Punk Portál

Tessék, íme életem első interjúja. Az eredeti tervektől kicsit eltértünk, úgyhogy végül egy tollal és egy füzettel felszerelkezve vágtam bele a feladatba. Az október 10-i Marco Polós bulin a Mind The Gap koncertje alatt ültünk le egy asztalhoz a német Tragic Vision zenekarral (Gábor - gitár, vokál; Milo - ének, dob; Andy - basszus). Kurva ideges voltam de szerencsémre nagyon jófejek voltak, az interjún kívül is remekül elbeszélgettünk, például megtudtam, hogy ha minden jól megy, fél év múlva ismét jönnek Magyarországra. De elég a dumából, térjünk a tárgyra!

Hogy mutatnad be röviden a zenekart és a zenéteket valakinek aki nem ismer titeket?

A zenénket nehéz leírni mert több stílust keverünk. Leginkább érzelmes punk-rocknak nevezném.

Itthon sok zenekart lefikáznak hogy nem magyarul énekelnek. A német közönséget nem zavarja, hogy a szövegeitek angolul vannak? És hogyhogy inkább angolul vannak, mint németül?

Eleve angolul kezdtünk szövegeket írni, főként mert az egy nemzetközi nyelv. Lehet, hogy sokan nem beszélik, de egy pár szót általában mindenki ismer. Ez azért jó, mert mi ilyen nemzetközi srácok vagyunk :-)

Ki írja a szövegeiteket?

Mindet Milo (ének, dob).
Milo: De ne kérdezd, hogy miről szólnak :-)

Oké, nem fogom. A koncertfelvételes kazin valaki halkan bemondja, hogy "Fuck Bush", ezt a közönség szívesen fogadja. Ebből úgy vettem le, hogy érdekel titeket a politika de legjobb tudomásom szerint a dalszövegeitekben nem politizáltok. Nem fér bele a stílusba vagy erre nem is éreztek késztetést?

Nem vagyunk az a tipikus politizálós zenekar. Érdekel minket a mindenkori politikai helyzet, van róla véleményünk és otthon részt veszünk rendezvényeken is. De számunkra a zene leginkább a hangulatokról, helyzetekről szól, ezt szeretjük benne. A szövegek néha tartalmaznak politikai üzeneteket de nem konkrétan, inkább bizonyos helyzetekre utalva fejezzük ki a véleményünket.

Egy múltkori koncerteteken a merch pultnál valaki megvette az egyik régebbi lemezeteket bakeliten, arra azt mondták neki, hogy "az még melocore". Hogy történt a stílusbeli váltás és minek a hatására?

A végleges stílusunk kialakításához kellett egy tagcsere: a régi dobosunkkal gondok voltak úgyhogy az addigi énekes-gitáros Milo ült be a dobok mögé. A melocore-ról a mostani emo-punk stílusra nem hirtelen váltottunk, hanem ez egy lassú átmenet volt.

Mely zenekarok, zenészek jelentenek a számotokra inspirációt?

Andy: az egész világ!
Milo: De semmiképppen sem Alice Cooper.

Szerintetek milyen a magyar közönség hozzáállása ehhez a stílushoz? Milyen visszajelzéseket kaptatok?

Ez igazából az adott várostól és színtértől függ, legtöbbször barátságosan fogadnak minket. De úgy tűnik, itt nincsenek hozzászokva az ilyen stílushoz. Németországban nem találnak minket olyan különlegesnek, de Magyarországon, úgy tűnik, ez szokatlan. Tulajdonképpen ezért is szeretünk Közép-Európában játszani: otthon rengeteg klub van, rengeteg zenekar, itt pedig a közönségnek és nekünk is különleges egy-egy koncert. Ilyenkor mindig nagyon érdekes elbeszélgetni az emberekkel, hogy az ottani színtérről mi a véleményük.

Mik a terveitek a jövöre nézve? (lemezfelvétel, turné, stb)

Mostanában is stúdiózunk, tavasszal várható az új lemez megjelenése. Közben pedig koncertek, holnap például Egerben játszunk. Számunkra az elsődleges mindig az, hogy koncertezzünk, mert a stúdiófelvétel lassú és sok munka van vele. Koncertezni mindig sokkal jobb.

Amikor először hallottalak titeket a Vörös Yukban (Gábor: "Emlékszem rád!" Kaloz: széles vigyorgás), kicsit meglepett, hogy a dobosotok az énekes. Máshol nem találták furcsának, hogy a frontemberetek a színpad leghátulján, a dobok mögött ül? Nem rosszabb így koncert közben a kapcsolatotok a közönséggel?

Milo: Néha kicsit furcsa ez a helyzet, mert az emberek valami roksztárszerű énekest keresnek ott valahol a színpad elején, de szerintem ez az egész nem a frontemberről szól, hanem a zenéről.

Na, az utolsó kérdés: Milyen kérdést tennétek fel magatoknak? És mit válaszolnátok rá?

Milo (hosszas gondolkodás után): Hogy lehet az, hogy még élünk, miután nyolc évig nyomtuk a rock'n'rollt?

És, hogyhogy még éltek? :-)

Andy (szintén gondolkozik, majd a sörére mutat): Ezt a sok jó sörnek köszönhetjük!

Köszi az interjút!

Tragic Vision interjú