Lemezajánló IV.

Írta: -Vargyai- Feltöltötte: Dan Ekkor: 2004. jún. 3. csütörtök - 10:41

Most mit írjak? Olvasni, leszedni, hallgatni, megvenni. Puszi!
- Vargyai -

The Get Up Kids – Guilt Show
Még miden homo erotikus megbélyegzéstől tartva is bátran fel merem vállalni, hogy a Get Up Kids egy tök jó zenekar! A Something To Write Home About meg simán benne van a kedvenc lemezeim listájában. Az On a Wire se volt rossz, de ők is bele estek abba a hibába, amikor valami nagyot akarnak alkotni, aztán ráfogják a félgyenge végeredményre, hogy ez egy érett lemez, amit persze a hozzám hasonló suttyók nem érthetnek meg. Aztán gondoltam, most 2004-ben újra alkotnak valami jót, mert hát aki egyszer volt a csúcson, az visszamehet oda. Ha a hullámvölgyből nem is tudtak kilábalni, azért a koordinátarendszeremben, egy vonalban helyezkednének el az előző anyaggal. Az aktuális recept úgy tűnik amolyan "szolgáljunk ki minden igényt" lehetett, mivel a tempós dalok mellett megtalálhatóak az úgymond komolysággal bíró, hangszerelésre oda figyelt darabok is. Nem mászik bele úgy a füledbe, mint a Something to Write..., de nem is kell annyira szokni, mint az On a Wire-t. Persze, mint tudjuk, kompromisszumokból nehezen lehet jó dolgokat csinálni. Ez a lemez mégse nevezhető szarnak, csak olyan semmilyen. Ha átjön a csajod, talán berakod az enyelgésetek alá, de oda is csak halkan, háttérzenének.
http://www.vagrantrecords.com/
http://www.thegetupkids.com/

Black Cross – Widows Bloody Widows
A Black Cross (Black Widows) volt az egyik első zenekar, akik újraélesztették a zajos hardcore keverését rockos alapokkal (ha úgy tetszik, akkor a Washington Post HC-t is mondhatnánk). Elégé aktívnak mondhatók, eddig minden évben kiadtak valamit. Az előző Art Offensive nem volt rossz, de az vitathatatlan, hogy most értek be. Ennek a lemeznek az a különlegessége, hogy olyan számok szerepelnek, rajta amit Black Widows-ként nem vettek fel, de nem akarták veszni hagyni. Őszintén szólva először azt hittem, hogy ez is olyan elmegy kategória lesz, de az első számnál megbántam az összes idióta gondolatomat az anyaggal kapcsolatban. Talán az egyik legzajosabb lemez, amit az utóbbi hónapokban hallottam. Nagyon jó zenészek, néha tátva marad a szám, miket csinálnak a hangszereikkel. Az énekes szenvedélyes, elfulladó hangja is király, és néha ehhez még hozzáverődik egy mélyebb suttyóbb vokál. Tetszetős még, hogy a beteg rock and roll-os (11:59 Answering...) témáktól kezdve az ecthe punk (A Feast of Snakes) számokig minden van itt, így marad a lemez végig változatos és izgalmas. Csak ömlengeni tudok, már most lefogadom, hogy benne lesznek az év végi top 5-ömben. Áh, ez a hónap meglepetése.
http://www.black-cross.com/
http://www.initialrecords.com/

Red Tape - Radioactivity
A Red Tape elveszett, majd most újra tündököl. A 90-es évek közepétől aktív bandát a méltán legendás New Age records is támogatta. Kiadtak egy LP-t meg egy S/T-t, aztán eltűntek, és most egy nagykiadóval megtámogatva újra itt vannak. Azt mindenki döntse el maga, hogy figyelembe veszi-e ezt, és előjön az eladták magukat dumával. Mivel nekem a felelős sajtót kell képviselnem, ezért én nem tehetek meg ilyet, hogy így ítélkezzek (dehogynem, csak olyan jó néha ilyen nagy bölcsességeket leírni). Az év eleje felé jött ki a Radio Activism, és a nagy "hájp" következtében már ezer meg ezer kritika született róla, csak én vagyok olyan tróger, hogy most jutottam el idáig. Bár én először a S/T-t hallottam, ami frankó lelkes punk/hardcore volt. Még a névadó zenekarra is hasonlítottak (Lexikális tudás: Circle Jerks - Gruppen Sex utcsó száma), ami egy igen jó pont. Már a hangzáson is érződött, hogy ez egy másik Red Tape lesz. A zene amolyan Strike Anywhere-re hajazó punk/hardcore, agresszív, mégis dallamos. Bár itt az énekes hangja nem olyan jellegzetes, de remekül megállja a helyét (végül is ez csak punk-rock, üvölteni meg minden hülye tud). A témák itt is inkább a társadalmi igazságtalanságok ellen íródtak, ami szintén olyan, hogy eldönti az ember, mennyire tartja száraznak. Mondjuk a rendőröket szidni ma már szerintem bazi uncsi. Előnye még, hogy egybefolynak a számok, és csodálattal vesszük észre, hogy már a lemez felénél tartunk. Összességében egész jó a Red Tape, csak én nem csaptam volna körülötte ekkora hírverést, mert valljuk be, hallottunk már 100 ilyet, és még van is bőven ilyen banda. Lehet az egész csak azon múlik, ki, mikor, hol van?
http://www.redtapearmy.com/
http://www.roadrun.com/

