Punk Portál

Dan:

Vicces volt a tegnap este, 3 színpadon 15 fellépő. Kis papírra felírtam a kezdési időpontokat, majd fel-alá rohangáltam egész este, mint egy idióta. Többen mondták, ez már olyan, mint a Szigeten. Kb. annyi a különbség, hogy a Szigeten leiszom magam, és leszarom, mikor ki játszik.

Majdnem minden zenekart elcsíptem, de a legtöbből alig láttam valamit. A sorrend nem lesz tökéletes, de azért igyekszem.

A Tatu 18 a Vörösben kezdett, trombitás punkot játszanak, most jelent meg az új lemezük. A nem túl népes közönség néhány tagja táncolt. Élőben jobban tetszett a dolog, mint mp3-ban, de nem lesznek a kedvenceim. A battai Sage volt a Kék Yuk kistermének felvezetője. Igen gyatra hangzás mellett elég jó bulit nyomtak a néhányfős rajongótábornak. Megtudtam, kölcsönbasszgitárossal nyomták, de ez nem tűnt fel. Végig open microphone night volt, többen hörögtek a mikrofonba, így az énekes pihenhetett. A Vörösben tolta a Mókusörs, akik egy új ska jellegű banda, úgy látszik, tényleg sikerült ezt a stílust felfuttatni. Fiatal gyerekek komoly ska felállásban fúvósokkal. Talán az első fellépésük lehetett, látszott, hogy még nem profik. Emlékszem egy Prosectura feldolgozásra (ska verzióban), és egy Madnessre. Sokat kell még gyakorolni, de a lelkesedés mindenképp pozitív. Kék Yuk nagyszínpad nyitó: Something Against You. Az első koncert, amit végignéztem. Mondjuk azt a 20 percet nem volt nehéz. Elég fos hangzás mellett darálták el a bemutatkozó lemez számait plusz néhány oldschool punk feldolgozást. Remek élmény volt az első sorban headbangelő, majd Viktor beszólása után pogóba átcsapó két metálos csajszi, és az egész koncert lendülete. Ördi, az új dobos most mutatkozott be, persze már mindenki ismerte, szóval nem lepődtünk meg tudásán. Volt egy-két közönségaprító kirohanás az énekestől, egy kis szörf, amúgy csak mosolyogva néztük a "pogózó" csajokat. A kisszínpadon csak pár másodpercet láttam a Greedy Fly-ból, akik nu jellegű metált játszottak, legalábbis a gitáros a földig hajolt, ez pedig erre utal. Egész jó volt egyébként. A Taurine is itt tolta később, de őket tényleg alig láttam. Izgatottan vártam viszont az új Bandanas-t a nagyszínpadon. Tizedesék kb. fél órát hangoltak, ez alatt eltoltak jópár számot dob+gitár összeállításban. A dobos nagyon durván nyomta, ez a két hangszer együtt elég királyul szólt. Aztán érkezett az amerikai énekes gyerek, bejelentették, hogy basszeros nem lesz, mert elvágta a kezét, és elkezdték. Csalódás volt. A hangzás elég szarra sikeredett végül, az énekes hangja meg sokkal gyengébb, mint a régié. Kissé egysíkú is volt a dolog, szóval elég gyorsan áthúztam a Vörösbe, elcsíptem a Yellow Spots végét. A dobot megint jobbra fordították. Aberrált véres fehér kesztyűben adagolta a horrort. Egy új számot hallhattam, ami a láncfűrészes gyilkosságokról szólt, elég fantáziadús szöveggel. Aztán Táncoló fekete lakkcipő, és már vége is lett. Szerintem nagyon faszán nyomták. Abbé a végén még fújt párat a műanyag játék szaxofonon is, de ráadás nem volt. Mivel csúsztak a másik oldalon, maradtam a Nemérdekesre. Megjelent az új lemez, majd lesz róla kritika. Kivételesen nem tűntek túl részegnek, de lehet, hogy tévedek. Nem sok számot láttam, de volt köztük néhány ismerős, pedig elég régen játszottak errefelé. Volt tánc, viszonylag népes közönség, kellemes hangulat. Egy darabig néztem, majd irány a Kék Yuk, ahol kezdett az est fénypontja, a Blood is Fire. Hatalmas bulit csináltak. Sok rajongó gyűlt össze, a koncert első felében végig ment a karate. Párszor kaptam is a pofámra. :) Rengetegen énekelték a szövegeket, szörföltek, nagyon jó volt a buli. A koncert végére maradt a Dark Day, amin nagy közös singalong tagja lehettem, mindenki a színpadon, barátság, szeretet, jó hangulat. Fasza volt. Kissé lefáradva átsurrantam a Tizenhét végére. A BIF után már nem volt túl nagy élmény. A koncert végéből láttam 4-5 számot, játszottak talán újat is. Valahogy nem volt az igazi a dolog. Egyetlen igazán jó számot játszottak, a Fegyverben-t, majd a végén ráadásként ment a Rudeboy, amit már annyiszor hallottunk mostanában, hogy csak poén szintjén, de mindenki tombolt rá. Kis pihenő után a Kék Yuk nagyszínpadán belenéztem az In God We Trust-ba, ami meglepően jó volt. Eddig biztos nem figyeltem eléggé, elég korrekt metalcore jellegű cuccot játszottak néhány lelkes rajongónak. Amit meg mindig meg kell említeni, hogy a basszgitáros lány, ez nagy pozitívum. Velük egyidőben a kisteremben az egri Tango Underground játszott igen hosszas hangolás után. Elég családias volt a hangulat, egy időre újra megjelent pár headbangeres csajszi is. Ahogy egyre többször hallom őket, egyre jobban tetszik. /Na jó, most láttam másodszor.:)/ Jó kis HC-punk. Játszottak AMD feldolgozást, aztán beszart az egyik erősítő, szóval továbbálltam. Fontos momentum: az egyik gitáros Spongyabob pólóban játszott. :) Zárásként láthattam a Vörös Yukban a Pihent elme nevű állítólag ska-punk zenekart. A háromtagú bandában érkezésemkor épp a dobos énekelt. Nem volt túlságosan érdekes a produkció, alig pár ember lézengett a teremben. Lesz ez még jobb is. Az egyetlen fellépő, ami kimaradt nekem teljesen, a Tisztán a cél felé volt. Majd legközelebb!

