Punk Portál - 2024. december 2.





 

2004. V. 7. Németország, Lörrach, Burghof - Jumbo Jet, Umont, Fear My Thoughts


Írta: kuman
Feltöltötte: Dan
Ekkor: 2004. jún. 10. csütörtök - 21:19

Valamikor a villamosról is le kell szállni. Nem volt ez másképp ezen a pénteki napon sem. A zöld jármű lassított, majd a határtól 50 méterre állt meg. Svájcból Németországba jutni elég macerás dolog, szigorodnak az ellenőrzések, majdnem minden gépkocsit kipakoltatnak. Én igaz gyalog voltam, de nem kerülhettem ki a vámosok sas-szemeit. Egyből lefigyeltek, egy gyors útlevél-ellenőrzés, táskamotozás, és már szabad is voltam. Egyedül sajnos nem olyan élvezetes az a sok gyaloglás. Miután megérdeklődtem, hogy nagyjából merre van a Burghof nevű étterem, kicsit még gyönyörködtem a napsütésben. Nem volt meleg, és iszonyatosan fújt a szél. Viszonylag hamar megtaláltam a helyet, 7 óra tájékán érhettem oda, a zenekartagokon kívül még senki nem volt a bár-részlegben. Matthias-szal (fmt-vokál) rég nem látott ismerősökként üdvözöltük egymást, miután kaptam enni és inni, lefixáltuk a szálláshelyemet is. Bartosz (fmt-basszus) nagylelkűen magára vállalta a feladatot. Volt közel másfél óránk az első zenekar kezdéséig, így még trécseltünk egy kicsit, röhögcséltünk, meg csocsóztunk. Aztán fél 10 tájékán kezdett a Jumbo Jet, a 3 gitárossal ellátott pshycho-banda. A gyerekek elég fiatalok voltak, én senkit sem saccoltam volna húsz év fölé. Egy lány énekelt, illetve üvöltött, visított, minden elképzelhető módon kihasználta a hangszálai által nyújtott lehetőségeket. Valamiféle hc-t nyomtak, szerintem kicsit hasonlított a Converge-re. Nagyon jól kihasználták a 3 gitárt. De ami a legjobban tetszett, az az előadásmód volt. Két gitáros srác olyan idegbeteg mutatványokat mutatott be, amilyet még nem láttam! Volt fetrengés, baszás, nyelvöltögetés, mindenakkordhozmásarckifejezésfelvevés. Egyszóval nagyon tökös gyerekek! Mindenkinek megköszönték az eljövetelt, stb, stb... És még hozzátették, hogy szülinapi partin is nagyon szívesen játszanak, csak hívjuk el őket! A második zenekar az ugyancsak német Umont volt. A név ismerősen csengett, de már nem tudom, hol hallottam. Meg is ijedtem az énekes láttán, hiszen a seggig érő haj semmi jót nem jelent számomra. Aztán miután megláttam a Star Trek pólóját, egy kicsit megnyugodtam. Mindenféle metalt játszottak: ment a megadeth-es gyors kvinttologatás, a napalm death-es darálás, néhány szám erejéig a metalcore-ba is belekóstoltak. Az énekhang nekem nem jött be annyira, de mondani sem kell, profik voltak, bár a zenéjük nem fogott meg, nem találtam benne semmi egyénit. És végre eljött az a zenekar, akiket vártam, a német Fear My Thoughts. Nekik két hete jelent meg az új albumuk, mely a „The Great Collapse“ névre hallgat, nekem is szerencsém volt hallani párszor a koncert előtt. Az új album két nyitódalával indítottak, a Velvettel, és a The Great Collapse-szel. Aztán következtek a régi nóták, felcsendült a kegyetlen As I Bleed is, ami semelyik koncerten nem hiányozhat! Aztán még pár nóta az új lemezről, aztán a Fear My Thoughts-szal zártak, igaz most Destruction énekes nélkül. Az előadásmód a szokásos. Faszmutogatás, csöcsözés, villázás, a hangulat fenomenális volt! Rendesen megtelt a koncertterem, bár a baráti körön kívül senki sem táncolt vagy énekelte a számokat. A legtöbben bólogatva néztek végig a koncertet. Fergeteges buli volt! A koncert után segítettem bepakolni, majd Bartosz barátnőjével hazamentünk, bedobtunk valamit enni, majd hamarosan megérkezett Bartosz is. Csaptunk még egy kis afterpartyt csipsszel meg popcornnal, aztán nyomás az ágy. Másnap délig alvás, eső, szél, a határon ismét táskapakolás, mobiltelefon-ellenőrzés. Karikás szemekkel, három koronggal a kezemben szerencsésen hazaértem, ettem, és aludtam.