2005. I. 22. Marco Polo, 2005. I. 14. Music Factory, 2005. I. 18. Süss fel nap!

Írta: vegyes Feltöltötte: Dan Ekkor: 2005. jan. 25. kedd - 14:08

Alább a ki ír jobban koncertbeszámolót versenyünk három pályaművét olvashatják a kedves érdeklődők. Aztán lehet dönteni! A végére jut még két elmaradt beszámoló is, de ezeket nem nagyon érdemes elolvasni, mert nincs bennük semmi érdekes.

2005. I. 22. Marco Polo - Büdösök, Tekintetes Úr, Zacskó, Digép

Aberrált:

Oly sok fővárosunkban az underground esemény és oly kevés, ami érdekel közülük. Olyan az egész, mint egy könyv, melynek borítója csicsás, de a lapok töküresek. Ezért is indulok lelkesen útnak, mikor mégis találok valami ínyemre valót, valami művészeti megnyilvánulást, ami szívemből szól. Erről van szó itten.

Kicsivel a meghirdetett 8 óra előtti érkezésemkor a miskolci Büdösök koncertje már folyamatban van, s így a közönség nem túl népes, de már gyűlik, mint döglégy a kutyaszarra. Intellektuális parasztságáról országos hírű Fény-fehér Istvánunk valódi art-nihil karakterként osztja Igéjét egy flakon bor és egy trombita társaságában. A basszus-dob felállású zenei aláfestés a bizonyos körökben szinte kultikussá vált gyalázkodó strófákat olyan abszurd zenei élménnyé varázsolja, amit nehéz lenne szavakkal az olvasó arcába kenni. Az ország ilyen-olyan részéről érkezett, színpad előtti tarajos szekció önfeledten üvöltözi végig az olyan anti-slágereket, mint a "Viva La Ebola", vagy a "Henteskézre ellenőrt!". S persze a becsületes miskolci punk amellett, hogy kilátásba helyezi Kazincbarcika lebombázását, nemzeti érzelmeinek is hangot ad: "A világon a legjobban a magyar lányok szopnak!"

"Megváltó eszmékből ranglétrák ácsolva, /Új szakács a konyhán, új moslék kiosztva" A másodikként színpadra lépő Tekintetes Úr az elején még nincs annyira a helyzet magaslatán a zeneiség terén, de egy idő múlva mintha bemelegedne a dolog. A punk színtér "független" gondolkodását jellemzi, hogy amíg a Büdösök "Irtsd az öreg nőt, /Férfit és középkorút! /Minek élnek annyian? / Nem férünk el miattuk!"-sorait a legtöbben viccesnek találják, addig Bucó "Énnekem már nincsen szinte semmi vágyam/ Csak az az egy, hogy Imre Kertészt egyszer szájon vágjam", vagy "Ha a befőtt puha, /Nem kell tovább főzni, /A kábítószer-készítőket /Dunába kell lőni!" - sorai már szélsőségesnek és kirekesztőnek minősülnek. Így hát fellépéseik zömén a közönség egy része haraggal vegyített undorral szemléli a produkciót, vagy netalán tüntetőleg elhagyja a termet. És persze ezek után az sem csoda, hogy az a nem túl népes tábor, aki érti a csíziót (ezen egyének általában "seggnyalóként" vannak számon tartva), annál lelkesebben fogadja, még akkor is, ha a "nemzeti avantgard géniusza" és őt felvállaló zenei tettestársai nem túl sok fáradtságot vesznek egy teljes műsor összegyakorlására. A szokásos Tekintetes-szerzemények mellett előkerül a Gecizők-korszak
"Rokkantkocsi" és "Érdekli a fenét!" opusza is.

