Punk Portál

Alvinék új lemeze holnaptól kerül a boltokba (ha esetleg nem találnád, baszogasd az árutöltőt) "Most is ugyan olyan jó" címmel. Volt szerencsém korábban számdemókat, illetve a stúdióban még be nem fejezett számokba belehallgatni, és már ott nagyon erősen lehetett érezni, hogy nem egy tipikus Alvin lemez készülődik. Így kézbe véve a kész változatot azt kell, hogy mondjam, nagyon fejen ütötte a szöget a megérzésem, és mégsem. Noha ilyen jellegű hangzóanyag eddig nem került ki a zenekar "kezei közül", de mégis összetéveszthetetlen, hamisítatlan Alvin lemez. Görgő fantasztikus, már-már emberi korlátokat hajlítgató dob témái, valamint azok megvalósítása Alvin borús/derűs és könnyfakasztóan vicces és igaz megfogalmazásai, egyszerűen egy pillanatig sem engedik feledtetni, hogy egy Alvin sorlemez pörög a cd lejátszóban. Furcsa nagyon a lemezen, hogy a számok döntő többsége középtempós alapvetően, de azért mielőtt elkezdenétek aggódni, kapott bőven helyet a szegecselős követhetetlen "tutta-tutta" is. Rendhagyó továbbá, hogy a zene mennyire komplex és összetett lett, olyan ritmusképletek, ritmusfordítások, egy lábgéppel duplázott témák, kiállások és számstruktúrák, hogy az már-már zavarba ejtő, sőt ha nem tudnám, hogy nem igaz, joggal hihetném azt, hogy ezzel a lemezzel azt akarják bizonyítani, hogy ők igen is tudnak minden szinten az alapoktól elszakadót alkotni, és hogy túlzásba estek. Persze a helyzet nem ez... Amikor az egyik ilyen számot először hallottam stúdióban, az volt az első megjegyzésem, hogy "Alvin legyél kedves, mutasd már meg, hogy hogyan kell erre táncolni". De ne szaladjunk ennyire előre, vegyük sorba a mindössze fél órás lemez 12 számát:

Én már sok mindent láttam:
Ez az a nóta, amit már hallhattunk élőben párszor, mint új nóta a közelmúlt Alvin bulijain. A szám érdekessége, hogy tulajdonképpen Viki és Alvin duettje. A nóta második perc elején lévő refrént követő kiállás egyszerűen brutális dob szempontból. Ember legyen a talpán, aki képes lekövetni. A szám amúgy a lemez erősségei közé tartozik, nem csak a témaválasztás és a, noha könnyen nem emészthető, de rendkívül értelmes csalódottabb és pesszimistább világ szemléletet sugalló szöveg miatt, hanem mert egyszerűen jó.

Csak még egyszer:
Ez egy pörgős nóta, és ha jól emlékszem, ez volt az, amire kíváncsian várnám a megfelelő tánclépésekre vonatkozó megfejtéseket a zenekar tagjaitól. A kiállásban a gitár bőgő kérdezz-felelek stílusú válaszolgatásai a dobbal variálva ismét összekuszálja az ember gondolatait, és ritmusérzékét is megborítja. Ez is kevésbé optimista, "pusztába kiáltott szó" hangulatú, de mindenképpen egy olyan szám, ami nem az egyszer hallgatásosok közé tartozik.

Most is ugyan olyan jó:
Megint egy középtempós érfelvágós nóta. A címadó dal talán a legütősebb a lemezen, nem azért mert a legpolitizálósabb szám, hanem mert egyszerűen tényleg a magyar hétköznapi valóságot fogalmazza meg olyan egyértelműen, hogy az ember egyszerűen a fejéhez kap, hogy ez hogy nem az ő saját búrájából pattant ki... A címből kiderül, hogy tök mindegy, hogy jobb vagy bal, szar szemét brigád az összes, és nem érdemlik meg a bizalmunkat, mert úgyis csak visszaélnek vele, és hogy a röhejesen valamelyik párt mellett kiálló hülyegyereket illene a Dunába lőni.

Miért hívnak köcsögnek? :
Ez a ska-s reggae-s hangulatú nóta ismét a komplex basszusok, kávázások és követhetetlen ritmusok száma (ez értendő a verze témára, a refrén az egyszerű fogós tipikus punk). Görgő sorzáró tamos levezetései ismét élménnyé teszik a dob hallgatást. Erről a számról mást nem nagyon akarok írni, hiszen személyesebb hangvételű a nóta. Két olyan ember ihlette, akik állítólag keresztbe tettek a zenekarnak. Aki kíváncsi, hogy kik ők, olvassák ki a borítóból, és mivel sem igazságot nem kívánok osztani, sem mások magánéleti dolgairól háttérinfót írni, ezért a többit az olvasó fantáziájára bízom.

Hiú ábránd:
A fullosan Presszer Picis/LGT-s kezdést egy bedurrant pörgős punk refrén követi másodperceken belül, amit a refrén fogósgitár témája vált, majd ismét jön a tutta-tutta verze. Ez egy újabb fénypontja a lemeznek, és noha csak egy két perces szösszenet, igazi pörgős kemény punkos nóta. A szöveg a negatívumokat hozza előtérbe, de érződik benne némi remény a javulásra.

