Toasters interjú

Írta: KRSA Feltöltötte: Dan Ekkor: 2004. okt. 18. hétfõ - 23:33

Ritkán találkozni olyan emberrel, aki annyit tett a ska életben tartásáért, mint Robert ’Bucket’ Hingley. Ez az angol fiatalember exportálta ugyanis ezt a zenei műfajt az Egyesült Államokba, amikor 1980 körül átrakta székhelyét Nagy Britanniából New Yorkba, majd nem sokkal később megalakította a harmadik hullám meghatározó és mai napig is töretlen sikerrel működő zenekarát, a legendás Toasterst. Ő volt az, aki tető alá hozta a Moon Ska Records-ot is, amely az egész amerikai ska színtér bölcsőjeként szolgált. Nélküle biztos nem következett volna be a ska újbóli Európába áramlása, így talán még többet is köszönhetünk neki, mint azt elsőre gondolnánk. Az amerikai ska veteránját, fentet és lentet is megélt dörzsölt öregfiúját tavaly novemberben a bécsi koncertjük előtt ültettem le az Arena kocsma részében. Lássuk, hogy látta akkor – Budapestre érkezésük előtt cirka egy évvel - a ska zene helyzetét!

KRSA: - Kezdjünk néhány általános kérdéssel: Mint az amerikai ska, s egyáltalán a harmadik vonalas ska úttörőjét megkérnélek arra, hogy definiáld nekünk azt, hogy mi számodra a ska zene!

Bucket: - Azt hiszem, hogy elég nehéz pontosan meghatározni, hogy mi is a ska zene. Ez a zene önmagáért beszél, s így jobban meg tudja határozni magát, mint ahogyan erre én képes vagyok. Mindenesetre az biztos, hogy a ska 1955-ben indult Jamaikáról és most szerte a világon találkozhatunk vele, a legkülönbözőbb manifesztációiban: tradicionális ska, mint a Skatalites, 2tone ska, mint a Toasters, vagy ska-punk, ska-surf, ska-miafene… vagy akár a ska-jazz. Végeredményben a ska érzetet mindegyikben a zenei lüktetés és az életmód, az életszemlélet adja.

KRSA: - Légy szíves azt is határozd meg nekem, hogy hol helyezed el a Toasters-t ebben az általad felállított ska-koordináta rendszerben!

Bucket: - A Toasters egy 2tone ska banda, de egy olyan 2tone zenekar, ahol megtalálhatók más zenei hatások is. Számomra a ska történetében egyébként a fénypont a 2tone időszak volt, ez az időszak áll a legközelebb a szívemhez.

KRSA: Hol húznád meg a határvonalat a harmadikvonalas ska és a ska-punk között? Mi az amit még ska-nak tartasz és mi az amit már a cross-over kategóriába sorolsz?

Bucket: - Rengeteg zenekar, aki azt mondja, vagy legalábbis azt mondta, hogy ska zenekar - ma pedig már nem is vállalja ezt a címkét -, soha nem is játszott igazán ska-t. Itt van például a Less Than Jake. Ők nem nagyon mondhatók ska zenekarnak, ők egy rock zenekar egy kis felütéssel a zenéjükben. Ha a ska zenekarok kritériumait nézzük, akkor mindenképpen tudniuk kell, hogy hogyan kell reggae-t játszani és az sem árt, ha vannak fúvósaik… Egy igazi ska zenekarnak, tisztában kell lennie azzal, hogy a ska-t a reggae és nem a punk-rock felől kell megközelíteni.

KRSA: - Úgy látom, hogy a legtöbb ember, aki évek óta benne van a tradicionális, vagy a 2tone ska zenei életben többnyire negatívan viszonyul a ska-punk, cross-over zenekarokhoz. Neked mi a véleményed erről?

Bucket: - Ha zenéről van szó, akkor nagyon nyitottnak kell lenni. Mindenki hallgasson azt, amit szeretne. Nagy hiba lenne megpróbálni meghatározni az embereknek, hogy milyen zenét szeressenek – ez a dolog szerencsére eltűnt a nácikkal és a totalitárius ideológiáikkal együtt. Szóval az emberek hallgassák azt, amit szeretnének, játsszák azt, amit szeretnének, de egy dologra ügyelniük kell azonban, ez pedig az, hogy hogyan címkézik fel azt a zenét, amit játszanak. Ez alatt azt értem, hogy ha azt mondják, hogy ők egy ska zenekar, akkor játsszanak is ska-t, ne pedig punk-rock-ot. Ez tipikus dolog a zene esetén, mert ez nem egy élesen felosztható valami, ez egy organikus forma - olyan, mint a víz, arra kanyarog, oda folyik, ahova akar, nem tudod megállítani. Roppant nehéz tehát felosztani és felcímkézni az egyes darabokat, ezért kell nagyon óvatosan bánni ezekkel a stílus megjelölésekkel.

