2004. XI. 11. Franciaország, Angers - The Toasters

Írta: Mozart Feltöltötte: Dan Ekkor: 2004. nov. 15. hétfõ - 14:37

Franciaországi tudósítónk jelenti:
Kicsit meglepődtem, hogy pont az én városomban (Angers, ejtsd: anzsé) játszik a Toasters: ugyanis egy Szeged-méretű városról van szó, ami itt határozottan kisvárosnak számít, de azért nem mondhatnám, hogy elszomorodtam, amikor megláttam a plakátjukat. Gondoltam, ha már itt játszanak, és a magyarországi bulit úgyis kénytelen leszek kihagyni, miért is ne nézném meg őket itt?
Szóval elmentem. A helyet Chabadának hívják, van egy nagyobb koncertterme, meg egy kisebb színpad a bárrészben. Meglepetésemre nem nyitották ki a nagy termet (ami több száz főre van tervezve), hanem a kis színpadon volt a buli. Végülis jól számoltak: kb. száz ember lehetett a koncin.
A főzenekar előtt egy Broken Stick Sound System nevű formáció játszott: a reggae-s alapok samplerről mentek, és három srác nyomatta rá a dumát, éneket, raggát. Annyira sok nyomott nem hagyott bennem.
Viszont amint abbahagyták, egyből kezdett is a Toasters! Magállás nem volt, az első számok egyből nagyon pörgősek voltak, szóval beindulhatott a tömeg. (A közönség kb. egyharmada táncolt aktívan.)
Be kell vallanom, a koncert előtt nem ismertem a zenekart, csak hallottam róluk. Azt viszont tudtam, hogy élő legendák, és tényleg be is váltották a hozzájuk fűzött reményeimet: nagyon profin, változatosan előadott koncertet hoztak, energikus, lendületes volt, tökéletes hangzással és családias légkörrel: én nagyon szeretem, amikor egy banda kommunikál is a közönséggel, és ez náluk maximálisan teljesült. Sőt, a koncert felénél fölhívtak pár embert táncolni a színpadra (én is köztük voltam, csodák csodája, mivelhogy az első sorban álltunk...), akik ott is maradtak pár szám erejéig. Az „én nem mehetek föl, mert cigizek” nem volt jó kifogás egy lánynak: az énekes szépen elvette a cigijét, és elkezdte szívni helyette. Másokat a vállán vitt fel a színpadra, mert annyira ellenkeztek, hehe. Szóval hangulat az volt, és ez végig így is maradt. Azért volt egy-két hatásvadászabb trükk is: George Bush-szidás (rájöttem, hogy az amcsi bandák ebből lelkiismereti kérdést csinálnak: szerintem attól félhetnek, hogy ha nem mondják el a koncerten, hogy utálják Bush-t, akkor azonosítják őket „azzal az Amerikával”, vagy nem tudom – mindenesetre már megszoktam). Meg volt közönség-énekeltetés, meg „éééoooztatás”, de azért tűrhető mennyiségben, és nem mesterkélten, hanem tényleg barátságos légkörben.
A zenekart kétszer is visszatapsoltuk, tényleg nagy hangzavart sikerült csinálni ahhoz képest, hogy csak 100 fő volt.
A koncert után az emberek megrohamozták a merchandise-standot, a CD csak 10 euro volt, úgyhogy befektettem egybe: megkérdeztem, hogy melyik a legjobb, azt mondták, hogy az „In Retrospect” című, ez egy válogatás az egész életművükből. Szóval aki készül a magyarországi koncertre, és még nem ismeri őket, az ezt töltse le. :)
A kapucnis pulcsi 26 euro, a póló asszem 15 körül, a matrica viszont ingyen volt (bár leginkább csak azok kértek belőle, akik vettek is valamit).
A tagokkal simán lehetett beszélgetni, mondták, hogy örülnek, hogy mennek Kelet-Európába, és hogy „we’re gonna have crazy parties there”... Mondjuk a szaxofonos csávótól kérdeztem, hol játszanak másnap, mire ő: „Valahol Franciaországban. Igazából azt se tudom, most hol vagyunk azon belül...” De azért a többiek felvilágosultabbak voltak, fejből tudták, hogy Budapesten a Kultiban játszanak! Na meg hogy Budapest Magyarország fővárosa... :)
Szóval mindenkinek ajánlom, hogy menjen le, ska-rajongóknak kihagyhatatlan, de szerintem amúgy is mindenkit megfog majd a baráti hangulat... Majd meséljétek el, milyen volt! :)