Punk Portál

A két kritika egymástól függetlenül készült.

Matthew:

A Something Against You egy viszonylag friss formáció, ami talán all-stars együttesnek is tekinthető, hiszen sorait erősíti Kicsi (kell-e bemutatni?) és Kobera (hát őt?) gitáros funkcióban. A mélyeket Gepárd (Coupe de Grace, Red Line Offside) szolgáltatja, míg a dobok mögött az ex-Csalez Lopez-es Misi ül. De ne feledkezzünk meg Victim/Rich kid on LSD/Viktorról sem, aki hangszálait nem kímélve rikácsolja végig a negyed órát nemigen meghaladó koncerteket és a lemezt.

A nemrég elkészült bemutatkozó albumot talán az elsők között hallhattam discmanről, és már akkor nagyon megfogott a hangzás és a kíméletlen tempó, amit a srácok diktálnak. Mostanra szerintem túl vagyok az ötvenedik meghallgatáson, bár egy 13 perces albumnál ez annyira talán nem nagy kunszt.

De lássuk, mit is kap a vásárló a pénzéért! A borító igényes, Kobera úr keze munkáját dicséri, a Taxisofőr c. filmből láthatunk egy kedves és megható jelenetet "front cover"-en (ezt csak azért írtam így, hogy ne legyen szóismétlés). Belül a szövegek olvashatóak, illetve néha összefuthatunk még kedvenc ámokfutónkkal is.

Miután kigyönyörködtük magunkat, helyezzük be a cd-t egy erre alkalmas nyílásba, tekerjük fel a hangerőt, és bontsuk le a lakást. Ugyanis amit a pofánkba kapunk, az nem más, mint hét darab nagyon agresszív, de egyben nagyon dallamos punk-hc dal. A hangzás igen odabaszósra sikerült, a Denevér stúdióban eltöltött 4 nap elégnek bizonyult, semmit nem kellett elkapkodni, összecsapni. A dob nagyon gyors és pontos, Misi kitett magáért, a szólók és a vokálok is a helyükön vannak.

Nézzük a számokat! Nem akarom nagyon felboncolni őket, így tényleg csak pár sorban értekeznék róluk.
Az első szám, az Anthem for the sinking boat, nagyon erős kezdés, megadja az alaphangulatot, a "There is nothing to fight for/ there is nothing to give/
I dont want to wake up,/ cause I dont wanna be asleep" sorokat általában már én is üvöltöm, ha nem hallja senki A szöveg amúgy ha jól értelmeztem, a múltba való visszatekintésről és a kiábrándultságról szól remélem nem értettem félre.
Hasonlóan depis hangulatú a Trap című nóta is. Ebben a számban Kicsinek több vokál jutott, jól esik egy kis dallam az üvöltés mögött.
Némileg könnyedebb vizekre evez a következő nóta, aminek a címe azt sugallja, hogy ettől majd benedvesedik az alsónk (This song will make your pant wet). Hát az enyém nem nedvesedett, a szemem viszont a röhögéstől annál inkább, ahogy elképzeltem Viktort, ahogy vedeli a viszkit egy amerikai kisvárosban. Jó kis suttyó szám a szövegét tekintve, olyan elévülhetetlen rakkendroll témákkal, mint a pia és a kefélés, hogy a bluesos "elhagyom a várost" motívumról ne is beszéljek. Ja és a "csatakiáltás" a szám elején telitalálat.
A negyedik, Pray for God című szerzemény egy általánosabb témát dolgoz fel, a műanyag, érzéktelen világot kritizálja. Hallottunk már ilyet, azonban én nagyon szeretem ezt a számot, zeneileg jól sikerült, változatos darab. Kicsi itt is sokat vokálozik, úgyhogy énekdallamért kiáltó énünk (már ha van ilyen) megint visszafoghatja magát egy kis időre.
A Depression is sexy (sokat sejtető) címmel ellátott 49 másodperces óda a pityergő fiúkáknak (jól sejtem, hogy egyben az emo-nak is?) ad egy jó nagy tarkónbaszást. Mit írjak még erről a számról? "Give me your fucking arms and I cut your veins!"
Igen, el is érkeztünk a személyes kedvencemhez, a letölthető számhoz. For me a cím, és szerény véleményem szerint tökéletes a dal. A szöveggel teljes mértékben tudok azonosulni, a világot megváltani akaró, de közben egyhelyben toporgó andergrand harcosokról szól, valamint arról, hogy jobban teszi az ember fia, ha saját élete egyengetésével tölti drága idejét, nem pedig a világ megjavításával.
Egy rövidke Travis Bickle szpókenwörd után pedig fel is csendülnek az utolsó dal, a Reminder első akkordjai, melyek számomra a Pixiest idézik. Amúgy ez is egy gonosz szám, sok csúnyaságot mond benne Viktor, remélem, nem gondolja komolyan. :)