KRSA: - Örülök, hogy ezt mondtad, én is hasonlóan fogalmaztam meg ezt a dolgot. Véleményem szerint minden fajta zenére szükség van és mindegyikben van valami jó, hisz ettől színes a paletta, azonban fontos az is, hogy ha valaki már egyszer feltétlen szükségét érzi annak, hogy címkét aggasson a zenekarára, s ezt ténylegesen meg is tette, akkor az már az annak megfelelő stílusban is működjön. Nagyon jó lehet egy fröccs, s akár ki is magasodhat a fröccsök versenyéből, de ne akarja mindenképpen, hogy bornak hívják, mert a borrajongók csalódni fognak benne. De ugyanez vonatkozhat a pezsgőre, vagy a sörre is…

Bucket: - Azt hiszem, jól látod!

KRSA: - Hogy ne csak a ska gyökereiről essen szó, tekintsünk vissza egy kicsit múltadba, a Toasters gyökereihez! Milyen zenekarokban játszottal, amikor még Angliában éltél?

Bucket: - Reggae és punk zenekarokban is megfordultam, olyanokban, mint a Cling-ons, a The Blades, a The Cupcake Brothers, valamint az I-witness. Ez utóbbiban egy Bad Manners taggal zenéltem együtt.

KRSA: - Miből éltél akkoriban?

Bucket: - 1978-ig egyetemre jártam, aztán egy sci-fi képregényeket árusító boltban dolgoztam Londonban, majd két év után, 1980-ban jöttem Amerikába, s azóta csak a zenéléssel foglalkozom.

KRSA: - Ez azt jelenti, hogy innentől kezdve már teljesen a zenélésből éltél, nem is volt semmi mellékállásod 1980 után?

Bucekt: - 1985-ben lettem profi zenész, ez volt az a pillanat, amikor a zenekarból már több pénzt láttam, mint a rendes állásomból, addig viszont folyamatosan voltak mellékállásaim.

KRSA: - Milyen érzés volt átköltözni? Nem érezted kívülállónak magad, mint egy „Englisman in New York”? Milyen volt akkoriban a ska élet New York-ban?

Bucket: - Akkortájt egyáltalán nem létezett New York-ban ska színtér. 1981-ben, elmentem egy klubba, hogy megnézzem az English Beat koncertjét, de a nagy hall, amelyben rendezték a bulit, üresen tátongott, maximum 150 ember lehetett ott. Ez volt az a pillanat, amikor elhatároztam, hogy megalapítom a saját ska zenekaromat itt New York-ban és megnézem, hogy mit tudok vele elérni ezen a táján a világnak.

KRSA: - Ha ennyire ismeretlen volt a stílus, nem okozott nagy nehézségeket összehozni egy zenekart?

Bucket: - Eleinte természetesen nehéz volt olyan embereket találni, akik tudták, hogy hogyan kell játszani ezt a zenét, de aztán, ahogy egyre több fellépésünk volt, egyre több olyan ember jött, akik tisztában voltak a stílussal. Így az idő múlásával fokozatosan könnyebbé vált az egész.

KRSA: - Mesélnél egy pár szóban a ska zene Egyesült Államok beli terjedéséről? Milyen volt elsőnek lenni, elkezdeni ezt az egészet?

Bucket: - A legnehezebb az volt, hogy rávegyük a klub tulajokat, hogy adjanak teret ennek a műfajnak és nekünk. Nem igazán értették ezt a zenét, így pedig nagyon nehéz volt fellépési lehetőségeket szerezni. 1982-ben kezdtünk el játszani a CBGB’s deszkáin (legendás new york-i eredetileg country és bluegrass klub, később a punk/hardcore, underground kultúra new york-i bölcsője – a szerk.) havonta egyszer, aztán innen építkeztünk.1986-ban sikerült megcsinálnunk az első egész Amerikát érintő nemzeti turnénkat és gyakorlatilag attól fogva megállás nélkül turnézunk.

KRSA: - Ha nem tévedek, akkor a következő lépés volt a lemezcég alapítása, mi vezetett ehhez? Elsősorban a saját lemezetek gondozása volt a cél?