Az ezt követő mezőkövesdi Zacskó zenekar már nem csillog annyira a kreativizmus egén. Zenéjüket és színpadi megjelenésüket talán a "narkós-depressziós-alter-szenvedés" címkével tudnám legnyugodtabb szívvel ellátni, amit nem is neveznék feltétlenül szarnak, de az ilyesfajta zenéhez igazán nem ártana behangolni például a gitárt. A kisfestett szemű énekes-gitáros felváltva emlékeztet a '79-es David Bowie-ra és a hollóvá maszkírozott Brandon Lee-re. Néha dob egy kicsit a produkción a színpadra felmászkáló másod-énekes, de az unalmat nem töri meg.

"Ne hagyd, hogy Pongót kiszavazzák!" - kántálja az ismét frontemberi szerepben tündöklő BüdösökPista immáron kommunista egyenruhába öltözve, orra alatt tekintélyes műbajusszal. Az utolsóként produkáló Digép (Diósgyőri Gépgyár) ipari-szocreál-performansz-punkját bűn kihagyni. Egy lejátszott CD alap elvetemült hangjaihoz két gitár, egy basszusgitár (amin kis idő múlva egy vasalódeszkán ütlegelve gyakorolják az alternatív hangszerkezelést), valamint egy szintetizátor társul, míg a dobot gumiabroncs rozsdás vasakhoz való ütlegelése, köszörű idegtépő hangja és egyéb megoldások pótolják. "Irak, bírlak. Irány Irán!". Az egylet tevékenysége nálam valahol félúton van a Burzsoá Nyugdíjasok és a Brain Of Morbius között, miközben az előző rendszer béli gyári munkásnak beöltözött tagokat és az idegtépő, gépies, minden rockzenei sablont nélkülöző hangokra ráskandált rímeket figyelem. Az újra és újra megtöltött poharacska rendszeres kiürülése pedig fokozottan hitelessé teszi az olyan "barangói" sorokat, mint a "Nappal Absinth, éjjel törköly/ agysejteket széjjel pörkölj!" Szép. Kellemes. Ámen.

Mángorló:

Elég régen jártam már a Marco Polóban, így történhetett meg, hogy alig találtam oda, ott keringtem a hideg utcákon, miközben már 8 lett, és mivel ez az a hely, ahol 10-kor zárnak, biztos voltam benne, hogy lekésem az első fellépőt. Mivel drága árakra emlékeztem, vittem magammal egy kis bort, azt iszogattam, míg meg nem találtam a helyet, ahol a Büdösök már el is elkezdte a műsorát. Mikor beértem, a színpadon egy iszonyat részeg fickó trombitált és énekelt, néha lerakta és jókorát húzott a pillepalackból, melyben - mint később megtudtam - veres egri házibor lakozott. A basszgitáros ugyanezt tette fehérborral. A dobos lehetett a sofőr, mivel ő meglepően józannak látszott. Már hallottam ugyan felvételről a zenekart, de az semmi ahhoz képest, amit élőben csinálnak, ez a „vidéki - avantgarde - bunkópánkos” előadásmód nagyon magával ragadó. Volt valami érdekes a hangzásban, pár szám után jöttem rá, hogy a szólógitár hiánya miatt ilyen. Persze az énekes adta meg a velejét a zenének, aki kicsit a Fegyelem énekesére emlékeztető orgánummal és toroktechnikával rendelkezett. A rajongótábor szintén élvezte a koncertet, ők is eléggé be voltak támasztva, néha nekiesett egy ember a mikrofonállványnak, ami aztán a zenészekre dőlt, a basszeros pedig megpróbálta lerakni az állványt a színpadról, de nagyon nehezen ment neki. Ekkor látszott, hogy ő lehet a legrészegebb, és tényleg, pár pillanat után el is esett, be a hangfalak mögé, de nem zavartatta magát, játszott tovább fekve, közben a kiborult bor elkezdte beteríteni a színpadot. Erre odarohant valami szervező, hogy megmentse a bort, közben ment a zene-bona. A végén felmentek a punkerek a színpadra énekelni, elég közösségi esemény lett.
Érdekelt, mi ez a hasonlóság Barangó és a Büdösök között, meg is kérdeztem az énekest, hogy van e valami közös dolog, kiderült hogy nagy haverok még Miskolcról. Beszélgettünk még, aztán hirtelen ott termett egy kidobó, és a pillepalack miatt tett elég negatív megjegyzéseket, de meg lehetett oldani a szituációt, EU van már, nem a balkán.

