Let It Burn Records II.

Írta: Dan Feltöltötte: Dan Ekkor: 2005. már. 20. vasárnap - 22:53

Jó nagy késéssel, de itt a Let it Burn Records-tól kapott lemezek második felének kritikája. (A cikk első fele elérhető itt)

Saving Throw - Never Race With Time

A Saving Throw tök véletlenül került szerintem bele a pakkomba, semmi infó nincs róluk a papírok között. Nagy szerencse, hogy megkaptam, a BTS mellett az ő lemezük tetszett a legjobban. A Let It Burn-re jellemző metalcore zenekarok sorából eléggé kilóg a Saving Throw. Amerikai zenekarról van szó, ez a 2003-ban megjelent lemezük európai újrakiadása. Fiatal, huszonéves gyerekek játszanak a 2000-ben alakult bandában, a honlap alapján megállapítható, hogy elég változatos a zenei ízlésük. Ez a lemezen is érezhető. A rikácsoló ének mellett néha feltűnik a metálbandáknál divatos suttogó beszéd, a zenében pedig igen sok elem keveredik. Punk, hardcore, néha tiszta emo az egész. Sok váltás található szám közben is. Gyors, lassú, néha metálos mosh részek. Nagyon izgalmas az egész. A lemez kinézete elég egyszerű, de szép, nekem tetszik. Az eredeti kék borítót pirosra cserélték. Egyáltalán nem ragaszkodnak a hagyományos szám-felépítéshez, nincs refrén, vagy hasonló. Elkezdi az énekes a mondanivalóját rikácsolni, kísér a zenekar, majd amikor a végére ér, be is fejezik. Nincs intro, outro, szólózás, semmi. Kilóg a sorból a lemez közepén található Shades of Gray, ami egy lassú, visszafogott instrumentális szerzemény. A szövegkönyvben ennyi szerepel mellette: "Stop telling the time Stop at the green light". Ez egyfajta jelmondat is, a CD mögötti képen is ki van emelve. A szövegek is nagyon szimpatikusak nekem. Nem "megmondó" jellegűek, inkább saját érzéseket fejeznek ki. Egyes számokkal, sorokkal én is azonosulni tudtam. Ráadásul érteni is lehet, ami elhagyja az énekes torkát, erre nem tudna zs_t alternatív szöveget írni.
Konklúzió: végre egy izgalmas, érdekes lemez! Mindenkinek csak ajánlani tudom, akit érdekelnek a sorból kicsit kilógó zenék, de túlzásba sem akarja vinni a "kívülállást".
http://www.throwbeast.com/


Awoken - Take Aim

Az Awoken egy fiatal angol metalcore zenekar, akik most kedden játszanak a Süsiben. A Take Aim a bemutatkozó kislemezük. Az információs papíron szereplők szerint egy igazi kompromisszummentes hardcore zenekarról van szó, akik többek között a Knuckledust, a SOIA, Madball, Hatebreed hatása alatt írták számaikat. Játszottak a Throwdown-nal, és több mint 20.000 szórólapjuk jelent meg, ráadásul 2 különböző design-nal! Aztamindenit! Jól néz ki a borító, szép ezüst betűkkel nyomták a zenekar nevét, és egy tetkó-minta és koncertképek kísérik végig a dalszövegeket. Itt már mindenképp olvasni kell, nem teljesen egyértelmű, mit ordít az énekes az eléggé sablonos metalcore zenére. Azért szerencsére a jobb érthetőség érdekében a lényegesebb sorokat mindig megismétlik párszor. Ez számomra mindig azt jelentette, hogy nincs mondanivaló, csak valamivel ki kell tölteni a számot. Nincs viccesebb egy 4 soros refrénnél, ami valójában 3-4 ismételgetett szóból áll. És hogy miről szólnak a számok? Leginkább semmiről. Van itt Tankcsapda színvonalú "lelőlek a puskámmal, te szemét", meg "jajjdenagyon gyűlöllek, rohadék", aztán kb. ennyi. A "hate" a kedvenc szavuk, nagyon sokszor szerepeltetik az 5 szám alatt, és persze végig megy a fakingolás. A köszönetlista elején ez szerepel: "You interrupt our hate". Ezen kicsit elmosolyodtam. Mindezek ellenére tényleg jól zúznak, élőben biztos hangulatos lesz...
http://www.awoken.co.uk/


Under Siege / A Traitor Like Judas - Ten Angry Men

2 zenekar, 5-5 tag (az pont tíz mérges fickó), 5-5 szám. Metalcore a javából. A borítót egy Glashouse design néven nyomuló fickó csinálta, nagyon ügyes, a stílusa hasonlít a Digits Destroy alkotásokra. Ehhez a lemezhez is járt információs anyag, megtudtam, nekik is készült sok-sok szórólapjuk meg matricájuk. De nem ez a lényeg. Két német metalcore zenekar mutatja meg tudását a lemezen, nézzük őket sorban!

Az Under Siege-hez már volt szerencsém a Kultiban a Champion előtt. 1999 óta játszanak, régebben Max Rebo Kids néven voltak ismertek, aztán egy jelentősebb stílusváltás után vették fel az új nevet. Metalcore-t játszanak, ami inkább metal, mint hardcore. Bírom az ilyesmit. Semmi új nincs a zenéjükben, de lehet rá bólogatni meg karatézni. A szövegeket olvasva nem igazán világos, miről is van szó, de ilyen zenéknél szerintem annyira nem is fontos ez, úgyis csak ugyanazokat a szavakat ismétli minden banda.

A Traitor Like Judas-nak is utánanéztem. Az utóbbi években egyszer nyomták az Embers-szel valamerre, kétszer lettek volna Budapesten, mindkét fellépés elmaradt. 2000 vége óta játszanak, és nekik is volt korábban másik nevük (Parker Frisbee). Turnéztak a Naziss-szal. A számokat hallgatva a Darkest Hour ugrott be, de lehet, hogy csak azért, mert nem vagyok eléggé művelt ilyen téren. Mindenesetre nekem ez az öt szám is tetszik, sokban nem is különböznek az Under Siege-től. A dalszövegek olvasása igazi fejtörést okozott, mivel természetesen egy szót sem lehet érteni a lemezt hallgatva, és nagyon nem jött ki a papíron olvasottakkal a ritmus. Aztán végül rájöttem, hogy össze vannak keverve a számok a CD-n. De igazából tökmindegy, ezek sem nagyon mondtak nekem semmit.

Összefoglalva: mindkét zenekar jól teljesít, egyáltalán nem unalmas a lemez. A mondanivalót meg inkább hagyjuk...
http://www.atraitorlikejudas.com/
http://www.undersiege.cc

http://www.letitburnrecords.com/