Bucket: - Itt is ugyanaz volt a helyzet. Azért indítottuk útjára a Moon Records-ot, mert senki nem akart ska lemezeket kiadni. A kiadó 1993-as alapításáig egyszerűen senki nem volt kíváncsi erre a zenére. Először csak a Toasters lemezeket adtuk ki, a végére viszont már óriásivá nőtte ki magát a cég. 1996-ban jött ki az első olyan kiadvány, amely már nem saját lemez volt, a ’New York Beat’ nevű válogatás, amin, mint azt a neve is mutatja egy jó pár new york-i zenekar volt hallható. Aztán ahogy jártuk az országot különböző zenekarokkal, olyanokkal, mint a Hepcat, a Let’s go Bowling, vagy a Dance Hall Crashers, elkezdtük az ő lemezeiket is kiadni. Röviddel ezután teljesen váratlanul a kiadó elkezdett nagyon nagyra nőni, s ugyanilyen hirtelen kellett lehúznunk a rolót 2000-ben.

KRSA: - Milyen volt a zeneipari környezet a kezdeteknél és a végénél? Hogy indult be a dolog?

Bucket: - Az elején, egyáltalán nem vettek minket komolyan, mindenki csak nevetett rajtunk. A zeneipari szereplők gúnyosan csak annyit jegyeztek meg: „Soha nem viszitek semmire ezzel a cirkuszi muzsikával” Erre azt mondtuk: „Ok, nézzük csak meg, hogy mit tudunk elérni vele”. Aztán hirtelen nagy dolog lett belőle, mindenki ledöbbent.

KRSA: - Aztán mi történt, hogyan pukkant szét a nagy ska-buborék?

Bucket: - Persze ott volt a buborék jelenség is, hogy túl nagyra duzzadta a dolog, de ott volt az is, hogy nem az eladások, hanem a kiszállított mennyiségek után fizettük az embereinket, a zenekarokat. Amikor kikerült az egész a nagy „biznisz”-be, akkor a lefelé menő hullámnál folyamatosan tűnt el a pénzünk a disztribútoraink csődje nyomán. Jobbnak láttam bezárni a boltot, megszűntetni a kiadót, mielőtt nekünk is csődöt kell jelentenünk emiatt. Nem szerettem volna pénz nélkül működtetni a kiadót, így aztán bezártam és később egy újat indítottam Megalith Records néven.

KRSA: - A családod, hogyan tolerálta, amikor hirtelen rosszra fordultak a dolgok? Hogy viselik azt, hogy ska zenész vagy és egyáltalán a nagy ska fanatikusságodat?

Bucket: - Hát már akkor is ska zenekarban játszottam, mielőtt megnősültem, vagy gyerekeim lettek volna, szóval miért hagytam volna abba épp most? Néhány szempontból nagyon nehéz dolguk van, de elképesztően megértők. Megértik, hogy egy őrült öregember vagyok!

KRSA: - Ezzel kapcsolatban, hogy látod a jövőt, tudsz nekik nyújtani egy életképes perspektívát? Vége van már a harmadik hullám lecsengése okozta rossz éveknek?

Bucket: - Mondhatjuk, hogy a dolgok egyértelműen jóra fordultak azóta. A probléma az, hogy a ska zene akkor túlzottan kommersszé vált és sok olyan ember jelent meg, aki nem hitt ebben a zenében, csak ki akarták használni, le akarták aratni az előnyöket, csupán a saját malmukra hajtva a vizet. Így aztán az egész felfúvódott és azok az emberek, akik felépítették a színteret elvesztették az irányítást felette, mert bejöttek mások pénzzel és egyszerűen kivásárolták. Sajnos nagyon sok zenekar el is adta magát. Aztán, amikor a lemezcégek látták, hogy nem tudnak több pénzt csinálni belőlük, akkor egyszerűen eldobták őket, ők pedig nem tudtak talpra állni többé.

KRSA: - Hány zenekar maradt életben ezután a katasztrófa után?

