Lemezajánló sorozat I. epizód

Írta: -Vargyai- Feltöltötte: Dan Ekkor: 2004. már. 30. kedd - 21:19

Hejj!

Igaz itt nem lesznek olyan újító zenekarok, mint a Tatu 18, és talán még a Damn remek hangzását és borítóit se érik el, de úgy éreztem, lesz érdemes rájuk koptatni a klaviatúrám. Megpróbálok 2 hetente írni legalább ennyit. Általában friss lemezeket mutatnék be, vagy nagy kedvenceimet és egy legendás korongot.
- Vargyai -

Challenger - Give People What They Want In Lethal Doses
A Challenger a Milemarkernek egy úgynevezett side project-je, amit a 2 tagból álló gitárszekció hozott létre. A zene sokkal punkosabb, mint az anyazenekaré, ám mégis ott lebeg az a "Post" jelző. Talán az olyan zenekarokhoz lehetne hasonlítani, mint a Hüsker Dü, vagy a kései Black Flag. Bár nem lehet azt mondani, hogy minden számukkal feltaláltak valami újat, mégis jó dalokat írnak, amiket könnyen be lehet fogadni egy kis nyitottsággal. Ügyesen oldják meg a felváltott éneklést is, és nincs béna utócsengése. A szövegeket még nem volt szerencsém olvasni, de gondolom a Milemarker-hez hasonlóan politikai töltetük van. Az igazat megvallva nem mindig hallgatom végig, de azért néha jól esik betenni. Összességében, aki szereti az egyedi punkzenét, az nyugodtan meghallgathatja. Néha nem lenne rossz Robby Newton hangját is hallani, de ha idén is olyan szar lemezek lesznek, mint tavaly, akkor simán berakom a top 10-embe.
www.jadetree.com
www.challengermusic.com

Paint It Black - CVA
Dan Yemin a Kid Dynamite feloszlása után letette a doktoriját, átélt egy agyvérzést, még jobban kigyúrta magát, és David Wagenschutz-cal karöltve megcsinálta a Paint It Black-et. A lemezt hallgatva simán átérezhetjük a borítón szereplő faszi helyzetét, akinek egy tank megy át a fején. A PIB olyan szinten mászik az arcodba feszes, rövid, velős dalaival, hogy az állad tuti megkoppantja a padlót. Szövegek és számcímek szintén zseniálisak, a személyes gondolatok/problémáktól kezdve a szintér és a manapság divatos műmetál is boncasztalra kerül. Általában osztós hangnemben, mégis intelligensen írnak (mégis diplomás mr. Yemin). Vicces, hogy vagy 3 szám szól az úgynevezett PC emberekről, miközben egy ex-tag a Catharsisban nyomta anno. Meglehet ezért távozott. Bár nem olyan zseniálisak, mint a Kid Dynamite volt, de méltó folytatása. A lemez megjelenése óta bevettek egy második gitárost, és most az új nagylemezükön dolgoznak.
www.jadetree.com
www.paintitblack.org

Sex Positions - Self Titled
Ha a név még nem győzött meg, akkor elmondom, hogy 2 ex-Dedication tagot is magának tudhat a zenekar. A zenét tekintve a manapság divatos zajosabb, punk rock-osabb vonalat követik, amit megspékelnek amolyan lüktetős rock and roll-os intenzitással, a Some Girls féle káosz elemekkel és sok sok effekttel. Ebből kerekedik ki egy dögös és érdekes lemez, ami tényleg olyan hatást okoz, mintha a Kama Sutra-t vennéd először a kezedbe. Felkavaró, ijeszt a bizarrsága, de mégsem akarod abbahagyni. Többször meghallgatva talán a zajoknak túl nagy szerepet adtak, így egy kis klubban nem biztos, hogy vissza tudják adni ezt az egyedi hangzást, de a mai zenekarokat ismerve ők is feloszlanak mielőtt Eu-ba jönnének.
www.deathwishinc.com
www.sexpos.net

Draw Blood - Demo
A 2003-ban megindult "új zenekar, egy Demo és EP" vonulat 2004-re tolódott, és talán egyik legígéretesebb résztvevője a Draw Blood. Szerintem kurva jók, és épp itt volt az ideje egy ilyen zenét játszó zenekarnak. És hogy milyen a zene? Csak a promo szöveget tudom idézni: Kid Dynamite meets Suicide File. Kid Dynamite-ot idéző ének- és tempóváltások, amire jön a Suicide File rock and roll-os lüktetése, ami rendesen megtolja a lemezt. Döbbenetes, hogy ebből a 3 számos Demo-ból már 600 példányt sikerült elpasszolniuk, és a soron következő hanganyag már a szintén feltörekvő Martyr Records-nál jön ki. Aki új zenekarra vadászik, és unja a tucat Strike Anywhere vagy Terror hangzású zenekarokat, annak itt a megfelelő alany.
www.drawbloodhc.com
www.martyrrecords.com

