Punk Portál - 2024. március 29.





 

2005. I. 30. Bécs, Planet Music - Vandals - The God Awfuls - Underminded


Írta: Szabi
Feltöltötte: Dan
Ekkor: 2005. feb. 3. csütörtök - 22:15

Frissen és gyógyultan (legalábbis akkor még azt hittem) indultam Pestre, hogy felvegyem Zizzzt és Zsuzsit, hogy aztán nekivágjunk kis bécsi kiruccanásunknak. Mivel az indulás elég későre sikeredett (3/4 4 volt, mire elindultunk), eléggé megizzasztottam az Astrát az M1-en. Az út a szokásos: zene+fényképek. Még a szerencse is mellénk állt, mert egyedül Zsuzsinak volt annyi esze, hogy indulás előtt még ránézett az Arena honapjára és megemlítette, hogy ott valami olyasmi volt, hogy a Planet Music-ban lesz a party. Aztán hála a mobiltelefonnak és Dannak megtudtuk, hogy tényleg a PM-ba kell mennünk. Ez tök jó hír volt, mert legalább 20 perc plusszt jelentett. (18h-ra kellett kiérni az interjú miatt) Aztán a határon újabb meglepetés. Legalább 200 m-es sor és semmi haladás. A határőrök meg állítgatták félre a kocsikat (az EU-sokat is). Közel 20 perc alatt azért átvergődtünk. Innentől aztán már nem volt probléma. Fél 7-re értünk a Planet Music-hoz. Egy ottanitól megérdeklődtük, hogy merre található a zenekar. Nos... az „M” betűs gyorséttermi hálózat egyik egységében. Vártunk. Aztán jött a szervező gyerek és miután letisztáztuk, hogy kik vagyunk és miért jöttünk, bevitt minket a - közben kiderült, hogy végig bent ücsörgő - Vandalshoz (ugyanis egy ottani arc félreinformált minket). Az interjú elején kiderült, hogy Josh, a dobosuk nem jött el, mert frissen született 2. gyermekét babusgatta otthon. Őt Derek, az Alkaline Trio dobosa helyettesítette. Aztán szintén az interjú elején kiderült az is, hogy mivel Zsuzsi messze a legdekoratívabb jelenség volt a szobában, a srácok inkább vele kommunikáltak szívesebben. :) Az interjút nem részletezem, mert majd abból úgyis minden kiderül.. Miután végeztünk, levágtunk egy retúr sprintet a kocsiig, ahol lepakoltuk a cuccunkat. Zizzzel még volt egy kis dolgunk ezért mire beértünk, már csak a végét láttuk az Underminded kb. 20 perces koncertjének. Amit hallottam, nem volt rossz, de mivel talán összesen 15-en voltunk egy közel ezer férőhelyes teremben, sajnos inkább soundcheck jellege volt a dolognak, mintsem egy komplett műsor. A zene meg ilyen emos-hardcore-os volt, legalábbis amit hallottam belőle. Rövid átszerelés után jött a második fellépő, a The God Awfuls. Dob - bőgő/vokál - gitár/vokál - gitár/ének felállásban nyomták azt, ami teljesen kimeríti a gyors, 3 akkordos, néhol dallamos, néhol kiabálós punkzene fogalmát. Olyan érzésem volt, mintha Teen Idols-t hallgattam volna Suicide Machines-os énekkel. Lendületes volt meg minden, de számomra semmi extra. Az meg már törvényszerű, hogy volt számküldés. Na kinek? Igen! Ott a piros pont! Hát persze, hogy ismét Dzsordzsbuss volt a szenvedő alany. Na de mindegy. Egyel több vagy kevesebb... Ők már viszont legalább 50, de az is lehet, hogy 53 embernek játszottak. Aztán köszöntek és távoztak. Mi is lepihentünk Zizzzel, Zsuzsit ugyanis a Vandals beinvitálta a backstage-be, hogy onnan nézze a koncertet. Nem sokkal később elsötétült a színpad és megszólalt a Vandals felkonf