Bucket: - Tulajdonképpen talán egy sem. Az egyetlen new york-i zenekar, aki a régi időkből megmaradt a Toasters mellett, az a Slackers, de ők nem is voltak igazán jelen a ’90-es évek elején, ők inkább a ’90-es évek közepén kezdtek komolyabban mozgolódni, így pont a hullám végét lovagolták meg és elég szerencsések voltak hozzá, hogy egy csomó pénzt keressenek a Hellcat kiadó révén. Tulajdonképpen ez az, amiatt életben tudtak maradni, az összes többi banda pedig feloszlott. Az utóbbi időben viszont egy csomó új zenekar jelent meg, olyanok, mint a Royal Roosts, ami a Scofflawsból alakult, a Rudie Crew, amit a SkinnerBoxból csinál néhány tag, King Django is jelen van még a Boilers-zel, a new york-i ska-jazz élet is aktív, olyan bandákkal, mint a New York Ska-Jazz Ensemle, aztán ott van még a Hubcity Stompers az Inspector 7-es srácokkal, szóval talán itt az ideje, hogy kijöjjön a következő New York Beat válogatás, így húsz évvel az előző után.

KRSA: - Akkor térjünk vissza a már említett új kiadódra! Úgy érzed, hogy az üzleti környezet ismét lehetővé teszi egy ska kiadó működtetését, ezért csináltad meg a Megalith Records-ot?

Bucket: - Tulajdonképpen megint az történt, mint az elején. Három évvel a Moon Records bezárása után körülnéztem és még mindig nem láttam egy új ska kiadót, amely betöltené a Moon Records által hagyott űrt. Senki nem akarta tovább vezetni a kamiont. Azt mondtam, jó, akkor megint visszaülök a kormány mögé és levezetek még egy-két mérföldet, majd megnézem hova jutottam. Az első kiadványok tehát a ’Still Standing’ 4 cd-s válogatás 88 zenekarral, amin tulajdonképpen mindenki szerepel, olyanok is, mint a (Mighty Mighty) BossTones, Slackers, Pietasters, Voodoo Glow Skulls, mindenki. Ez egy ’unity’ dolog, mindenki összegyűlt, hogy hallassuk a hangunkat.

KRSA: - Hogy tud ilyen gyorsan fejlődni a Megalith Records? 12 kiadvány még 2003 karácsonya előtt… És hogy választod ki a zenekarokat, akiket leszerződtetsz?

Bucket: - Nagyon sok energiát és időt fektettem bele. Újra kiadtunk három Toasters lemezt (Live in Brazil, Toasters Best Of, Ska-Boom), de kihoztunk egy Victor Rice-t, egy New York Ska-Jazz-t, a Westbound Train lemezt, aztán a venezuelai Desorden Publico-t, ami egy remek zenekar, aztán van King Django-nk, Eastern Standard Time-unk, Hubcity Stompers-ünk, Bluebeats-ünk és végül a Rudie Crew-nk. Így jön ki a tizenkettő.

KRSA: - Ezek gondolom egyértelmű választások voltak…

Bucket: - Egyértelműek, mert nagyjából azok közül a new york-i arcok közül kerülnek ki, akiket már régóta ismerek. A koncepcióm az volt, hogy olyan zenekarokkal kezdek, akik már valamennyire ismertek, bejáratottak, kiadunk pár lemezt és egy olyan szituációt alakítunk ki magunk körül, ahol megint mindenki együtt dolgozik. Olyan kiadót szerettem volna, amelyik sok másik kiadóval működik együtt és rengeteg aktuális kiadvánnyal bír. Azontúl szerettem volna újra összehozni a színteret, mert az említett problémákból adódóan a szcéna valamelyest szétrobbant, s szerettem volna a szétesett puzzle darbjait újra összerakni, hogy ismét egy szép képben gyönyörködhessünk.

KRSA: - A Desorden Público hogy jött a képbe, egy külföldi bandával jóval körülményesebb együtt dolgozni, nem?

Bucket: - Igen, jóval nehezebb, de ez egy nagyon jó zenekar és már hosszú-hosszú ideje ismerem őket. 1991-ben találkoztunk először, amikor Venezuelában játszottunk, azóta tart a jó viszony.

KRSA: - Ha már itt a tehetségeknél tartunk, ki tudnál emelni valami új zenekart, akiben különösen nagy fantáziát látsz?

Bucket: - Nehéz ilyet mondani, mert kevés az új zenekar. Olyan sok van, aki jó és már hosszú ideje jelen van, mint a New York Ska-Jazz, vagy King Django. A fiatal zenekarokat nézve azonban talán egyedül a Westbound Train-t tudnám említeni, akik rocksteady-vel, soul-lal keverik a ska-t. A ska következő hulláma minden bizonnyal sokkal reggae-sebb lesz, mint az eddigiek. A reggae közelebb van a ska gyökereihez, ha ezzel fűszerezed a ska-t, akkor az igazabb marad, mintha punkkal, vagy hardcore-ral vegyíted.

KRSA: - Kedvencek, kedvencek… Mi a valaha létezett kedvenc ska zenekarod?