Most az afterpartyt a Kékben tartottuk, elég nagy megőrülés volt DJ Fellegi Ádám szarabbnál szarabb slágereire. Volt minden, rákkendroll, nu-metál, divat-rock, aztán jött néhány értelmesebb dolog, mint Guns, meg pár metalcore durvulás. Breakdance, kicsi a rakás, léggitár és hasonló produkciók töltötték ki az este hátralevő részét.

m0t69:

Egy hét múlva szóbeli érettségi. El is kezdtem tanulni rá, de mivel meguntam, írtam a Mdfk Bélának egy sms-t melyben megérdeklődtem, hogy megy-e a yukba, és tanácsot kértem tőle arra vonatkozólag, hogy én vajon menjek-e. Azt válaszolta, hogy megy, de én ne menjek. Ezen szellemes megnyilvánulása után megbeszéltünk egy találkozót az Árpád-hídhoz fél 8-ra, ám én unalmam folytán már háromnegyed 7-kor ott voltam. Tettem a magyar foci jövőjéért egy doboz sör elfogyasztásával, amellett pedig egy otthonról hozott viszkivel locsoltam a torkomat és a hvg-ben informálódtam az ufokutatás mai állásáról. Így jól el is telt az idő, és valamikor fél 8 körül megpillantottam Bruját a villamosmegállóban. Jól meg is ijesztettem, aztán végre visszaadhattam neki az anyukája pulcsiját, és elbeszélgettünk a tanulmányainkról. Örömmel értesítek mindenkit, hogy mindkettőnknek jól áll az érettségink, így nyugodtan vártuk be a Bélát, akit Szaffi, Furkó és Ócsi kísért, majd megérkezett Óvári barátom is (a Porcelánbusz zenekar híres-neves énekese).
A Vörös yukba megérkezvén nem fogadott túl népes vendégsereg. Az ezer forint leszurkolása után beszélgetésbe kezdtünk a Contact legutóbbi koncertjéről valami arccal, de ez sem tartott túl sokáig, mivel kezdett a Tatu 18. Úgy látszik nagyon be akarták tartani a kezdési időpontot, mert még alig voltak lenn, de azért a koncertre begyűlt 10-20 ember. A zenekar elég jól érezte magát annak ellenére, hogy szerintem a közönség többségének nem jött be a zenéjük. Egyszerű deszkáspunkot játszanak egy darab fúvóssal és többnyire világfájdalmas szövegekkel. Bélával színházi produkciót rögtönöztünk, amely énekimitálásból és szörnyülködő arckifejezésekből állt, amik nagyon jól illettek a rossz-a-világ-de-minket-ez-nem-érdekel szövegekhez. A végén eljátszották a Pogózzatok papucsban című slágert, melyen már bevetettem magam a kb. ötfős pogóba. Ez a szám szerintem valóban jó a maga nemében.
Az átpakolás közben Furkóval beszélgettem arról, hogy mire számíthatok a Műszakin. Nem valami bíztató. Óvári meg Brujával dumált nagyon sokat, aminek az lett az eredménye, hogy Bruja sírva menekült hozzám, hogy mentsem meg. :) Aztán mesélt az Olaszhoz fűződő szomorú kapcsolatáról. Két ok miatt szomorú az a kapcsolat, egyrészt azért, mert a gonosz digó megfosztja a férfiak társadalmát a Brujától, pedig csak annyit tud hogy borostás az arca. Pah. A másik okot nem mondom el. Egyébként ezúton szeretném megköszönni Bélának a nekem ajándékozott seritalt.
A Mókusőrs előadását már jóval többen tekintették meg, mint a Tatu 18-at, bár ez a zenekar sem nyerte el teljes mértékben a tetszésemet. Elvileg feltörekvő újvonalas ska/skapunk bandaként bontogatják szárnyaikat. Elég sokan vannak, ha megpróbálom felidézni őket, kb. hatan. Hmm, az nem is sok. Na mindegy. De nem értem, miért kell Prosectura feldolgozásokat csinálniuk. Elég vicces hatást keltett a trombita a Kiskunszicíliában meg a Kéne egy tankban, ráadásul az énekes - akinek egyébként egész jó hangja van a skahoz - meglehetősen unottan, viszont annál tagoltabban énekelt. A saját számaik tök átlagos ska póbálkozások, gitár a 2-4-en meg minden. Az egyik számnak a szövege olasz hangzású szavakból állt, s miután ezt megállapíthattam, kijöttem. Egy leányról kiderült, hogy nagyon közel lakik hozzám, s ennek nagyon megörültem, mert utálom, hogy ha unatkozok, mindig be kell mennem a városba Zuglóból. Tényleg, jelentkezzen mindenki, aki a Kassai térnél lakik!:)