intrója. Ennek végeztével aztán egyből felcsendültek az It’s a fact első dallamai és ezzel egy olyan őrült show vette kezdetét, amilyet eddig még nem láttam. Gyakorlatilag végigbohóckodták az egészet. A Queen-től a lírai kezdéssel átdolgozott Don’t stop me now egyszerűen zseniális volt. Igaz, hogy itt csináltak belőle egy majdnem 10 perces opuszt, de végig élvezhető volt. Ez különben végig jellemezte a koncertet, hogy rengeteg improvizatív dolgot vittek bele és néha úgy tűnt, hogy már maguk sem tudták, mit akarnak kihozni belőle. A 2 legnagyobb bohóc egyértelműen az énekes Dave és a gityós Warren volt. A közönséggel - amely már legalább 100 főre duzzadt - folyamatosan megvolt a kontakt. Csináltak velük szándékosan beállított „pózer” fényképeket, mintha az évszázad bulija lett volna. Megünnepelték a bőgős Joe szülinapját is két szám között. Az I know, huh alatt dobszóló-párbajt játszott Derek és az Underminded dobosa Joe Mullen. A győztes viszont Zsuzsi lett, akit szintén felkértek egy kis bemutatóra. Hála a Vandalsos Joe-nak és Warren testi erejének ugyanis ő nem akart a színpadra menni, aztán a bíztatásba és a színpadra toloncolásba már Dave is besegített és ők győztek. Zsuzsi végül felment, és játszott. A reakciókból ítélve a közönség szerint is ő volt a legjobb. :) Sőt, ahogyan hallottam amikor Dave a refrénben a női neveket sorolta „véletlenül” a Susanna is bekerült közéjük... Előfordultak aztán hangszercserék is, ami már annyira nem volt élvezhető. A szülinapos Joe még a dobtudományát is megosztotta a nagyérdeművel, addig őt az Alkaline Trio-s Mullen helyettesítette. Néha bunkóskodtak is egy kicsit. Az egyik csajt az első sorban le”boygirl”-özték, de azért néha zenéltek is. Például olyan nótákat, mint a People that are going to hell vagy a My neck, my back. Előadták az oi! nótájukat is, a Steal the flag-et. Aztán szép lassan bemondták, hogy az utolsó nóta következik, ami természetesen az I have a date volt. Ez után le is vonultak mindenféle ráadás nélkül. A koncert után nem sokkal a biztonságiak az embereket is elkezdték lassan kipaterolni. Mi ezt megúsztuk, mert Joe behívott még minket beszélgetni az öltözőbe. Kaptunk a szülinapi tortájából is. Itt aztán kifaggattak minket kis hazánkról. Megkérdezték, hogy van-e királyunk v. királynőnk. Mi az államformánk, milyen jó magyar filmek vannak, ismerjük-e Bela Lugosit meg ilyesmik. Röhögtek a magyar szavakon. A legnagyobb sikert a „gipsy” magyar megfelelője érte el náluk... Tehát rendkívül barátságosak voltak. Az is vicces volt, ahogyan az Underminded-es Joe Mullen a kenguruzsebében csempészte ki a megmaradt söröket, szám szerint négyet. Kiderült, hogy még csak 18 éves, és mivel amerikai... hát a szokás hatalma. :) Vandalsék azt is felajánlották, hogy ha már ennyit utaztunk miattuk, akkor a másnapi graz-i koncertre is feltesznek minket a vendéglistára ha gondoljuk. Még dumáltunk volna, csak mivel kezdett korán lenni, Zizzznek pedig dolgoznia kellett reggel, el is indultunk hazafelé. A határon megint álltunk vagy 15 percet, mire kinyitottak még egy kaput. Innentől viszont sima utunk volt. Szóval a buli rohadt jó volt, de legalább 5-6-szor többen kellett volna, hogy legyenek.