Ugrálnak a halak:
Aki Alvin-t ismeri, tudja, hogy ha egy nyári hétvégén vagy kora délelőtti órában felcsörgeti, akkor a "micsinalsz?" kérdésre a "micsinálnék horgászok, úgy beindult a hal öcsém, hogy húúú" választ kapja 90%-ban minimum. A szám stílusát tekintve bárzene, leszámítva a bedurrant verzék egyikét, illetve a legbeatlesesebb kiállást, ami a "twist and shout" félgagyi harmóniákra hajaz. Érdekes és jó kísérletezgetés, és vicces az a szenvedély, amivel Alvin a szövegben a horgászásról nyilatkozik, kevesen értik meg az ilyen jellegű elkötelezettségét, de most már mindenki tudja, hogy nem véletlenül terjedt el az a pletyka tavaly nyáron, hogy Alvin helyét a zenekarban egy alacsony szemüveges arab srác vette át (hiába, aki látástól vakulásig ül a pecabot mellett a napsütésben félmeztelenül, az így járhat).

Vissza a kőkorszakba:
A magas tempóra írt nóta ismét komplex zenei megfejtésekkel és brutális duplázott (duplázó nélküli!) lábdobokkal van telepakolva. Az 1.50-nél kezdődő kiállás dobtémája már könnyfakasztóan profi, a szám szövege is hihetetlen jó. Arról szól, hogy mennyire is szar egy faj az ember, és hogy mennyire gyökerek, mennyire állatok, és hogy a kőkorszak óta szinte csak visszafele fejlődtünk.

Kelet-európai szuperhős:
Ez a szám a legjobb eddig íródott magyar ska/skapunk/skacore nóta véleményem szerint. Nagyon sok 4. generációs magyar ska megfejtő (sőt leginkább az összes...) lemászhatna a magas lóról ide közénk, és példát vehetne a Mad Caddies és Catch22 nívón megírt és meghangszerelt nótáról. Óriási alkotás szövegileg is, aminek a humora főleg azok számára értékes, akik már számottevő időt töltöttek külhonban. Egyszerűen mosolyt csal az arcomra a "Vért ne adjak bazdmeg?" hangulat és a megfogalmazás is.

Sziámi:
Ez egy nagyon beteg humorú szám, és megmondom őszintén, Alvin ilyen jellegű hánytató művészi megnyilvánulásai általában dallam és zene szempontból királyok, de én egyszerűen nem bírom (pl: "Romantika" a Jézus lemezről), úgyhogy ez a szám nekem nem jön be a szöveget illetően, de a zene ismét annyira komplex, hogy hihetetlen.

Dilemma:
A Sziámi "párja" a másik párkapcsolattal foglalkozó szám. Ez is tele van zenei csemegékkel, és érdekes megfejtésekkel, de ennél is van sokkal jobb nóta a lemezen. Ennek a számnak az az előnye szövegileg, hogy ugyanaz a "miért nem nekem jutott eszembe" érzést ébreszti fel. Nem egy kiemelkedően jó nóta, de az effektek és a basszus gitár kérdez-felelek itt is nagyon fogós.

Optimista:
Ez a szám megint brutálisan összetett. Alig emészthető zeneileg, azonban szövegileg és rímileg az egyik legkönnyebben feldolgozható. Érdekes kettőség, vicces és sokatmondó nóta. Pörgős "pogókirály" refrén. Izgalmas szám azok számára is, akik esetleg nincsenek kibékülve a sokévi "Alvin átlaggal".

Öreg vagyok én már ehhez:
Király borús belassult ska szám, nem bohóckodó semmitmondó hülyeség, ami már-már szinte exkluzívé jellemzi a magyar nyelvű ska számokat. A basszusra érdemes odafigyelni, nekem itt nagyon tetszik. Egy rövid és fogós nóta, amiről, mint már említettem, példát vehetnének jó páran.

Összefoglalva, nekem nem okozott csalódást a lemez. Megszólalásra hangszerelésre hibátlan, és annak örülök, hogy sikerült egy olyan hangzóanyagot összehozni, amiről bátran állíthatom, hogy nincsen rajta rossz nóta. Annyit azonban őszintén be kell valljak, hogy nagy himnuszt ismét nem sikerült produkálni, de ez talán így is van rendjén, hiszen a "Kurva élet" a "Máshol Jársz" és a "Rémálom" helyébe úgysem tudna semmi lépni soha. Vannak dolgok, amik megismételhetetlenek, és ez így helyes. Fontosnak érzem még elmondani, hogy azoknak, akik nem érzik át az igényes zenei megfejtéseket, és nem hordoznak számukra különösebb értéket a jól megfogalmazott szövegek, nem igazán ajánlom a lemez hallgatását. Ahhoz, hogy ezt az ember értékelje, észre és nyitottságra van szüksége, úgyhogy minden bizonnyal ez a lemez nem lesz sem a kritikusok, sem a "szakemberek" sem a "színtér" kedvence, de nem baj, hiszen a punkkal nem is mindenkinek kell imponálni...sőt.

Utólag vettem észre, hogy a CD-hez multimédiás rész is tartozik. Kb. 10 percnyi videofelvétel a zenekar 10. szülinapi bulijáról. A PeCsában adott koncert csúcspontjait láthatjátok: Imre Norbival a csalódott tizenéves kisfiú dala, a pezsgőlocsolásos Kurva Élet, és a többi maradjon meglepetés. Nagyon pöpec kis felvétel, és igazán visszaadja az egész buli hangulatát.

Alvin topic a fórumon

Alvin és a mókusok - Most is ugyan olyan jó