Punk Portál

Már több hónapja felelőtlen igéretet tettem itt a Portálon, hogy a Smafu kamara és hiphop zenekar új CD-jéről írok egy vérgőzös kritikát. Ilyet még sosem írtam és nem is gondoltam komolyan, mint ahogy senki más kivéve a zenakar tagjait. Azóta már szóltak, hogy ha már igértem akkor írjam is meg. Sokáig lebegtettem a dolgot, de mondhatom megérte. Azóta tele a hűtom Pick szalámival, szegedi paprikával és más apró figyelmességgel, amivel a zenekar tagjai elhalmoznak a jó kritika reményében. Íme.

A CD borító kérdése mint legfontosabb dolog hiszen ezt látjuk meg leghamarabb. Miert a legfontosabb? Azért mert ez egy szubjektív kritika és én egy nőben is előbb -intelligens módra- a melleit nézem meg, meg a lábait és a fenekét és ha ezek rendben vannak, akkor a belbecs le van... izé.. már kisebb jelentosegű. Ezt a részt a csajok töröljék! Szemtől-szembe úgyis letagadom.
Na szóval lássuk a CD borító melleit. Aszongya, hogy 'Kis- és nagykálmánkodások'. Ez annyira hülye cím, mint egy negyvenkilós csajon a 110-es mellbőség, tehát tetszik. Akkor lássuk a borító lábait: ez bizony egy nagy elmosódott kép, amin három elmosódott alak csinál valamit, hogy mi a fenét az rejtély, de egy nőben szeretjük a rejtélyeket (és a Smafu által küldött Pick szalámit) ezért ez is rendben van. Nézzük akkor most a popsit, amiből kiderül, hogy kevés pénzből is lehet igényes borítót kélszíteni, bár nagyon hiányolom róla a kéjosz és az anarkia feliratokat.

A zenekar tagjainak az a tragédiaja, (persze azon túl, hogy én írok róluk) hogy ők a színpad és az ökörködés nagymesterei, akik egyszerűen nem hajlandóak komolyan venni semmit. Ebben a tragédia az, hogy sajnos a Mozart és Sanyi féle poénkavalkád nem jön át a CD-n. Én a magam részéről könnyesre röhögtem magam minden Smafu koncerten. Egy biztos: ezek a szegedi gengszterek mindig jól érzik magukat a színpadon és ez le is jön közénk egyszerű földi halandókhoz. Különben a tagok: Mozart, Sanyi és Pogesz. Megbízható forrásból értesültem arról, hogy hosszú ideig gyüjtögették a hangszerekre a pénzt, így aztán teljesen otthon vannak a szegedi olaj és kamionos-kurva bizniszben, ami végülis nem várt remek eredményként gitárokban és cintányérokban realizálódott.

Fél órája tökölök azon, hogy valahogy becsempésszem a "recenzens" szót ebbe a rohadt kritikába, de nem sikerül, pedig úgy szeretnék egy jó kis recenzens lenni. Na mindegy vissza a fősodorba.

Szóval nézzük a szövegeket és a zenét!Lássuk elég volt-e a küldött torta és sütihegy. Izgulok.
Le a radírral. Ez az első szám címe. Na most, hogy ez mit akar jelenteni fogalmam sincs, pedig a Stonehenge rejtélyére minimum 10 különböző hipotézissel rendelkezem. De a szám egyszerűen kurvajó. Rendkívül jól énekelhető refrén és egy tiszta világos derűs szöveg. Probald ki autóvezetés közben! Taposs a gázba (160 km/h) és közben headbangelj! Láss csudát a zene kemény mint John Holmes -az ismert pornósztár-, hm.. karizma.
Nyarvégi idill. Ez a nóta az allergiáról szól. Na itt bújik ki a szög a zsákból. Sanyi tüsszentett kettőt a múltkor és íme a reakció "Napalmot a rétekre, betonozzuk le a mezőt, még a virágokért sem kár." Na persze képzeljük el ha véletlenül valamelyik Smafusra rájön a hasmenés mi lesz itt követelve (tudom, hogy germanizmus). Jézusom punkbőrbe bújt skinheadek ami abbol is látszik, hogy sehol egy finom kis anarchiázás vagy egy kis újgazdag dooglesztés.