Egyébként az est fantázianeve "Ska'n'bily jamboree" volt, és most következett ebből a 'Bily, vagyis a Yellow Spots, hivatalosan belezős rakkendroll. Aberrált ezúttal nem rukkolt elő túl sok újdonsággal, csupán egy kb 30 centis gyerekszaxofon kísérte el. A bőgőstől most sem sikerült megtudnom, hogy miből készült a bőgő húrja, mindig azt mondja, hogy emberbélből. Kezdek gyanakodni hogy igazat mond. Ahonnan a húrok kiindulnak alul, ott egy koponyát figyelhetett meg a halálra rámült szemlélődő. A számaik többsége szerintem ugyanarra a Dead Kennedys számra épül, de azért minőségi munka. Igazából nem vagyok otthon a mindenféle bily stílusokban.
Utánuk a Nemérdekes nevű formáció jött. Sajnos nem sokra emlékszem, csak hogy már egy fokkal jobb ska-t nyomtak. Úgy emlékszem, a csocsó tehet mulasztásomról. Jól elnáspángolt minket a Skambulance zenekar egyik tagja, de szerencsére kiderült, hogy nem haragszik, amiért egy közös koncert után elfelejtettünk nekik adni a bevételből. Még most is szégyellem magam. De az ilyesmi nem ritka eset, például a már említett Contact koncert bevételét a Trogers nyúlta le. Senki ne járjon Trogers koncertre!
De kissé elkalandoztam a témától, most ugyanis a Tizenhét kezdődött. Hasonló volt a helyzet, mint amikor a Boogie Mamma volt a főzenekar, mint vakok közt a félszemű, csak az a különbség, hogy a Tizenhét szerintem nem élt olyan jól a helyzetével, mint a BM. Nem igazán mélyültem még el a zenéjükben, de az a néhány meghallgatás alapján nem olyan jók szerintem, mint amilyen híresek. Lehet hogy csak én viseltetek előítélettel irántuk, fene tudja. Főleg, hogy mint derült égből a villámcsapás, megjelent az olasz... Rajtakapott minket a Brujával amint táncoltunk, ezért be kellett neki mutatkoznom. Pedig már szerintem beszéltem vele egyszer valami régebbi koncerten, amikoris bíztattam hogy smárolja már le a Bruját. Már látom, hogy hiba volt. Még magyarul se tud normálisan, hát kéremszépen én nem értem a nőket. A Tizenhét énekese meg úgy néz ki mint a Fürgerókalábak énekese. Azért jó volt.
S utánuk, mint amolyan utózenekar, a Pihent elme lépett a színpadra. Nem bántásként mondom, de a gitáros-énekes egy vidéki paraszt benyomását keltette. Lehet, hogy csak azért nem volt szimpatikus, mert nem engedte, hogy az Óvárival felmásszunk a színpadra és eljátsszuk a Betondzsungelt. De a zenéjük se valami nagy durranás, bár nem is nagyon jutott el a tudatomig. Óvárival megismerkedtünk egy piros hajú leánnyal, akinek furcsa müzliszaga volt, velük mókáztunk a koncert után. Bélát meg azt hiszem, megzavartam, amikor azt mondtam neki, hogy írok beszámolót, mert éppen mással volt elfoglalva. De ez a Más sajnos nem akar járni vele. :( Nem értem a nőket. Én biztos járnék a Bélával:)
Egyébként nagyon mulattató, amikor már az ötvenedik ember jön, és mondja, hogy "vigyázz el ne döntsd a cint!" Ha-ha!
Amikor kezdett megcsappanni a populáció, mi is elindultunk. A legtöbben átmentek a Kék likba, de mi az Óvárival nagyon álmosak voltunk, ezért hazaindultunk. Sajnos a buszon nem volt semmi vicces ember, a Vidámparktól meg még mindig gyalog kell hazamennünk, de ezt leszámítva jó buli volt.

2004. VI. 4. Vörös Yuk, Kék Yuk