Leatherface – Dog Disco
A kopaszodó, sörhasas angol foci huligánok újra itt vannak. Igaz kicsit megöregedtek, de 16 év rock and roll után ez nem meglepő. És az sem elhanyagolandó, hogy még így is remek dalokat írnak, amik kicsattannak a melódiáktól. Azért be kell vallani, hogy vannak néha necces részek, ahol már szinte olyan fáradtnak tűnnek, hogy várja az ember a kis pihenőt. Ha hasonlítani kéne, a legjobb példa az lenne, hogy Stiff Little Fingers csinált egy 2004-es albumot, ami megfelel a kor követelményeinek, keveredve a tapasztalatokkal. Igen, ez jól hangzik, viszont a Dog Disco végighallgatásához tényleg tapasztalat és lelkesedés kell, mert én például nagyokat ásítok közben. Nem tudom eldönteni azt sem, hogy az énekes (ilyen különben nincs, mert mindannyian énekelnek, de mégis van egy nagyobb egóval megáldott tag) hangja direkt olyan fulladozós, vagy tényleg légszomja van néha. Azért nem akarom őket bántani, mert lelki szemeim előtt látom, hogy minden egyes rossz szavam eléri őket, és ők összekuporodva, egy pub sarkában beletörődve várják, hogy hagyjam már abba a szapulásukat. Egyezzünk ki abban, hogy amíg 26 nem leszek, a Mush-t fogom tőlük hallgatni, és utána pedig ez lesz a kedvenc Leatherface lemezem. Ha e miatt az írás miatt megutálja őket valaki, azt a személyt meg majd én fogom utálni!!!
http://www.leatherface.uk.com

Refused – Shape Of Punk To Come
Gondoltam, ha már a Burning Heart kiadja újra a Refused pár cuccát - köztük ezt is -, akkor már írok a legjobb darabról. A Refused-ról azt kell tudni, hogy az egyik legjobb svéd punk zenekar voltak. Igaz elveiket és zenei stílusukat úgy cserélgették, mint higénikus ember az alsógatyáját, de aki egy ilyen albumot összehoz, annak mindent szabad. A Shape Of Punk to Come volt az utolsó nagylemezük, és nagyon is jól döntöttek, hogy ezután nem folytatták, mert úgyse tudták volna túlszárnyalni. A zenét elég nehéz lenne behatárolni, mert a punk/hardcore-ból jól bevált részek keverednek elektronikával, jazz-zel, retro rock-kal, és néha mindenféle folklóros hangszerekkel. Erre jön egy elmebeteg énekes, aki mind üvöltésben, mind énekben megállja a helyét. Ha jól tudom, ez épp a kommunista időszakuk volt, persze csak amolyan igazságos, kommunázunk gyerekek, halál a kapitalizmusra féle. Különben ez a lemez annyira jól sikerült, hogy még a média is vállára vette őket, és a New Noise-t játszották is tisztelettel a zene tv-k. Aztán feloszlottak, és most egyes tagok az International Noise Conspiracy-ben vannak, akik legalább olyan jók, mint a nevük (hahahaha).
http://www.burningheart.com/
http://www.epitaph.com/

Nofx – Punk In Drublic
A mai napig tisztán emlékszem arra az augusztusi napra, amikor az 59-es villamos farkasréti tér és érdi úti megállója közt egy haverom a fülembe nyomta a discman-e jobb fülhallgatóját, és épp a Punk In Drublic szólt benne. Persze egyből éreztem, hogy megváltozott az életem. Szerencsére akkoriban jutottam hozzá az Internethez, így miután kidobáltam minden kazit otthonról, ami nem volt Nofx, leszedtem a szóban forgó lemezt valami fájlcserélő program segítségével. Had ne mondjam, hogy az óta szarrá hallgattam. Néha megfeledkeztem róla, de mindig vissza-visszatért az életemben. Utoljára ma tettem be, amikor épp suliba mentem és nagyon jó kedvem lett tőle. Ez a lemez hibátlan, a Nofx meg egy zseniális banda, és aki ezt nem ismeri el, az szimplán hülye. Nekem ők az egyik etitűd bajnokaim. Visszatérve a korongra, tényleg nincs rajta egy szar dal sem. Najó ilyet nem a Nofx csinált először, de itt mégis valami többről van szó. A szövegek mind mind zseniálisak, Fat Mike hangjában sincs semmi hiba, a zene pedig egyszerű, de iszonyat ötletes. Ez tényleg egy nagy nyáladzós, seggnyalós kritika lett, de rájuk tényleg nem lehet rosszat mondani. Szerintem senkinek nem mondtam újat.
http://www.nofx.org/
http://www.epitaph.com/
http://www.fatwreck.com/