2005. III. 12. Music Factory - Sound of the Streets IV.

Írta: Kutya&Csirke Feltöltötte: Dan Ekkor: 2005. már. 18. péntek - 21:28

Kutya:

Barátaim unszolására lementem egy újabb oi bulira. Nagyon nem is kellett unszolni, de milyen már, hogy nem kéreti magát az ember. Már-már hagyomány, hogy a buliknak a Music Factory ad helyet. Nem tudom miért, de ez a hely még mindig nem tudta belopni magát a szívembe. Talán a hely, talán az, hogy emeleteket kell lépcsőznöm ahhoz, hogy meglássam a színpadot tántorítanak el. Amennyire imádtam a Nemartot (Freeport), mindig újabb esélyt adok magamnak, sikertelenül. A koncert nagy része alatt be lettem osztva disztrósnak, ami igazán jól ment, eladtam vagy 3 kitűzőt, szóval tudom, hogy Podravka barátom (a koncert szervezője), és Konti (Derkovbois) belőlem él meg hónapokig. Nem nagyon bántam, mert egy hatalmas bulinak lehettem tanúja.

Kezdett az Iszonyat. Szerintem rájuk lehetne a leginkább alkalmazni a "punk" jelzőt az általam ismert magyar zenekarok közül. A legeredetibb megjelenésű magyar zenekarról van szó. Saját számaikban is érezhető a fejlődés, és akár pozitívumként is felfoghatjuk, hogy van még hová fejlődniük. A mai estén a szokásos feldolgozások mellett (Warriors, Good night white pride), hallható volt egy Böiler (Utolsó villamos) feldolgozás is, amolyan Iszonyat stílusban, kicsit leegyszerűsítve, kicsit más szöveggel.

Következett Zugló büszkesége, a Böiler. Szokásos műsor, így két gitárral, és egy új basszusgitárossal (beszállt Albert Balázs ex- Fekete Hetes, ex- Sakk, ex- 06 90, valamint Csiga ex- Human Error), sokkal profibban, erősebben szól az egész. Ha világmegváltó szövegeket akarsz hallani, akkor nem a Böiler a te zenekarod. A "bazd meg anyád, erősebben
keményebben"-től egészen a "vér fog folyni, lesz majd matek"-ig itt minden megtalálható. Ezzel szerintem többet nem is árulhatnék el a zenekarról, kompromisszum-mentes, néhol street-rock, néhol oi, néhol punk muzsika ez. Böileren táncolt már az apró punk lánytól kezdve a már két hete durva "Sharpon" keresztül mindenki. Meggyőződésem, hogy kezd "befutni" a zenekar. Egyre többen járnak koncikra, és egyre nagyobb, és profibb bulikat adnak a zuglói huligánok. Ezt meg is jegyeztem Jánosnak (Böiler ének, gitár), amire azt válaszolta, hogy "akkor most kell abbahagyni?". Válaszom egyértelműen "Nem". Azért azon érdemes elgondolkodni, hogy a Cock Sparrer "Zugló belongs to me" szövegét mindenki ordítja, viszont amikor később egy másik zenekar a "Where are they now" számba kezdett, akkor a közönség nagy része értetlenül állt. Van még mit tanulnunk.

Az est fénypontja csak ezután következett, megérkezett a SCHC oi büszkesége, a Derkovbois. Aki nem ismerné a zenekart, először is pótolja be. A koncert alatt mindenki megőrült, nehéz volt olyan embert találni, aki ne izgett-mozgott volna. A színpadon néha többen voltak, mint lent a tánctéren. Ez néhol már-már rettenetesen idegesítő, főleg ha olyan arcok ölelgetik a mikrofont, akiknek fingja sincs a szövegekről, néhol még azt se tudják, hogy melyik zenekar játszik. Na az ilyen köcsögöket küldeném először haza, velük is csak többen voltunk. A Derkovbois is a szokásos műsorral, szokásos feldolgozásokkal (Cock Sparrer, Symarip), és ha nem tévedek egy új számmal (ami erősen emlékeztetett egy Business számra, talán nem véletlenül) jelentek meg, hosszú idő után újra Budapesten. A zenekar egyébként egy héttel a koncert előtt még Németországban játszott a tiszafüredi Linkx társaságában, állítólag elég sikeresen.

