Punk Portál

Dan:

Kedves Naplóm!

Tegnap megint koncertlátogatásra adtam a fejem, tudod, nem bírok a seggemen ülni. A bejárathoz érve kérdezték, hogy a Vörös vagy a Kék Yukba érkeztem-e. Utólag megvallva lehet, hogy a Tűzmadárral a Kékben jobban jártam volna. :) Kilenc előtt voltunk kicsivel, a hely kongott az ürességtől, haverokból is alig érkeztek páran, többen az első sör után távoztak is. Az ezres kicsit sok volt ezért a felhozatalért, meg aztán Alvinék is játszottak Gödöllőn, meg a Malacka, meg a Ludasban is volt buli... Csajoknak ingyenes volt, ezért jöttek is elég sokan, több volt lenn a lány, mint a fiú. Ha tudnád, mennyire sajnálom, hogy nem vagyok 16 éves! Válogathattam volna a csini csajszik közül...

A Sex Light Kór érkezésemkor kezdett, mintha rám vártak volna. :) Kb. 10 ember nézte meg őket (keverősökkel együtt). Igazi alter banda. Fapofával gitározó unott arcok a háttérben, két énekes enyhén idióta mozgással, totál értelmetlen szövegek (szeretem a tojást meg a krumplit, vagy valami ilyesmi). Ami javított a helyzeten az a trombitás srác, aki egész kellemessé tette a dolgot, sajnos a krumplis-tojásos szám után távoztam a teremből.

A Plutot láttam a múltkor, akkor is tetszett. Most megnéztem pár számot, a koncert elején elhangzottak már ismerősen csengtek. Jó volt, csak túl nyugis. A totál nyomott hangulatot nem igazán tudták feldobni. Néhányan emlékeim szerint ugráltak rá, de nem mondhatnám, hogy tombolt a tömeg.

Harmadikként érkezett az est fő produkciója, a kilenctagú Honeyball zenekar lemezbemutatója. Hoztak is a lemezből (Nélkülünk mire méz?), 999 Ft-ért lehetett beszerezni, 2 darab 1998 Ft-ba került. Naplóm, tudod, jóban vagyok az arcokkal, tökre jó volt a barátságos fogadtatás, amit kaptam tőlük, még a lemezt reklámozó plakátra is rárakták a nevem, meg a borítóba is. Meghatódtam. Aztán besétáltam a koncertterembe, és kicsit megijedtem. A zenekar nagyon kitett magáért, igényesen kiöltöztek. Norbi, a basszeros parókában, színes napszemüveggel, félmeztelenül, fazonra nyírt hasszőrzettel állt a színpadon. Balázs, a gitáros német focista szerelésben érkezett térdzoknival, mezben. A többiek többnyire a Hawaii feelinget öltötték magukra, színes ingek, virágcsokor a nyakba, fürdőruha, stb. Látszott, hogy készültek erre a koncertre. Meglepő módon a teremben viszonylag sokan voltak, mindenki bejött megnézni őket. (A meglepő módon arra vonatkozik, hogy úgy tűnt, ennyien nem is vagyunk az egész helyen.) Egy Fuck a Duck-kal kezdtek hangolásnak, majd elkezdődött a szenvedés, nem sikerült mind a 9 embernek megfelelő beállítást összehozni, és a közönség is mindig mást hallott hangosnak vagy halknak. Ezt követően az új lemez dalait nyomták sorban egy-két régi demós felvétellel fűszerezve. Persze ezeket is felújították a kor követelményeinek megfelelően. További meglepetés volt a Reel Big Fish Where Have You Been feldolgozása. Kicsit fura volt, tökéletesen játszották el, mintha CD-ről szólt volna. Ami még furább volt, hogy a szám közepén lett vége, és pont egyszerre fejezték be mindannyian. Már-már arra gyanakodtam, hogy playback volt. :) Na jó, bevallom, az elején tényleg azt hittem, Balázs nyomja az intrót, de utána felfedeztem a turpisságot. Jó poén volt. :) Az Eek-a-Mouse feldolgozást és a bokázós slágert elnyomták a végén ráadásnak, egy lelkes rajongó nyert egy CD-t, majd vége. Jó volt a hangulat, tetszett a koncert. Ami szerintem nem kellett volna: idióta közönségénekeltetés. Másik gond: kicsit szét volt esve az egész produkció. Nagyon nehéz 9 embernek úgy játszania, hogy minden stimmeljen, szerintem ezt még sokat kell gyakorolni, nem úgy szóltak a dolgok, mint a CD-n... Szóval vegyétek meg, aztán össze lehet hasonlítani az élő produkcióval.

