ska-punkból? Ezek mind az új albumról valók, amit kb. egyszer bírtam meghallgatni? Aztán néha egy-két szám közepén úgy tűnt, mintha már hallottam volna korábban... Nagyon fura volt az egész. Később a többiek megerősítették, megint a hangzással volt a gond. Mindenesetre elhangzott a Checklist, ami nagy kedvencem, azt sikerült felismernem, be is álltam táncolni, aztán lazán a pogózó tömeg szélén ellötyögtem, de a várt katarzis elmaradt. Nem volt rossz, de ennél sokkal-sokkal többet vártam. Lementek, aztán természetesen jött a ráadás, majd vége. Az énekes invitált mindenkit piázni a kocsmába, de mi inkább gyorsan el is indultunk haza, másnap kelni kellett.

Azt hiszem, a továbbiakban inkább lemezről hallgatom a Big D-t...