Punk Portál - 2024. március 28.





 

2004. VII. 23-25. Csehország, Pilsen - Fluff Fest


Írta: zsopa
Feltöltötte: Dan
Ekkor: 2004. aug. 31. kedd - 19:09

Már jó ideje, hogy hazajöttünk, és kicsit fakultak már az emlékeim, de megpróbálom visszaidézni a lényeget. Annyi biztos, hogy hatalmas élmény volt.
A legutolsó pillanatig kétséges volt, hogy ki tudunk-e jutni Pilsenbe, de végül sikerült megfelelő járművet szerezni, és semmi sem állhatott az utunkba. Kevésalvás-koránkelés-késveindulás, ahogyan illik. Négyen utaztunk (xBencex, Mansiz, Tes és jómagam), a kb. 8 órás eseménytelen út elég kényelmesen telt. Délután 4 körül értünk Pilsenbe és fél óra bénázás után meg is találtuk a fesztivált. A szervezők ingyenes sátorhelyet ígértek mindenkinek a fesztivál területén, de ebből folyamatosan problémák voltak a három nap során. Először is a terület tulajdonosa kitalálta, hogy senki sem sátrazhat a fesztiválon. Ebből óriási tumultus lett, a fesztivállátogatók megszállták a kempinget, és ennek hála senkinek sem kellett fizetnie. Legalábbis egyelőre.

A koncertek a kempingtől gyalog 15 percre felépített szabadtéri színpadon zajlottak. Az első két zenekart lekéstük (Idiot Savant, Lahar), amikor odaértünk, éppen az Idoru játszott. Nagyon jól szólt, jól is nyomták, úgy tűnt, a közönségnek is tetszik, voltak úgy kb 60-70-en a színpad előtt.
Utánuk valami rettenetes helyi punk banda következett, asszem az Esgmeq. Idősebb arcok, balkán-punk. Én inkább leteszteltem a helyben főzött ételeket. A fesztiválon csak vegan kaját lehetett kapni, ami olcsó volt, finom, és laktató. Distro-ból is volt bőven, bakelit-kitűző-póló-hegyek, ami ilyenkor elvárható, mindez elfogadható áron. A hangulatról: teljesen más volt, mint itthon. Az egésznek volt egy pozitív kisugárzása. Nem voltak trendi egyen-rucik és divatbemutató, nem fújtak dohányfüstöt a pofámba minden méteren, az embrek odafigyeltek egymásra és a zenére. Még kamionossapkát se láttam, talán csak kettőt.:)
A következő koncert a Bridge to Solace volt. Rajtuk már voltak bőven, kb 2-300-an. Beindult a mozgás is, jó koncert volt. A dalok közt megtudhattuk, mit adott a hardcore a Keresztapának. Egyébként ez a kicsit sablon szöveg gyakran ismétlődött. :) Játszottak egy új dalt is, fasza volt, amúgy olyan, mint a többi.
Utánuk az Analena lépett a színre. Az énekes első látásra egy "ártatlan" kislánynak tűnt, aztán nekikezdtek. Állat volt. Csak egy két dalt ismertem korábbról, de nagyon tetszett a koncert. Ekorra már megtelt a nézőtér, mindenki megérkezett, akit érdekelt a fesztivál. Összesen olyan 1000-1500 ember lehetett a helyszínen. Ami különösen tetszett, hogy nem voltak biztonságiak sehol, és nem is volt rájuk szükség. Még a jegyeket se ellenőrizték a bejáratoknál, de egy-két véletlenül odatévedt kempingezőn kívül mindenkin ott volt a karszalag.
A Risen-t egyéb elfoglaltságok miatt kihagytam.
Az est fénypontja kétségkívül a finn Endstand volt. Nagyon vártam a koncertet, sikerült is lekésnem az elejét... A hangulat óriási volt. A színpad előtt vagy 500 ember egyetlen hatalmas lüktető masszába tömörülve. Elöl mosh, stage-dive, singalong. Főleg a "Never fall into silence"-ről játszottak. A végén ráadásként elnyomták a Black Flag-től a "Rise Above" című slágert, majd egy új dalt a hamarosan megjelenő lemezről, aztán vége. Ekkor alig múlt 10 óra.
Éjjel rohadt nagy vihar kerekedett, a sátram elázott, innentől kezdve a kocsiban aludtunk.

Második nap a kemping vezetősége kitalálta, hogy mindenkinek el kell hagynia a helyet este 10-ig. Persze senki nem ment sehova. :)
A szombat első fellépője a Mood volt. Amennyire emlékszem rá, ilyen emo-gyanús billentyűs egyetemista-zene volt. Inkább elmentem kajálni.
A második zenekar már érdekesebb volt. A Vaadat Kishut Izraelből érkezett, két fiú-két lány, minimál zene, idegesítő énekkel, valahogy mégis érdekes volt. Nem mindennap lát az ember izraeli punkot. Aztán dalok közt kiderült, hogy a lány, aki eredetileg énekel, éppen a tárgyalására vár a sitten, mert egy elvadult házibulin összevert egy rendőrt. :) Küldtek valami feldolgozást a jelenlévő straight-edge-eknek "reméljük egyik straight-edge sem felejt el naponta 3-szor fogat mosni" felkiáltással.
Következett a cseh X-Wing. Nekem nagyon bejött a buli, amit nyomtak. Sokat dumáltak számok között, de nem vitték túlzásba, így az csak külön pluszt adott a dalokhoz. Politikai töltésű szövegek, lendületes zene, egy csomó ember, rengeteg energia. A 3 számos mini-cd-t 2 euróért árulták.
Az igazat megvallva innentől kicsit összefolynak az emlékeim, több nagyon hasonló és számomra nem túl érdekes zenekar következett leginkább a "bunkó" stílusból.
A következő zenekar, amit végignéztem az olasz Face the Fact volt. Kegyelen jó volt. Metalhardcore dallamos énekbetétekkel, gyilkos riffekkel, erős érzelmi töltéssel. Ezért már megérte felkelni.
A Highscore nekem túl unalmas volt, a felénél eljöttem, de szemlátomást kisebbségben voltam a véleményemmel, rengetegen tomboltak rá.
A Heaven Shall Burn pedig egyenesen idegesített, inkább elmentem aludni.

Utolsó nap az első fellépőről lekéstem (Hellstrom). Utánuk a francia Sons of Saturn következett. Őket már Budapesten is láthattuk a VY-ban. Erőteljes emo-core-t játszanak, remek koncert volt, bár egy kicsit rövid.
Az előző napi borús idő után most újra egyre melegebb lett, ráadásul a nézőtéren semmi árnyék nem volt. Ennek ellenére érdemes volt megnézni a fesztivál legtávolabbról érkezett zenekarát, a brazil Colligere-t. Technikás, dallamos és változatos hc portugál nyelven. Az énekes csekély angoltudását áthidalandó, külön fordító-ember tolmácsolta a dalok mondanivalóját. A fesztivál egyik legjobb koncertjét adták, be is ruháztam egy cd-re, és bizony jó vétel volt.
A koncert után eltévedtem a kemping melletti erdőben, és a többi zenekarról lemaradtam. :)
A kempingvezetőség legújabb ötlete szerint mindenkinek el kellett hagynia a kempinget este 10-ig, ezúttal néhány rendőr is feltűnt a színen, de semmi probléma nem volt. A fesztivál szervezői mindenkinek felajánlották szálláshelyül a kaja-sátrakat és egy faházat, ahol distrok és filmvetítések voltak. Mi még aznap éjjel elindultunk haza.