A Honeyball után még meghallgattam pár slágert Sastól, részt vettem egy őrült akcióban, melyben minél nagyobb emberek repkedtek a levegőben, majd a Testi egyenleg első hangjaira távoztam is, mivel nem bírom elviselni, amit csinálnak.

Rég volt olyan, hogy fél2-re már itthon voltam.

Ennyit mára, holnap újra írok Neked, mert ma is lenézek a KY-VY komplexumba.

Madafaka:

Pornó csak azért nem lesz, mert nem találom a távirányítót, pedig lehetne, szóval, ha csak az érdekel, ne is olvass tovább.

Két helyen voltam ma, és ebből az egyik a Ludas, a másik meg a Trafó. Az előbbin magam miatt, az utóbbin meg magamért. Kezdeném is az előbbivel. Itt tartanám fontosnak megjegyezni, hogy az volt az alapkoncepcióm, hogy soha a büdös életbe nem írok többet egy olyan buliról, aminek alkotóeleme vagyok, de egész egyszerűen nem tudom megállni, hogy ne rögzítsem a történteket. 7-re mentem le a Ludasba, vittem egy dobozt pénzgyűjtés céljából. Ekkor még csak mi (Contact) voltunk a színhelyen, majd befutott Toma és Kokó, így lecuccoltunk. (Kurvára idegesít, hogy nincs meg a távirányító, nem jó ez így... na meglett, csak elbújt a mobilrack fedele alatt. Ennélfogva örömmel szolgálhatok a hírrel, lesz szex a végén. Ha idáig eljutottál, az úgyis azt jelenti, hogy nem csak az érdekel, és ezt díjazom.)

Nem sokkal később megérkezett az Arrivals Budapest stábja is. Toma megkérdezte, hogy nem őket látta-e valamikor régebben valami Clash-esten a Simon's-ban, mire én határozott igennel feleltem. Negyed kilenc felé még igencsak üresen pangott a hely, de aztán megjött egy kisebb tömeg. Mint megtudtam, Club Tequilára. Hát már itt tartanak. Aztán lejött Gontar meg Sebi (Szaffi és Whave már 7-kor lent voltak, Candy olyan 8 körül érkezett, el is beszélgettem vele a booze hitvallásról). Fél kilenckor belekezdett az Arrivals Budapest. Háromnegyed órát nyomtak, de gyorsan elszaladt. Az utolsó szám megint az instrumentális hosszú volt, ám most lényegesen jobban tetszett, mint a múltkorában. Bár akkor is jó volt. Zenéjüket tekintve blues szerűt játszanak, szóval a lényeg, hogy nem valami gyors, és a középtempót is csak alulról nyaldossa, de nagyon jók. Annyira jók voltak, hogy leszakadt a szúnyogháló a plafonról, de aztán visszakerült. Felénél megjött Erdő. Föl is vetődött, hogy a CT után KOCcinthanánk egyet, de ez elmaradt végül.

