Punk Portál

Nem tudom, honnét jött az ötlet, hogy levonuljunk Dorogra, talán onnan, hogy az a Punk-Optimum utazó fesztiválsorozat kezdőállomása, és a VY-ben csak szká volt. Így igen hamar Újpest vasútállomáson találtam magam, ahol egy alkoholmentes, ám ennek ellenére jó bulinak néztem elébe.
Dorog vasútállomáson láttunk néhány gitárt cipelő egyént, akik valahonnan ismerősnek tűntek, aztán leesett a tantusz, hogy a szögedi sztrítpánkerek, Keserű Gilisztáék azok. Miután illően üdvözöltük a zenész urakat, Ócsi irányításával a Pokol Bár felé vettük az irányt, ahol az ifjúság kis számban, de gyülekezett. Igazából kurva korán értünk oda. Gilisztáék elkezdtek szerelni, mi pedig piázni (én ásványvizet). A Pokol Bár érdekes hely, mikor bementünk, az Ignite-féle Csitári hegyek alatt szólt a zenegépből (de csak az...), a falon néhol nagymagyarország-térképek, a pultnál érdekes ámde békés úriemberek.

Nagyjából pontosan, nyóc körül kezdett a Keserű Giliszta. (Eddigre megérkezett az igen vidám Brigád-Must turnéjárgány, amely néhány igen bebaszott gitárost tartalmazott.) Az ifjúság még viszonylag kis számban képviseltette magát, csak a merevrészeg Rozsda (?) nevű srác zúzott a Gilisztára. A róluk alkotott véleményem továbbra sem változott: amennyire ismerem a tagokat, jófejek, és mindannyian jó zenészek, de a zene úgy cuzámmen továbbra sem tetszik. Ennek ellenére végignéztük a bulijukat, a táncoslábú srác a Lock, step & gone című Rancid feldolgozás után folyamatosan Rancidet követelt, de a srácok inkább utolsónak lenyomtak egy sajátot, és húztak a kilenc valahányas vonathoz. Az énekes Szatitól megtudtam, hogy az év vége felé szeretnének egy lemezt felvenni.

Következő zenekar volt a "kedvencem", a Nem Mind-1. Rájuk hatalmas beindulás volt, tomboltak az emberek rendesen. Őket hallottam már, ennek ellenére egy darab számot meghallgattunk, de az sok is volt, hamar elundorodtam. Egy gagyi Macskanadrág koppintás az egész, nagyképűség, fos zene, pontatlanság, szerény véleményem szerint. Inkább kint az udvaron ácsorogtunk a merch pultnál, és a Must-tagokkal beszélgettünk. Kiderült, hogy nem lesz Buttholes, mert defektet kapott a kocsijuk és felborultak. Nem sajnálom, hogy nem léptek fel, de annak örülök, hogy, mint kiderült, semelyik tag nem sérült meg súlyosan.

A harmadik zenekar a Must. Az összes zenekar közül ők érdekeltek a leginkább. Míg átszereltek, ránk bízták a merch pultot, természetesen iszonyatos mennyiségű stuffot eladtunk :-). Mikor jöttek minket leváltani, sürgősen be kellett vonulnom a terembe, mert kezdtek a pécsváradi metálsrácok. Első szám a slágeres Hülye vagyok, második pedig a személyes kedvencem, a Ki ölte meg benned? című opusz. Kicsit elcsodálkozva láttam, hogy Pornstar, az Eightball atyja szintén énekli a refrént. :-) Egy kedves rajongó, egy nagy darab szakállas ipse azzal szórakozott, hogy mindenkit teljes erőből ellökdösött, így a minimális tánci-tánci is hamar véget ért.
Érdekes volt megfigyelni a másodgitáros Gyapi színpadi mozgását. A srác hullarészeg volt (a két gitáros, Toti és Gyapi abban versenyeztek, hogy kinek a pálinkája erősebb, képzelhetitek :-)) és előre-hátra dülöngélt, jól jött az alacsony korlát a színpad előtt, különben előrezuhant volna a színpad előtt tolongó "tömegbe". Elhangzott minden sláger, aztán amikor a keverős srác bemondta, hogy van még idő egy számra, Toti kitalálta, hogy eljátsszák a Kolbászt. Eme 15 perces szimfónia után még maradt idő a Superman-re. A koncert során a "színjózan" Toti húrt szakított, Gyapit pedig hol a gitárja, hol egy rajongó válla, hol a korlát, hol pedig a basszeros "Bunkó" Norbi válla akadályozta meg az elesésben. Öröm volt őket nézni :-)

Az est utolsó előtti zenekara a Brigád volt. Rájuk nem nagyon figyeltünk oda, mert kezdtünk elpunnyadni. Amin mindig elcsodálkozom azonban, az az intrójuk. Behangolnak, színpad elsötétül, intró szól, aztán a húrok közé csapnak. Remek show-elem, de én tuti nem csinálnám. Leginkább bent, a terem egy sarkában ücsörögtünk, vagy kint az udvaron ácsorogtunk, és néztük, ahogy a Nem Mind-1 tagok és barátaik fényképezkednek.

Az est utolsó zenekara a Graveyard At Maximum volt. Ők szemmel láthatóan az est sztárjai, a helyi kedvencek. Párszor láttam őket a fővárosban, de valahogy egyszer sem fogott meg, róluk mindig olyan semleges volt a véleményem. Se nem szeretem, se nem nemszeretem. Most sem mentünk be a terembe, az udvarról hallgattuk őket. Az udvarról, ahol néhány kósza zenekartagon és/vagy részegen kívül nem sokan lődörögtek, a Pokol Bár koncertterme csurig megtelt. Egy idő után (kb. egy és egy negyed óra) kezdtem azt érezni, hogy befejezhetnék már. Mire a Bad Religion-féle American Jesus-szel (enyhén érezhető hunglish kiejtéssel) befejezték, majd' két órája játszottak (legalábbis úgy tűnt). Már kezdett elegem lenni belőlük.

Végül kiürült a terem, mi pedig odamentünk a pécsi turnévágenhez, elbúcsúzni a srácoktól, akik még elég messze álltak az indulástól. Cucc a vágen mellett, sofőr alszik, fél Must szintén, Szakonyi Kakakapitány Balázs azonban csúcsformában. Elmesélte, hogy a menedzserüknek, Lacinak van egy varázsbotja, amivel ha rámutat valakire, az azonnal, mint egy filmbeli zombi, engedelmeskedik és leszopja, és hogy Lacit Pécs minden kicsit is alterosabb kocsmájában csak A Szopatónak hívják :-D. Illetve megismerhettük a Brigád első basszerosának, Magdy-nak (alias az Öreg) a faszának a méreteit ("Alig fértünk be a kocsiba, ha ki akartunk nézni, félre kellett tolni a faszt, és amikor kinyitottuk az ajtót, a fasz kigöngyölödött. Most már csak a makkját visszük magunkkal, egy kábeldobra feltekerve. Minden koncerten az a kabala."), a "tapétaragasztó" titkait ("amikor az Öreg spriccelt, térdig álltunk a tapétaragasztóban, a tapétaragasztók meg csak belemártották a gurigájukat és egy hétig tapétáztak vele") és néhány hasznos orosz kifejezést a Brigád basszerosának a jóvoltából.

Később visszamentünk a terembe, majd amikor kimentünk, a pécsi turnévágen sehol, így elindultunk az első vonat felé. Uraim, tisztelt Punk-Optimum turné, találkozunk a Veres Likban október másodikán! :-)

2004. IX. 4. Dorog, Punk-Optimum turné