Bucket: - Talán a Selecter. A 2tone zenekarok közül nekik volt a legjobb a hangzásuk, ők írták a legjobb dalokat és az ő politikai megközelítésük volt a legjobb. A Specials és az Englis Beat is jó zenekarok voltak, de ők egy csomó átiratot játszottak, míg a Selecter saját számokkal dolgozott, nem is beszélve, hogy Neil Davis gitározott benne, aki tulajdonképpen a példaképem. Nagyon jó volt a politikai üzenetük, ami szerintem nagyon fontos dolog a ska-ban és ezt ma is meg kell tartani a stílusban! Egy csomó ember azt hiszi, hogy a ska csak valamiféle buli muzsika, csak a mókáról és a sör vedeléséről szól, pedig ez ennek a zenének a trenchtown-i gettók lázadó dalaihoz nyúlnak vissza a gyökerei. A ska tradicionális lázadó zene, amely a rendszer ellen lázad és fontos, hogy ezt az élét megtartsuk! Ez a rendszeren kívül állók zenéje, akik nem akarnak a részesei lennek ennek a rendnek és kívülről szemlélik a folyamatokat. Mi is szeretjük a sört és a lányokat, de mindenképpen kell beszélni a politikáról és az olyan problémákról, mint a munkanélküliség, vagy a rasszizmus. Az üzenet az, hogy nyugodtan leld örömödet az életben, de ugyanakkor éld azt felelősséggel, legyél független, te irányítsd a saját tetteidet!

KRSA: - Mik, illetve mik lesznek a fő különbségek a Megalith Records és a megboldogult Moon Ska Records között?

Bucket: - Hát először is, sokkal lassabban építkezünk majd, nem próbáljuk annyira kommerciálissá tenni a Megalith Recordsot, mint amilyenné a Moon Ska vált a végén. Mert az történt, hogy nem nagyon kellett megküzdenünk azért, hogy a Moon Ska felkerüljön a következő szintre, ami így visszatekintve nagy hiba volt, mert a ska zene még nem volt rá készen, hogy fellépjen arra a szintre ahova került. A ska azon a szinten akart maradni, ahol akkoriban is mozgott – ezt ma már tudom, de akkor még nem tudtam… A Megalith esetében hagyjuk majd a dolgukat menni a saját ritmusában, oda és addig visszük a dolgot, ameddig az természetes, ameddig a zene ezt szeretné. Eleinte például nagyon nehéz lesz a lemezekkel a boltokban találkozni, az embereknek el kell jönniük a koncertekre, ha hozzájuk akarnak jutni.

KRSA: - Ez mondjuk eléggé hátrányosan fogja érinteni a más kontinensen élőket, pl. minket európaiakat.

Bucket: - Európába postán fog eljutni az anyag, meg kell rendelnetek – ha csak nem szervezel nekünk egy koncertet, vagy nem intézed el a disztribúciót.

KRSA: - Nyugodt lehetsz, mindegyik ügyön rajta vagyok!
A Megalith zenei arculata mennyiben fog változni? Benne marad a ska-punk is, vagy inkább a reggae-t hozod be?

Bucket: - Nem nagyon lesz ska-punk zenekar az új kiadónál, inkább 2tone zenekarok lesznek, olyanok, mint a Toasters, valamint nagyon sok lesz a ska-jazz, szóval ska-sabb lesz a dolog, tradicionálisabb.

KRSA: - Mi lesz a Moon Ska Europe-pal, ami nem szűnt meg az amerikai Moon Ska felszámolásával. Tovább fog működni ezen a néven, vagy beolvad valahová?

Bucket: - A Moon Ska Europe egy másik cég, lényegében csak megvásárolták ezt a nevet tőlünk. Ők sokkal több punk rock hatással rendelkező zenekart futtatnak, olyanokat, mint a Whitmore, akikkel ma is játszunk. Szóval inkább ők lesznek azok, akik ilyen típusú ska-punk lemezeket adnak ki a közeljövőben, a Megalith pedig a tradicionálisabb hangzású zenekarokra koncentrál majd.

KRSA: - Gondolkoztatok már azon, hogy a későbbiekben a Megalith recordson nem angol nyelvű ska anyagokat is kiadtok? Mondjuk latin ska-t, vagy estleg mást?