Átállást követően jöttünk mi, azaz a Contact. Szemben a focinappal Kruger ma nem ivott. Összehangoltabb csapat benyomását keltettük is egyből. Úgy érzem, a zenekar egyetlen gyenge pontja a Neked. Mármint olyan szempontból, hogy táncolhatatlan. Egyébként nagyszerű szám ez is. Kruger rajzolt B-t a kezemre. A koncert után láttam még pár emberen a jelet. Megértük, hogy már olyanok is magukra öltik, akiknek fingjuk sincs a dolgokról (még szerencse, hogy a boozerségnek nem ez az alappilére). De náluk minden bizonnyal ez csak egy múló hóbort. Remélem. Kábé félidőben jutott eszembe a doboz, úgyhogy ezt ki is hozattam Krugerrel a backstage-ből, és kitettem magam mellé. Elég lassan indult be az adakozás, de végül 270 forint, két műanyag pohár, egy lejárt bérlet, két 20 km-es tanuló vonatjegy, meg egy nagyon messzire (Csilluskától) végül csak összejött. Már megérte a buli. Toma egyszer megragadta a dobozt, és körbejárt vele, valószínű ekkor jött össze a zsé nagyobbik része. Mivel először csak 269 volt, Erdő adott még egy forintot, hogy nehogy összekapjanak a zenekar tagjai. Volt ráadás is. Az Akinek nem inge. Ahogy Sanyi tervezte, el is rontottuk. Számok között nem győztem hangsúlyozni, hogy a következő zenekar a Club Tequila lesz. Játszottuk egy Metallica és egy KOC feldolgozást (utóbbi a Himnusz volt).

Harmadik előadó, és egyben az est fő zenekara nem volt más, mint az imént már említett Club Tequila. Rendkívül jó hangulatban telt a koncertjük, szétpörögtem az agyam, és elég sokan tették ugyanezt, még az Erdő (pedig rendesen kikerekedett az arca) is, ami nagy szó! Még bodysurföltem is! A koncert alatt megismerkedtem Adriennel, akinek Bélának hívják a barátját (ez a tény kicsit belémhasított), de nem én vagyok az (ez meg pláne). Meg kell állapítsam, 23 fölött is vannak szép lányok a világon. Ismerkedésünk nagyon izgalmas volt. Ő ült, én háttal álltam neki és rugdostam. Mivel fölmentem vele a koncertről, hogy normálisan tudjunk beszélgetni, így a koncertről többet nem szólhatok. Egyébként Tamás, azaz Szani (ha lett volna kis eszem, az eddigi beszámolókban is ezen a néven futtatom, dehát nem volt) baráti köréből került ki. Megkérdezte, hogy tulajdonképp miért nincs barátnőm, de nem sikerült épkézláb válasszal szolgálnom.

Koncert után Tomával átvitettem magam a Trafóba. Már ment a Malacka. Volt tombola. Meg is nyertem a Computer technika 2001. május 8-i számát, valamint Petikéről, a maláj tapírról egy leírást (hátoldalán cirill betűkkel írt szavak és arab számok szerepelnek), és egy kisméretű szappant dobozzal. Mindezt úgy, hogy nem is volt jegyem, ellenben bevállalós voltam. Nem tudom, mikor voltam utoljára Malackán, de hihetetlen sok olyan szám van, amit én most hallottam először, de sokan fújták. Ebből gondolom, hogy régen. De az is lehet, hogy zártkörű volt a buli, de nem hiszem. Egyszer estem egy nagyot a keverőpultnál, szerintem asztalt is értem, mert érzem a hátamon a csíkot. Koncert után vettem két cédét, és kértem kitűzőt grátisz, majd mentem haza.

És akkor álljék itt a tévéműsor. Ezt a filmecskét nem most láttam először, nem is nyerte el sohasem a tetszésem. Leírnám mi volt benne. A főszereplő Monique Couvet, ami nem is lenne baj, hiszen rendkívül perverz feje van, és az jó, ám ez már az a szakasza a tevékenységének, amikor ő csak mint híres statiszta szerepel. De azért kicsit kiveszi a részét a dolgokból. Mint a Kovi filmek általában, így ez sem jeleskedik a nagyszerű képi világgal, egy teremben kialakított fiktív kép tárul elénk bokáig érő vízzel, mindenféle kötelekkel, ketrecekkel, eleinte lógó emberekkel. Mindent áthat a sötétkék színvilág, a bőrszerkók. Igénytelen szar az egész. A másik címszereplő Michelle Wild tovább borzolta a kedélyeket. A rendező erősen lábbelifétisiszta, hisz majdnem minden filmjében megjelenik a cipő iránti vonzalom. Lehet, én vagyok aberrált, de sosem nyaldosnám az biztos, megkefélni meg pláne nem.

2004. V. 7. Vörös Yuk, Ludas, Trafó