Punk Portál - 2024. március 29.





 

2004. IV. 22. - Vörös Yuk, Jailhouse


Írta: Madafaka
Feltöltötte: Dan
Ekkor: 2004. ápr. 23. péntek - 17:54

Két nappal ezelőtt még úgy volt, hogy nem megyek, mert tanulok, ámde előző nap olyannyira besokalltam, hogy úgy döntöttem mégis. Hogy hova? Hát a Vörös Yukba, hiszen ezen a napon debütált ott a Club Tequila. A 18 órai csótányirtó látogatás után gyorsan letusoltam, és indultam is. A Batthyány-n vettem egy doboz Aranyászokot, majd felültem a HÉV-re. Még világos volt, mikor kiértünk az alagútból. Tiszta Sziget feeling. Ekkor már szellemesebbnél szellemesebb gondolatok kavarogtak a fejemben a beszámolót illetőleg, de egyedül annyi maradt meg ebből, hogy kéne egy diktafon. Asszem kérek is egyet anyáméktól, elvégre ma (azaz 23-án) van a névnapom. A HÉV-en a Yukat illetően csupán egy 8 fős társaság utazott, akik meglehetősen konszolidáltak voltak. Aztán a Tímár utcában láttam egy igencsak impozáns megjelenésű punkot, amint épp egy oszlopot készül megmászni. Ám nem fecséreltem az időt az ő megfigyelésével, inkább mentem tovább. A Yukban ekkor már lent volt Toma, Tamás és Kokó. Kati nem. Gondoltam is magamban, hogy ez fenemód nagyszerű, mert Toma azért hívott engem ilyen az Iszlám vallás szent könyvére (gy.k.: koránra), hogy ha netalán ők kezdenek, már lent legyen a gitárja. Az összefüggés ott van, hogy még mindig az enyimet használja. Amíg vártuk, hogy a Hideglelés belekzedjen a produkcióba, beszélgetéssel ütöttük az időt, valamint lejmoltam cigarettát. Mint megtudtam, Toma érkezésekor szintén a Fényes Adolf utcában tartózkodott A GÖRÖG ZITA!!!!!, valamint még egy csaj, akinek nem ugrik be a neve, de énekes, és olyan a klippje, hogy egy szobában van és bokszol magába, de a végén megjön a pasija, és véletlenül bemos neki egyet. De nem ő a lényeg, hanem a Zitácska aki hiába jött egy hét fős drabális állatokból álló társasággal, mégis kialakult Toma és közte egy olyan intenzív szemezés, hogy ha Toma nem emlékezteti rá magát, hogy neki barátnője van, bizisten hagyja Zitának, hogy lecummantsa. De azért egy pollúciót megengedett magának. Abból nem lehet baj. Körülbelül ennyi, ami lényeges a koncert megkezdése előtti időkből.

Bementünk a terembe, ahol kezdett a Hideglelés. Volt szép molinójuk fekete alapon piros A betű bekarikázvával, meg rá volt nyomatva, hogy HIDEGLELÉS. Nagyon dizájnos volt. Már most kapisgáltam, hogy mi lesz. Az énekesen egy agyonhasznált Exploited póló figyelt, a basszer gitárján meg összesen két húr. Jó pörgős primkó számokat nyomtak. Nekem nagyon bejött. Az énekes egy pilanatra sem engedte el a közönségét, folyamatosan tartotta velük a kapcsolatot, nagy showman volt, meg kell hagyni, bár semmi extrát nem csinált, csak határozottan lépett fel. A keverőnek szóltam, hogy küldje meg az éneket kicsit, és megtette, úgyhogy még értettem is, miről szólnak a számok. A srác nevét elfelejtettem, pedig vagy háromszor is elmondattam vele, új arc volt (a keverő). A számok közt ilyenek voltak, hogy 1984, sárga szöcske (ez ha jól vettem ki a villamosozásról szól), valami nemtomkinek a verse, egy vallásos szám, amiben a kiállásnál az énekes elnyomott egy imát (ez nagyon állat volt), meg két anarchiás. /A sárga szöcske egy hagyományos villanykaros játék, a villamoson való ritmikus ugrálás a lényege. A többit találjatok ki!-Dan/ Az egyiknek nagyon megragadott egy sora amit tollba is mondattam a kölyökkel, ehhez végigmotyogta az egész szöveget (egyszer javított is), mert nem ment másképp. Akkor idézek: "Üvölt a tömeg, folyik a pia, szól a zene, ANARCHIA". Ugye milyen tetszetős?! Volt egy szerelmes nóta is azzal a címmel, hogy "Olga írta: szeretlek", aminek a valódi címe egyébként Úgy imádlak, szeretlek, csak az aritikuláción még kéne javítani kicsit.

