2004. IX. 10-11. Vörös Yuk, Kék Yuk

Írta: Dan Feltöltötte: Dan Ekkor: 2004. szept. 12. vasárnap - 23:23

2004. IX. 10. Vörös Yuk, Kék Yuk

Ez rövid lesz. Péntek volt, elegem volt az egész hétből, ezért elmentem Óbudára, leültem egy padra, és dumáltam az érkezett ismerősökkel. Zenekart szinte semmit nem láttam. A Kékben a Playback legelejét volt szerencsém meghallgatni, no comment, nem az én zeném. Aztán játszott még a Sammy Sosa meg az annabarbi, állítólag jól nyomták. Az Isten háta mögött meg továbbra sem tetszik. A Vörösben láttam a Fürgerókalábakból két számot. A terembe érve durva punkszag ütött meg (büdös volt, mint állat), így inkább távoztam. Amúgy rohadt kevesen voltak, fiatal punkok leginkább. Kékben voltak elegen, de nem épp az én társaságom. Azért jól elvoltunk ezen az estén is.

2004. IX. 11. Vörös Yuk - Friends For Life

Másnap legalább azok voltak lenn, akiket szeretek, ismerek. Azért volt meglepően sok új arc is. Kellemes az olyan koncert, ahol a fellépő zenekarok mind kurva jó zenét játszanak, és a kedvenceim is köztük vannak.

A Nesze kezdett, és megállapítottam, hogy nem igazán táncolható a zenéjük. Vagy csak nem elég lelkes a közönség? Mindegy, engem nem a pogó vonz egy koncerten. Kicsit sokat hibáztak, több szám is szétesettnek tűnt, a Közöny sem sikerült tökéletesre. Ettől függetlenül persze nagyon élveztem a koncertet. Csövinek ez volt az utolsó fellépése a zenekarral, megköszönték neki az eddigi részvételt, a szülinaposoknak és a névnaposoknak is gratuláltunk. Játszottak egy új számot, ami igen jól sikerült, de a szöveget nem igazán lehetett érteni. Arról szól, hogy felnő az ember, és gyökeresen az ellentétét csinálja annak, amit fiatalon vallott. Az utolsó menedék a címe. Most elolvastam a szövegét, mert nekem már megvan (hehe), és azt kell mondanom, nagyon ütős, és kurva nagy igazságok vannak benne. Most 2 hónap szünet következik sajnos, nem lesznek koncertek.

Valahogy a Kékben mindig nagyobb a tombolás Blood is Fire-re. Azért itt is beindult néhány ember, és igen kellemes koncerten vehettünk részt. Egyre több az új szám, az elsőként eljátszott darab nekem eddig ismeretlen volt. Nagyon durva volt a hangzás, királyul szólt minden. Azért jó a BIF, mert jófejek a tagok, kurva jó zenét csinálnak, és a bulik hangulata is remek. Ráadásul mindig nagyon szépen mozognak a színpadon. Improvizáltak egy Friends For Life számot is, majd a záró Dark Day-en szokás szerint mindenki énekelt együtt, ahogy kell. Királyság.

A Buried by Time is kurva jó zenét játszik, csak sajnos a technikusok valamit nagyon elkavartak, mert feleannyira sem szólt jól, mint az első két zenekar. Így nem volt igazán élvezhető a koncert. Néhány számot néztem csak meg. Majd inkább a lemezt kell meghallgatni, ha végre megjelenik.

A Semmi Komoly 1 körül kezdett, szerencsére maradt elég ember. Egy megszokott koncertet adtak megszokott számokkal. Jó volt. Velük az a legnagyobb bajom, hogy nem értem a szövegeket, és csomót nem is tudok fejből. Ez igen nagy hiba, azt hiszem, pótolnom kell.

Az igazi házibuli hangulatot a koncertek után DJ Jogsi garantálta. Mindenki együtt táncolt a jobbnál jobb számokra. Hungária, Március 17, Ámokfutók, Reel Big Fish, stb. Azért jók az ilyen számok, mert mindenki ismeri, és vigyorogva táncol rá. A legtöbben elég részegek voltak, de én szín józanul is nagyon jól éreztem magam, persze benne voltam minden baromságban. Limbóztunk is, plusz egy kialakult nagy kör közepén a bátrabbak bemutathatták breakdance tudásukat is. Az egyik ilyen eredményeként sikerült egy nagyon durva kicsi-a-rakás legaljára kerülnöm. Nem volt túl kellemes élmény. :) Kicsit visszatért a régi VY-as bulik hangulata, amikor mindig együtt táncolt mindenki reggelig. Fél5 körül volt zárás, akkor indultunk haza.

További érdekességek:
- a WC-ben találtunk egy Antifatrick matricát, amin a Spongyabob rajzfilmből ismert Patrick a hasán tör össze egy horogkeresztet.
- kedvenc Dead Kennedys pólómban voltam ezen a koncerten, mondván ennek nem árt, ha szétszakad. Az In God We Trust felirat alapján többen arra tippeltek, hogy ez az azonos nevű magyar zenekar pólója... Ehhh.