És mivel a csúcs után csak lefelé mehetünk a lejtőn, jött a francia Lutece Borgia. Rémes volt. Nem is nagyon elemezném ki, mert hát szegények tök messziről jöttek. Tudom, hogy a csigát is meg kell enniük otthon, de ezt a zenét nem kéne annyira erőltetni. Egy-két gyerek megmozdult rá. Mentségükre szóljon, hogy tök részegek voltak.

Ezekután a Janitors felüdülés volt. Ha nem ilyen késői időpontban játszanak, és nem csak egy-két ember ismeri a számaikat, hatalmas bulit nyomhattak volna. Azért itt már megmozdultak páran, de a közönség nagy része vagy alig állt már a lábán (tudjátok, a munkásosztálybeli fiatalok ilyenkor már tök fáradtak szombat 2 óra tájban), vagy hazament. Igazi vérbeli Oi zene volt ez. Ami nekem főleg tetszett, az az énekes hangja, és kiállása volt. Egyébként a zenekar szimpatikus, csöndes skinhead srácokból állt. Hoztak némi merch-et is, ami néhány bakelitből és néhány cd-ből állt, nagyon senkit se indított be, nem itt gazdagodtak meg a turné alatt.

Buli után összeszedtük magunkat és átmentünk kocsmázni. Reggel 6-ra már otthon is voltam.

Csirke:

A Veszett Kutya nevű italozóból indultunk útnak, ahol most voltam először és egy utcával a lakásunk mögött van. Nem is gondoltam volna, hogy egy utcára tőlem ekkora punk élet van. Tekintettel a sok bandára korán el akartunk indulni, de nem lett belőle semmi. Olyan fél 10 körül értünk a Music Factory Klubba, és már a közép-dunántúli Iszonyat zenekar játszott. Lejátszották a demo dalait, jó hangulatot csináltak. Csak kéne már egy új lemez. Amúgy elég sok skinhead arc volt lenn, és nagyon jól érezték magukat, végre látszik, hogy a skinhead kultúra is terjed Magyarországon, igaz egy kis késéssel. Az énekes, mint megszokhattuk elég aktív volt és felszólította az embereket circle pitre. Eljátszottak egy Böiler – Utolsó villamos feldolgozást is.

Második fellépő az elmaradhatatlan Böiler volt, akik 1-2 szám kivételével a Marco Polo-s repertoárt játszották. Nagyon jól összeszoktak már az új zenészekkel és minden szólt rendesen, kivéve az éneket, mert ha valaki nem ismeri a szövegeket az nem ért semmit belőlük. Itt is volt skinhead pogó rendesen, együtténeklés a slágerekre, folyt a sör, nagy hangulat volt.

Eztán következett a szombathelyi Derkovbois zenekar. Ahhoz képest, hogy egy viszonylag fiatal zenekar, már nagy hírnévre tettek szert itthon, és már pár külföldi koncert is a hátuk mögött van. A hangulat itt is olyan volt, mint az előző zenekaron, azzal a kivétellel, hogy többen voltak már a színpadon, mint a nézőtéren. Mindenki énekelte a számokat. Itt is megvolt a unity szám, az Összefognak a srácokkal.

Eztán következett a két francia zenekar, amikre sajnos nem nagyon figyeltem oda, de nem volt rossz, csak már hallott az ember pár ilyen oi zenekart, gondolom tudjátok, mire gondolok. Inkább a hátsó részben próbáltam aludni több-kevesebb sikerrel. Talán 2 körül lett vége a koncerteknek, ekkor kezdődött a Spirit Of Reggae Sound komolyabb műsora. Nagyon régi ska és reggae slágerekre táncolhatott a nagyérdemű, csak nekem nem volt már erőm táncolni. Viszont rájöttem hogy ülve nem olyan fárasztó skankelni. Volt mindenféle jó: Madness, Skatalites, Scrapy, stb. Jani a Böilerből elég jól berúgott így koncertek után és alig ált a lábán, valamint Balázzsal elbeszélgettem a zenekar dolgairól. Megtudtam, hogy szlovéniai turnéra indulnak, majd vidéki bulik következnek, persze előtte még A38. Az új, és lehet, hogy majd a régi Böiler pólók is újranyomása kerülnek, valamint nincs túl sok idejük új számok írására, inkább a régieket tökéletesítik. Még kb. 4-ig punnyadtunk, majd elindultunk az első villamossal.