A koncert után a a zenekar és közönsége eloldalgott, én meg kint beszélgettem Ágival, a biztonsági őrrel, aki a Muminnak vagy minek volt oszlopos tagja és már 30 fölött van, de nem néz ki 20-nak. Miatta lemaradtam a második zenekarról, így a nevüket se tudom (Neurodisney '82 - Dan). Najó. Egy keveset láttam belőlük, de nem sok rémlik abszolúte. Beszélgettünk arról, hogy milyen volt régen a punk, és milyennek látja most. Pontosabban inkább csak ő beszélt, én inkább csak hallgattam. Kértem cigit és adott. Jól eltelt az idő. Csináltunk közös képet. Azt mondja, már nem hagyta fényképeztetni magát nem is tudja mióta.

Harmadik zenekarként az igencsak megcsappant, vagy inkább kicserélt, de egyúttal lelkes közönség a Club Tequilát köszönthette a színpadon. Eleinte csak oldalról, de már akkor is a korláton belülről figyeltem az eseményeket, majd mivel Toma nem használta a mikrofonját, így fölmentem a színpadra vokálozni. Így avanzsáltam át a zenekar roadjából Suszter Lóránttá (aki nem tudom, hogy besúgó volt-e, mint a Vikidál). Többek állítása szerint többször elkaptam a megfelelő hangmagasságokat, ám ugyanezek voltak, akik azt mondták nem voltam jó. Most nem tudom, mit higyjek el. Az első megállapítás szimpatikusabbank tűnik, és én ehhez tartom magam. Be kell valljam, ez volt számomra a legjobb Club Tequila koncert. Hangulatilag. Na nem azért, mert fönt voltam, vagy a fene tudja. A többiek nem voltak ennyire elégedettek. Szerintük mélyponton van zeneilag a banda, én nem éreztem. Schleki se, mert valami szeptemberi No Doubt estről beszélt a Sugarloaffal karöltve, ami azértis különleges, mert Kati kishíján az ő énekesük lett, csak nem tudta, hogy kik azok.

Hazavitettem magam Csabával, és megkértem, hogy várjon egy percet, mert akkor tovább vihet a Liliom utca sarkához, mert megyek Jailhouse-ba. Eképp is lett. Leérve az előtérbe nem voltak túl sokan, de egyből kiszúrtam Krsa-t, úgyhogy kezeztem is vele. Épp a Tizenhét valamelyik tagjával beszélgetett. Ezt nem tudtam. Leültem az asztalhoz. Nem sokkal később csatlakozott Lipi is. Szívtam magamba az erőt, majd vettem egy sört, kértem egy szál cigit, és bementem a terembe. 21-en voltunk összesen a helyen. Igazából nem vettem ki jól az alakokat. Elkezdtem lötyögni, aztán valahogy valami csajhoz keveredtem. Az arcára sajnos nem emlékszem, de a segge nagyon kellemes tapintású volt, ezért tapadtam is rá. Úgy emlékszem, állt is a zászló, a következő kép már az volt, hogy ülök és keltegetnek. Hogy hogy, s mint kerültem a fotelba az kérdéses, de meg kell hagyni kényelmes volt. Kérdéses? Ugyanámár! Tuti én ültem le oda. A kidobásom olyan kettő tájban lehetett, ami erősen megkérdőjelezi Krsa a tömeg fél háromkor jött mondatának valódiságát, hisz úgy rémlik, még a lámpa is égett. Éreztem a fejemen, hogy ennek az estének lesz eredménye. Leballagtam a Ferenc körútra, hogy bevárjam az éjszakait. A buszmegállóban nem hezitáltam sokat. és köpködésbe kezdtem, mert már igencsak savanyú volt a sok sörtől a pofám. A csuláim olyan keményre sikeredtek, hogy Brianna Banks nyugodtan a csodámra járhat.

Itthon egy szőke mufflon fogadott, akit az anyatermészet nem áldott meg iszonytató csöcsökkel, de legalább jól szopott.