Miért nincs nekem baratnőm? Ez pont úgy hangzik, mint a Tiborc panasza. Nem dumálni kell fiúk. Azt írjátok, hogy büdös a lábatok, kócos a hajatok, bának a poenjaitok. Sokat gondolkodtam, hogy erre a valóban súlyos problémára milyen választ írjak. Némi töprengés után talán a láb és fogmosást és a fésülködést tudnám javasolni, a béna poénjaitok tetszenek a csajoknak -ahogy a koncerteken láttam- mert mind vigyorog mint a fakutya. (Ne felejtsétek el azért a FÉRFIak ökölszabályt, miszerint az "igazi férfi" fület, nyakat nem mos SOHA!)
Na jöjjön az EMU és a Habár címu két eposz, ami két jó szám bár meg sem közelíti mondjuk a 'Le a radírralt'. Ezzel gyorsan végez is a recenzens (Na végre a kurva életbe, sikerült recenzens, recenzens), mert sokkal fontosabb dolgok következnek.

Igen a Tschitschka. Itt a lehetséges 10 pontból rögtön levonok 11-et, mert egy szóba, ennyi tsch-t tenni egyszerűen balesetveszélyes, súlyos nyelvgörcsöt okozhat az olvasónak. Na ez a második kedvencem a lemezről, ami pompásan írja le az általam hőn utált Balcsit és hiénáit. Há' bazeg pont ezért nem járok a Balatonra. Az összképet azért nagyon rontja a Smafukánál, hogy még mindig nincs se Bakunyin, se lázadás, se önmegvalósítás, még egy rohadt 'panksznotdid' se. Hat olyan nagy kérés ez fiúk?

Ne gyere el a Smafu koncertre. Ez a következő szám címe. Zeneileg egyszerűen kiváló, pörgős nóta. Ami a szöveget illeti azt értem is meg nem is. Ennek a szövegnek ugyanis semmi üzenetértéke nincs. Arról énekelnek ugyanis, hogy a bunkók ne jöjjenek el a Smafu koncertre, mert ez a banda csak szórakoztatni akar és közben jól akarja érezni magát. Na most a dzsunga agyú vadállat, koncert előtt nem hallgat Smafut és nem tud készülni. Szomorú tapasztalat, hogy 100-ból két ember mindig bunkó és képes elszúrni sok ember szórakozását és örömét. A szöveg az tulajdonképpen nagyon jó, de csak a normálisok értik. Azok pedig várhatóan normálisan is fognak viselkedni.
Az ingázó lányokról nem is írok. Utálom a kurvákat. Kivéve ha jó a mellük, szép a lábuk stb.
Trendi ahogy kell. Na ez végre telitalálat. Semmi újat nem mond, de amit énekelnek a fiúk, az baromi jó. Reszemrol a legjobb szövegnek tartom, aminek komoly igazságtartalma van. (Semmi újat nem mond, de baromi jó az ének és ennek van a legjobb szövege? Mhhh... - a főszerk.)
Jelzem, még mindig nincs a számokban 'éjjen az ekszplojted'.
(Érdemes még pár szóban leírni, hogy a CD-n lévő utolsó bónusz szám elején, az előző Gazdaságos albumról van egy REMIX, az Aktuláis c. számot hallhatjuk reggea-s (vagy hogyan kell írni :) előadásban. A maradék pár percben a srácok mindennapjaiba kaphatunk betekintest, példaul hogy hogyan jodliznak, vagy hogyan mennek el a városba félpénzért, stb. Ez a rész sokakból erős fájdalmakat válthat ki, ezért csak erős idegzetűeknek ajánlott! (En is csak 2x bírtam végighallgatni a bónusz szám ezen részét; akkor persze jót derültem.. - a főszerk.)

Íme az összegzés és a jótanácsok.
A lemez jó. De (vazeg nem bírom ki, hogy ne fikázzak egy kicsit) nekem a hangzás picit steril. Ennek az lehet az oka, hogy többször láttam a Smafut előben és az a hangulat egyszerűen nem jön át a lemezt hallgatva. Fogalmam sincs, hogy ezt a feelinget (így kell írni?) át lehet-e hozni, mert az lenne az igazi. Mindenesetre aki akar mai, modern, életvidám punkzenét hallgatni és szereti keverni a punkstílusokat, a mélymondanivalót (NoMeansNo, DK) a könnyedebb értelmiségi punkkal, az FELTÉTLENÜL szerezze be ezt a CD-t, nagyon megéri! Én speciel Xanax es Prozac helyett ezt írnám fel depressziósoknak.

Na akkor végére a jótanácsok.
A Sanyi szerezzen be egy jobbkezes hárfát, azon könnyebb lefogni a Z-dúrt.
A Mozart ne szarakodjon már a régi kongadobjával, vegyen már egy új minősegi hongkongit.
Pogesz az jó, csak minden ajandék trikot cafatokra tép.
A CD ára 800 Huf, ami baráti ár egy ilyen jó kis zenéért, amit a Smafusok csinálnak. Jöhet a következő anyag srácok.

Smafu - Kis- és nagykálmánkodások