Bucket: - Ha jól felépítettük és sikeresen beindítottuk a Megalith-ot, azaz elértünk egy stabil hátteret, akkor majd mindenképpen körülnézünk és talán ezzel a kiadóval is kihozunk egy-két nemzetközi ska válogatást, már csak azért is, mert ezek általában elég jóra sikerednek. De ez egy kicsit nehéz dolog, mert az amerikai zenehallgatók többsége elég szűklátókörű ilyen tekintetben és nem nagyon érdekli őket az a zene, ami nem az ő nyelvükön szól. Talán egy kis átneveléssel ez is áthidalható lesz majd. Mindenesetre még egy jó darabig el fog tartani, mire az új kiadó körül annyira rendeződnek a dolgok, hogy elkezdhetünk ezeken a válogatásokon gondolkodni. Először meg kell teremteni a Megalith stabil kereteit, s csak utána lehet azon morfondírozni, hogy milyen irányba vigyük, melyik irányba fejlődjön.

KRSA: - Hogy vagy képes a zenekart és a kiadót is teljes erőbedobással vezetni, nem megy az egyik dolog olykor a másik kárára? Hogy csinálod ezt párhuzamosan?

Bucket: - Nagy agyam van ;)) Szóval egész egyszerűnek tűnik, mert az agyam egyik része a Toasters-re, a másik része a kiadóra, a harmadik része pedig a világ összes többi problémájára szakosodott. Könnyű a dolgokat kezelni, csak meg kell találnod a jó munkatársakat, akikben megbízhatsz és alkalmasak a feladataik elvégzésére, valamint az is egy roppant fontos szabály, hogy ne akarj többet csinálni annál, mint amennyire valójában képes vagy. Hozd ki a legtöbbet az adott dologból a képességeid szerint, de aztán ne görcsölj rajta, lépj tovább a következő teendőre! Ne akarj mindent egyszerre csinálni, de amit már elkezdtél azt fejezd is be! Szépen, megfontoltan, stabilan, épp úgy, mintha egy házat építenél.

KRSA: - Gondolom ezt alaposan megtanultad a Moon Ska esetéből…

Bucket: - Igen. Sok mindent megtanultam ebből az esetből. Többek között azt is, hogy a zeneiparban nem létezik olyan, hogy barátság. Amint a pénz része lesz a dolognak, az emberek egy csapásra megváltoznak. A ska szcéna az elején, amikor még nem volt pénz, nagyon rendben volt, de amint jöttek idegenek és pénzt tettek le az asztalra mindenkin úrrá lett a kapzsiság és csak azt kérdezgették, hogy mennyi ebből az ő részük. Ahelyett, hogy arra koncentráltak volna, hogy jó zenét játszanak a pénz kezdte el foglalkoztatni őket.

KRSA: - Ez meglátszott a zenekarok viszonyán is? Megtépázódott a „unity”?

Bucket: - Mindenképpen… a zenekarok már nem működtek együtt többé. Mindenki csak a saját malmára akarta hajtani a vizet, nem érdekelte őket, hogy a többi zenekar hogyan boldogul. Feladták a barátságokat, feladták a közösségi szellemet és arra koncentráltak, hogy minél több pénzt szedjenek ki a saját zenekaruk számára. Ez az amit a zeneipar tesz, agymosást végez a szereplőin, s az elsődleges célnak az anyagi javakat állítja be. Az emberek pedig sajnos bedőlnek ennek…

KRSA: - Mostanra változott a helyzet? Azzal, hogy elült ez a nagy hullám és csak a túlélők maradtak, újra egymásra találtak a szereplők?

Bucket: - Igen, mára talán már elmondható ez. Tulajdonképpen ez az, amit a Megalith-tel is szeretnénk csinálni, igyekszünk a zenekarokat újra egy hálózatba illeszteni. Igyekszünk helyreállítani azt a közösséget, ami a nagy ska robbanás előtt megvolt és nagyon jól működött, míg a túl sok pénz hatására össze nem omlott. Nagy munka lesz, de helyre fogjuk állítani ezt a hálózatot. Bízom benne, hogy meg lehet csinálni.

KRSA: - Azzal, hogy rengeteg szereplő eltűnt, bizonyára most sokkal családiasabb a jellege az amerikai színtérnek, nemde? Mekkora egyáltalán a mai amerikai színtér? Hány ember jár még a koncertekre?