Második volt a Tekintetes úr, no őket én nem szeretem, tüntetőleg ki is jöttem, aztán visszamentem és feltűnően ásítoztam, hogy ezzel is kifejezzem véleményem. Mindegy, ízlések és pofonok, nem is mondok többet, teljesen kiakadtam a szövegektől. Egyébként nem is.

Harmadik előadó volt a Zacskó, ők az alter és a punk zene környékén vannak, Mezőkövesdről jöttek, ha jól emlékezem. (Itt már hatott a bor.) A gitáros énekes a dark wave hódolója lehet, ki is volt festve a szeme. Volt egy másik énekes is, ő volt az alter vonal, lila haja és fekete szakálla volt. Nem egy kiforrott zene, a gitár pl. hamisan csengett, de mégis volt benne valami, amit tehetségnek is nevezhetnénk. Én szeretem a hosszú monoton dallamokat, és a minimál szövegek ismétlését, úgyhogy még lehet belőlük valami.

Utolsó volt a Digép, na ők tényleg érdekesek, „ipari zene” néven lehetne beskatulyázni a formációt, dob nincs, volt két szinti, meg azt hiszem gitár is, és nekik is van Schuszter Lórijuk, az a fickó, aki Büdösök alatt leköpte az énekest. Kissé Badadadás az ürge, nos ő volt aki flexen és benzineskannán játszott, és ezt olyan extatikusan adta elő, hogy az értő közönség is beszállt néha és döngette a padlót azzal, ami épp keze ügyébe került. Egy számukra emlékezek csak: „ne hagyd, hogy pongót kiszavazzák”, ugyanis akkorra már kezdtem erősen illuminált lenni. Felmásztam a baloldali hangfalra, és onnan néztem mi az újhullám manapság. Elég büdös volt, mert a flexes néha autógumit flexezett, néha különféle fémtárgyakat. A Büdösök énekese Szovjet komisszárnak öltözve billentyűzött, nos pont ilyen lehetett a 80-as években az orosz avantgarde.

Aztán valami házibuliba mentünk, ahol én Mudhoney-t, Bucó Sranglers-t akart hallgatni, de remekül meg lehetett oldani a stílusok közötti különbséget. Aberrált tengerimalaccal játszott, a házigazdának remek házibora volt, többre nem emlékszem. Aztán leléptem, és a Nyugatinál ettem egy Gyrost, és hazabuszoztam.

Dan:

Bucó azt írta, 8 körül érdemes leérni, fél9-re ott is voltam, a beugró leperkálása után siettem a terembe, pont a Büdösök legutolsó hangjára értem oda. Na, fasza, miattuk mentem le. Most már soha nem fogom megtudni, milyen is az a Büdösök?? Ezen jól felbasztam az agyam.

Másodikként a Tekintetes Úr következett, akik állítólag most egy darabig nem fognak játszani. Elég színvonaltalan koncertet hoztak össze, még ezeket a nem túl bonyolult számokat is csak nehézkesen sikerült lejátszani, Bucó elfelejtette a szövegeket, és az egész valahogy már nagyon ismerős volt, mondhatni unalmas. Semmi újdonság, érdekesség, ráadásul most már fel sem tudott idegesíteni.

A Zacskó azzal tűnt ki a többi zenekar közül, hogy tényleg katasztrofálisan szar volt. Ilyet ritkán hall az ember. Kb. olyan volt, mint valami kezdő alter zenekar 3. próbája. Fél órás szünetek a számok között, szerencsétlenkedés, nagy nulla produkció.