Brains - Rock For Light
A Bad Brains-t már csak azért is ildomos ismerni, mert a Hardcore zene megteremtését egyesek hozzájuk kötik. Érdekesség még, hogy mind négerek, és szerették a füvet, mint ahogy a jó Rastafarikhoz illik. Szerény véleményem szerint ez a legjobb lemezük. Itt a reggae számok még üdítő hatással hatnak a feszes dalok közt, amiknek valljuk be, tempójuk az idő múlásával kopott. HR hangja egyedi és igazán bugyinedvesítően nyávogós. A szövegek a pozitív mentális hozzáállástól kezdve a rastafari lélektani okításon át az igazán punk-os témákig tolódnak. El lehet rajta gondolkozni, hogy ha már 83-ban is ilyen lemezeket csináltak, akkor most hol kéne, hogy legyen az a bizonyos mérce.
www.breakmyface.com/bands/badbrains.html

Get Down - Self Titled
Kicsit mintha reneszánszát élné a zajos DC vonal (okításként talán a Swiz-t ajánlanám). Az első banda, akiknél ezt észrevettem, a Black Cross volt, most pedig itt a bostoni illetőségű Get Down. Jó pont, hogy csupa ex-tagokkal állunk szemben köztük Azy-vel, aki a Panic-ben játszott, amit én imádok. Így kis előnnyel indultak nálam. Őszinte leszek: Első hallgatásnál kicsit húztam a szám szélét. A hangzást úgy néztem, mintha egy fazékból szólna, és valahogy ez a középtempó se jött be. Aztán rájöttem a lemez közepénél, hogy a hangzás egy király aurát ad, amihez pont a középtempó passzol. A gitár témák nem olyan parasztok, mint a Panic-nél, elég sok a kisebb díszítés. Tetszik, hogy az énekes megpróbál énekelni, és sikerül is neki. Összegzésképpen: Nem hiszem, hogy szét fogom verni a szobámat a lemez hallgatása közben, de arra jó, hogy reggel adjon egy töltetet, mielőtt bemennék a suliba.

Jaguarz - Jungle Jamz Demo
Nyers hangzás, az In Your Face mentalitás csak úgy süt, király kis középtempós és odamondós részek. Ez a Jaguarz bemutatkozó EP-je. A banda kuriózuma, hogy egy First Step és egy Dedication tag is nyomja benne. Náluk is zajos a lemez, bár az ő esetükben ez inkább nyers hangzást kölcsönöz, és nem egy plusz adalék a zenéhez. A számok olyan rövidek, hogy igazán nem lehet megunni őket. Nekem néha egy kicsit a Paint It Black ugrik be, de lehet, ez csak az én hülyeségem. Összességében jó kezdés, és várjuk a nagylemezt!


Genocide SuperStars - Superstar Destroyer
A Genocide Superstars (néha SS)-t úgy harangozta be nekem egy kedves ismerősöm, hogy kb., mint a hardcore Motörhead. Első hallgatásnál igazolnom kellett állítását. Még az énekhang is Lemmy-t idézi, bár a Genocide énekese még áztathatná tovább a hangszálait olcsó whisky-ben. Feszes a lemez, mint álló fasz a bőrnadrágban, és olyan a tempója, ami még a pokol angyalait is lehagyná, miközben a sivatag közepén motoroznak. Jópofák a csordavokálos megoldások, üdítő hatást gyakorolnak, és így nem laposodik el annyira a lemez, a Hatestomp-ban a vendégénekesnek pedig az egyik legtutkóbb hangja van, amit hallottam életemben. Bár náluk is előfordul a Motörhead-nél is ismerős érzés, "jó-jó dehát végülis ugyanazt játsszák 14 számban". Persze itt kevesebb töltelék szám van, de mégis kell egy kis elszántság ahhoz, hogy bármikor nekifogj az egész lemeznek. A zenekar különben svéd születésű, és ha minden igaz, egy Nasum tag is van benne. Bőrdzsekit, western csizmát fel, és kezdődjön a Rock And Roll!
www.relapse.com/genocidesuperstars/