Bucket: - Valóban, hasonlíthatjuk egy családhoz, de az is biztos, hogy ebben a családban elég sokat vitatkoznak! :) Hogy tulajdonképpen mennyi embert érint ez a ska dolog manapság a zenekarokon kívül, azt nehéz megmondani. A Toasters koncertek látogatottsága elég jó, de nem igazán tudom, hogy a többi zenekarra mennyien mennének el manapság. Türelmesnek kell lennünk, mert egy jó pár évbe bele fog telni, mire újra felszökik a nézőszám. Kell egy zászló, amit mindenki láthat és egy zászlóvivő, akit mindenki követhet. Ezért is szerettem volna újra elindítani egy kiadót. Többek között ez motivált abban is, hogy azt a 12 megjelenést ilyen rövid idő alatt zongorázzam le.

KRSA: - Mit gondolsz az európai színtérről? Milyen különbségeket látsz az amerikai színtérhez viszonyítva?

Bucket: - Európában sokkal jobban ismerik a dolgok gyökereit, sokkal több a ska tradíciókat ismerő és követő zenekar és rajongó. Nézz csak a hátam mögé ezekre a SHARP srácokra…

Laca: - Hehe, ők mind magyarok! Jó haverjaink! :)

Bucket: - Nagyszerű, már alig várom, hogy játszhassunk nálatok! :) Szóval, Európában sokkal több a tradicionális ska arc, ami nagyon jó, mert sokkal biztosabb kultúrája és támogatottsága van ezáltal a műfajnak. Európában a ska inkább egy életstílust jelentett, míg Amerikában egyszerűen csak egy divathullám volt. Ezért aztán most ez is egy feladatunk, hogy ezt megváltoztassuk, az USA-ban is el kell mélyíteni a dolgokat...

KRSA: - A ska-t, mint életstílust említetted. Te mennyi ideig szeretnél még ska-t játszani, vagy egyáltalán zenélni?

Bucket: - Egészen addig, ameddig fizikailag nem leszek képtelen rá. Ha majd leesnek az ujjaim, akkor szerzek valami fém implantátumot és legyszerűsített ska-t játszok majd! ;) Nézd meg Laurel Aitken-t! Ő közel 80 éves és még mindig nyomja. Neki a zsigereiben van ez az egész. Annyira pozitív a hozzáállása a zenéléshez, hogy az mindenki számára követendő példa kell, hogy legyen! Ő már egy öregember, tulajdonképpen soha nem keresett sok pénzt ezzel az egésszel, anyagilag rengetegen lehúzták, miközben ők hasznot húztak belőle, de annak ellenére, hogy így kihasználták még mindig él benne a tűz, még mindig énekelni akar, mert szereti ezt a zenét. Ő egyfajta példakép számomra, ha megöregszem olyan akarok lenni, mint ő! Nem a dühös, zsémbes zenész szeretnék lenni, hanem Laurel Aitken, bár ehhez még van 32 év előnye:)

KRSA: - Ezt a kérdést azért is tettem fel, mert hallottam olyan véleményeket is, hogy egy 2tone zenekar nevetségesen néz ki, ha vénemberek ugrálnak benne, míg egy tradicionális ska, vagy reggae zenekarnál sokkal elfogadottabb ez a látvány, sőt még talán nagyobb hitelt is kölcsönöz neki…

Bucket: - Erre csak azt tudom mondani, hogy ezek az emberek nyugodtan csinálják meg a saját zenekarukat, ha nem tetszik nekik, amit mások játszanak. Mi is a saját dolgunkat csináljuk, s csak akkor hagyjuk abba, ha az emberek felhagynak a koncertjeink látogatásával. Szerencsére a mostani tendencia pont a fordított irányba mutat, egyre többen és többen jönnek, s ez is csak megerősít minket abban a hitben, hogy azt kell játszanunk, amit szeretnénk és nem mást. Nem érdekel túlzottan mások véleménye. Tudod nem alaptalan az a vicc, ami a zeneiparban járja: „Hogy tudsz rávenni egy zenészt, hogy panaszkodjon? Adj neki munkát!” Szóval egyszer az emberek panaszkodnak, hogy nincs elég ska zene, amikor meg megjelennek a zenekarok, akkor mindenféle kifogással állnak elő, hogy ez miért nem jó. Ugyan, hagyjatok már! Ez mind ska zene, támogassátok őket!

KRSA: - Most, hogy az amerikai zenekarok között felerősödött a rocksteadyhez és a reggaehez húzó ska irányzat, nem csappant meg a 2tone zenekarok száma?

Bucket: - De; talán azért is, mert nem tudnak jó 2tone ska-t játszani. 2tone ska-t játszani nagyon nehéz, ugyanis rendelkezni kell egy rock&roll háttérrel. Meg kell érteni, hogy miről is szól ez az egész. Nem lehet 2tone-t játszani anélkül például, hogy tudnád, hogy ki az a Chuck Berry, vagy anélkül, hogy ismernéd a hasonló nagyságokat. Ismerned kell a rythm and bluest!