A Digép szerencsére megmentette az estét. Mindenki előre mondta, hogy őket mindenképp érdemes megvárni. És tényleg! Csodálkozva nézzük a Fucktothemusic szervezésében érkező betegebbnél betegebb zenekarokat a világ minden részéről, közben nem is gondolva arra, hogy itthon is olyat lát az ember, amit máshol ritkán. Megpróbálom leírni, mit láttam: a Büdösök énekese igen vicces álbajusszal, porszívócsővel, szintetizátorral, egy basszeros hegesztőmaszkban, egy gitáros álbajusszal, kis asztallal maga előtt, rajta mindenféle torzítók, a legjobb arc pedig a színpad első részét foglalta el egy totál leamortizált asztallal, rajta satu, egy autógumi, egy szétvert fémkanna, és a legfontosabb eszköz egy sarokcsiszoló. (Állítólag így hívják az eszközt, kb. így nézett ki) A zene az valamiféle minimál-disco alapra játszott összevissza zaj, igen szórakoztató szövegekkel, totál elborult volt az egész. Azt azért lehetett érzékelni, hogy meg voltak írva előre a dolgok, az alap is szépen össze volt vágva, megkeverve. A kannás fickó idiótán mozgott, aztán nekiállt ritmusra barkácsolni, hamarosan égett gumiszag, füst terjengett a teremben. A kannával szétverte az asztalt, a gumit is fel-alá hajigálta. Aztán pár lelkes punk nekiállt dobolni is. Szóval nagyon érdekes volt az egész, tátott szájjal figyeltem az eseményeket. A kedvenc szövegem a "Ne hagyjátok Pongót kiszavazni" vagy valami hasonló részlet volt. A sarokcsiszolóval kibaszott nagy szikrákat lehetett generálni, ezzel árasztotta el a barkács úriember rendszeresen a színpadot és a közönséget, kicsit közveszélyes volt... A végén el is kobozták tőle az eszközt. :) Érdekes volt az egész, a zene is, de a kb. 3/4 órás koncert végére már elkezdtem unni a dolgot. De legalább valami egyedit tudtak nyújtani!

A 11-es záróra után elnéztem The Godfather szülinapi partijára, ahol megnézhettem, ahogy pár ismert HC zenész csúnyán lealjasodik. :)


2005. I. 14. Music Factory

Akartam írni erről a buliról is vicces beszámolót, ha már a koncert nem volt az... De aztán meggondoltam magam. Így viszont nem sok érdekes mondanivalóm marad. Múlt pénteken volt a koncert, elég kevesen voltunk, és a hangulat sem volt túlságosan felfokozott.

A Graveyard at Maximum kezdett, akik Budapesten talán még nem annyira ismertek, de szerintem király zenét játszanak. Egy Star Wars theme songgal kezdtek, majd eljátszották pár slágerüket egy Mad Caddies feldolgozással fűszerezve. Peti egész ügyesen fújja a trombitáját, megdicsérem. :) Pár rajongó ugrándozott, amúgy semmi élet nem volt a színpadon kívül.

A Skambulance is jó volt, játszottak sok feldolgozást, meg saját számot.

A Jan feat UDSSR-re meg komolyan nem tudom, miért vannak rákattanva az emberek. Szerintem kurvára sablon zenét játszanak. A trombitás csajszi viszont nagyon jól néz ki még mindig, miatta beálltam az első sorba pár szám erejéig.


2005. I. 18. Süss fel nap!

Végre egyszer kipróbáltuk a Süsi egyet fizet kettőt kap sörakcióját. Így már egész jó árban van a sör. Betermeltünk jópárat, aztán előrevonultunk megnézni a fellépőket. Itt még a Music Factory-s bulinál is kevesebben voltak. A Malacka és a Tahó kezdett, akiket már nagyon rég nem láttam, de azt hiszem, meg kell majd néznem még egy koncertjüket, hogy teljesen tiszta képet nyerjek arról, mostanában milyen koncertjeik vannak... Honeyball-ék atlétában léptek fel, mindenkire egy kiló műtetkót ragasztva. Ötletes. A Testi Egyenleg alatt már kicsit arrébb pihengettem, meg már amúgy se voltam magamnál.