Ezzel a korong végére is értünk. A lemez erőssége szerintem egyrészt a hangzás, másrészt az, hogy, bár van egy egységes stílusa a daloknak, mégis mindegyik más, mindegyik másért jó. Bár néhány ismerősöm szerint a folyamatos üvöltés, rikácsolás unalmas, szerintem a zenei aláfestés változatossága miatt egyáltalán nem válik a lemez monotonná. Talán nem túlzás azt állítani, hogy egy újabb világszínvonallal kecsegtető bandával lettünk gazdagabbak.

Dan:

A Something Against You-t is nevezhetnénk egyfajta allstar zenekarnak, mert mostanában ez menő. Gitáron Kobera a Hátsó szándékból, másik gitáron Kicsi a Csalez Lopezből (és a korai Demagógból), basszgitáron Gepárd a Coup de Grace-ból (plusz jelenleg Red Line Offside). A doboknál eddig Misi ült, ugyancsak a Csalez Lopezből, a lemezt vele vették fel, de most helyére Ördi érkezett (Red Line Offside, Falcongate, és még néhány zenekar...). Az énekesi poszton Viktor található, akinek ez az első zenekara, de ez megbocsátható ifjú korára való tekintettel.

Koncertekben eddig nem igazán jeleskedett a zenekar, néhány bemutatkozó bulin vannak csak túl, ennek ellenére bemutatkozó lemezüket már áprilisban felvették, és ez nem rég meg is jelent. A borítót Kobera csinálta, akinek kiadványszerkesztői tudását már a Nyálkahártya fanzine-okban is láthattuk. A fekete-sárga-piros, nyomdai minőségű papír design-ja elég "menő"-re sikerült, tényleg jól néz ki. A témát a Taxisofőr című filmből vették, ennek egy jelenete látható a külső borítón, hátul kis filmrészletek, belül bogarak mászkálnak a szövegek között. A CD írott, a rá való matricát még nem kaptam meg, de az újabb darabokon már rajta van.

Zeneileg hardcore-punkot játszik a zenekar, igazi üvöltő énekkel. Nem szaroznak, gyors, pörgős a lemez, 14 percbe bőven belefér a 7 szám. Úgy szólnak a dolgok, ahogy kell, Viktor hangja meglepően jó lett a lemezen. (Bár koncerten sem szól gyengén.) Kicsi háttérüvöltései elég halkra sikerültek, de az állítólag szándékos. Ami rohadt jó szerintem, az az 1-2 helyen szereplő morgó-hörgő üvöltés, amit Viktor produkál. Érdemes meghallgatni, süt belőle a düh. :) Az egész lemezről el lehet mondani, hogy "jogosan dühös". (Ez egy Katéter album címe, hehe.) A szövegekből megtudhatjuk, mi hozza ki ezeket az érzelmeket az énekesből. A szövegeket ugyanis Viktor írta, angol nyelven. A kiejtés teljesen jó, egy-két szó kivételével, amik nem stimmelnek. Engem zavar, sok más zenekar is csinálja, hogy egyes szavakat teljesen elharap az énekes. Ha már a mondanivaló a lényeg, és nem úgy hörög, mint egy death metal zenekarban, akkor tök jó lenne, ha lehetne érteni szövegkönyv nélkül is, miről van szó. Mert a szövegeknek van értelme, szóval jó odafigyelni rájuk. Belső érzések (elég pesszimista), és sok kritikai hangvételű megszólalás. A nagyja szerintem teljesen érthető, de nem primitív a megfogalmazás. Itt-ott azért még érezni az ifjonti hévet, a szimpla fuckyou-zás például szerintem nem egy túl színvonalas dolog. A Taxisofőr motívum egy filmrészlet erejéig a CD-re is felkerült az utolsó szám elé. Poénos, meg vagány, néhányszor hallgatva tényleg jó, de szerintem elég merész dolog egy egyperces részt rakni egy lemez közepére. Még szerencse, hogy léptethető.

Nem tudom, mennyire egyedi ez a zene, hazai szinten mindenképp új színt képviselnek, szimpatikusak a szövegek, néhány hallgatás után már én is együtt ordítok Viktorral. Egy negyed órát bármikor rászánnék a meghallgatásra, másnak is ezt ajánlom, aztán találkozunk a koncerteken! :)

Something Against You 2004