KRSA: - De hát ennek ismerete elengedhetetlen a tradicionális ska-hoz is, ugyanis az is nagyban épül ezekre a zenékre, a rythm and blues nem csak a 2tone, de a jamaikai ska gyökereit is adja.

Bucket: - Pontosan, ez így igaz. Mindkettőhöz muszáj ismerned az ’50-es és a ’60-as r&r-ját, valamint nem árt ha tisztában vagy vele, hogy milyen volt az amerikai soul.

KRSA: - Milyen a viszonyod a reggae-vel?

Bucket: - Szeretem a reggae-t, főleg az oldschool reggae-t, a skinhead reggae-t, de a ska-t még jobban szeretem :) A modern reggae és a dancehall, viszont már nem áll annyira közel a szívemhez, mert azt szeretem, ha harmóniák vannak a zenében, ha hangszeresek adják elő, nem pedig dobgépek, amire a srácok rákiabálnak. Igazi zenészeket szeretek hallgatni, akik igazi hangszereken játszanak.

KRSA: - A fentiek miatt próbáljátok a legtöbb esetben 2tone-osra venni a hangzást is?

Bucket: - Nem, nem igazán. Tudod, mi megírjuk a számainkat egy a Toasters-re jellemző karakteres hangzásvilággal, ami tulajdonképpen a mi verziónk a 2tone ska-ra, a new york-i 2tone. Ez a hangzás ötvözi a 2tone elemeket jazzel, reggae-vel, sokkal színesebb, mint az eredeti 2tone, mondhatni 3tone :)))

KRSA: - Nagyon sok dolgot elértetek, felépítettetek egy amerikai színteret, kialakítottatok egy saját hangzást, létrehoztatok egy kiadót, aminek most indítottátok be az utódját, mi jöhet még? Mik a terveitek a jövőre nézve? Merre halad a Toasters? Változik-e majd zeneileg?

Bucket: - Nincs varázsgömböm, ami megmondja a jövőt, vagy legalábbis nem működik. Azt, hogy merre haladunk, viszont könnyen megmondhatom: holnap München felé vesszük az irányt :) Na, de komolyra fordítva a szót, annyit mondhatok, hogy zeneileg nem fogunk más irányt venni, nem akarjuk meglepni valami újdonsággal a rajongóinkat. A rajongóink tudják, hogy a Toasters esetében milyen zenére számíthatnak és úgy tűnik, hogy hálásak is ezért. Szeretik, hogy állandó a minőség, tudják, hogyha egy Toasters koncertre jönnek, akkor jól fogják érezni magukat. Nem akarunk össze-vissza változtatni mindent a zenénkben, hogy aztán az emberek ne értsék, hogy mit csinálunk. Tartjuk magunkat majd az eddigi irányvonalhoz, s közben igyekszünk, hogy stabilan hozzuk a legjobb formánkat. Nem lesz hirtelen átváltozás, stílusváltás. A rajongók egyébként nagyon konzervatívak, legszívesebben mindig ugyanazokat a dalokat hallanák újra és újra, azt szeretnék, hogy a zenekar egyáltalán ne változzon. Tulajdonképpen, ha nem is ilyen szigorúan, de ez az, amit a Toasters csinál és talán ez is az oka, hogy ennyi időn keresztül fent tudtunk maradni.

KRSA: - Záró kérdésnek, egy kis kitérő: milyen volt a Nickelodeon számára zenét írni? Volt már ennél nagyobb kihívás a zenekar életében?

Bucket: - Jó érzés volt, és noha tényleg nem volt könnyű, mégsem ez volt a legnagyobb kihívás. A legnagyobb kihívás és egyben legnehezebb fellépés az volt az életünkben, amikor meghívtak minket, hogy játsszunk a lányom iskolájában a gyerekeknek. Tudod, ezek a kissrácok nagyon kritikusak és rendesen meg kell dolgozni, hogy be tudj férkőzni a kegyeikbe. Meg is izzadtunk rendesen, mire elértük a kívánt hatást. :)

KRSA: - Üzensz valamit még a magyar olvasóknak?

Bucket: - Mond meg nekik, hogy köszönjük az eddigi támogatást, és hogyha kíváncsiak az aktuális történésekre – addig is, amíg nem megyünk Magyarországra – látogassanak el a ww.toasters.org-ra, ott folyamatosan frissül az információ tartalom!