2005. március 21. Kultiplex - Converge

Írta: Dan Feltöltötte: Dan Ekkor: 2005. már. 22. kedd - 21:07

A Taktika 20 perc késéssel kezdett. Viccesen néztek ki, harisnyát húztak a fejükre. Kivéve Vinszent-et, de neki szép frizurája volt, azt kár lett volna elcsúfítani. Pándi úr nyomta a legkeményebben, mivel a többiekkel ellentétben nem tépett lyukat a harisnyára. Jó melege lehetett. Ráadásul valami igen érdekes dob-felálláson játszott. A zenéjükhöz még fel kell nőnöm. Ja, volt új szám is asszem.

A Korog-ot most láttam először. Mindenki előre húzta a száját rájuk. Az tény, hogy én sem bírtam 3 számnál tovább, de tényleg érdekes, egyedi zenét játszottak. Nem holmi tucat-metált kaptunk, nekem a blues is beugrott, tehát valamiféle rockzene volt ez brutális károgó énekkel. Most vettek be új énekest, nagyon durva hangja van. Szóval érdekes produkciót láthattunk, bár a közönség nagy része számára szerintem kevéssé emészthető zenét játszottak.

Jó sokan lettünk, egy idő után már nehézkes volt a mozgás az előtérben. A disztró szép kínálattal jelentkezett, nem tudom, volt-e Converge bakelit, de úgyse vettem volna, mert túl sokan gyűjtik, tehát már nem menő.

A Modern Life is War-t meggyőzőnek találtam. Bár talán kicsit keményebb zenére számítottam (nem igazán ismertem őket korábban), nagyon kellemes élmény volt végignézni a nem túl hosszú koncertet. A közönség nagy része velem együtt csak nézett, csak az elején és a legvégén volt nagyobb mozgás. Egy hülyegyerek produkálta magát végig, az énekest is lerángatta párszor a színpadról, hogy legyen kivel pogóznia. A zenéről túl sokat nem tudok írni, érdemes meghallgatni. Szimpatikus volt a hozzáállásuk, megtudhattunk néhány dolgot a számok tartalmáról is.

Aztán Converge. Már biztos hallottátok mástól is, kegyetlen volt. Az előző napi bécsi beszámolók alapján király koncertre számítottam, de bőven felülmúltak a várakozásaimat. Csak a legújabb lemezt ismerem, azért sem vagyok annyira oda, de amit élőben alkottak, az nem volt gyenge. Azonnal magával ragadott az az energia, ami a színpadról áradt, a gitárosok teljes átéléssel daráltak, a dobos játszotta a nem éppen egyszerű ritmusokat, az énekes meg egy idegbeteg módjára mozgott, énekelt, ordított, baszta földhöz a mikrofont. A tánctéren sem volt megállás. Rég nem tomboltak ennyien a Kultiban. Túl sokat nem beszélt az énekes gyerek számok között, többnyire csak a basszeros(?) nyomta a howyadoin meg hasonló közönségordíttatós hülyeségeket, közben meg vigyorgott, röhögött a népen, akik ordítottak minden felszólításra. Vicces volt. A legnagyobb slágereket a végére tartogatták, ezeken tényleg elszabadult a pokol, én is kénytelen voltam beszállni egy kicsit a zúzásba. Nagyon nagy volt! Nézzetek fotókat, szerezzetek be videót (készült pár), és mindenki sajnálja, aki nem volt ott!

Enyhén átizzadva és sörrel lelocsolva indultam haza negyed egy körül, újra meg kell dicsérnem a szervezőket, hogy hagytak időt aludni is.