2004. III. 23. Süss fel nap! - Darkest Hour

Írta: Dan&Madafaka Feltöltötte: Dan Ekkor: 2004. már. 24. szerda - 20:05

Dan:

Előre szólok, nem lesz olyan lelkes a beszámoló, mint amilyen elvárható lenne tőlem. Fáradt vagyok, mint állat, és fájok itt-ott.

Hétre volt hirdetve, fél9-kor volt elvileg kezdés, így 8 körül bukdácsoltam le a Süsi lépcsőin. Előbb akartam érkezni, de az a kurva villamos csomó ideig nem jött. Szerencsémre még nem sokan voltak, a ruhatárnál sem fogadott tumultus. Lecuccoltam, majd mentem is a színpad elé. Mint megtudtam, 8-ig sör akció volt, egyet fizet, kettőt kap jelleggel. Szerencsémre néhány előrelátó kolléga bevásárolt az akció ideje alatt, így kaptam egy ajándék példányt. Jól esett, köszi! :) Így legalább nem száraz torokkal vártam a Blood is Fire produkcióját. Kicsit izgultam, valami szuperkirály koncertet vártam tőlük. Biztos sokat készültek erre a bulira, mégis elég balul sült el a dolog. A hangzás már megint gyenge volt, csak a mélyeket lehetett hallani, a gitárokból alig valamit, az éneken sem volt túl sok. A lábdob meg a bőgő viszont szólt, mint állat. A koncert végére elszállt Paca erősítője is, tehát csak az egyik gitár szólt. :( Maga a koncert is nagyon rövid volt, 5 számot játszottak, ebből volt egy vadiúj, és egy másik, amit nem ismertem a két lemezről. Ezen kívül főleg az új EP-ről szóltak a számok.

A Stereochrist koncertje másodszorra sem tetszett, kb. fél szám után az előtérbe távoztam.

A Bridge to Solace-re viszont természetesen az első sorba indultam, meg is álltam valahol a színpad előtt közvetlenül. Király koncertet adtak, a régi számokból állt a repertoár, egyelőre úgy látszik, nem akarják megmutatni, milyenek lesznek az új spliten szereplő szerzemények. Nem kellett sokáig várni, és a közönség is beindult, elég nagy mosh alakult ki, a legelején én is megkockáztattam egy bodysurföt. Egyre többen éneklik a szövegeket, kezd befutni a BTS. :) Az egyik számban vendégszerepelt az amerikai srác, akit már Gödöllőn is láttunk (Spencer?), az alakítása semmit sem változott, ide-oda rohangált a kis színpadon, fetrengett, teljes önkívületben ordított. :) Mondjuk Zoli hangja sokkal jobb, de előadásmódból vehetne leckéket Spencertől. Rohadt sokan voltunk már, jól el is fáradtam a BTS végére.

És még csak most kezdődött a lényeg! Egy nem túl hosszú átszerelés következett, ez alatt Pándi Bali remek számait hallgathattuk az elektronikustól a rock and rollon át a death metalig. Aztán érkezett a Darkest Hour. Azóta, hogy utoljára láttuk őket jó két hete, folyamatosan turnéznak, minden este játszottak valahol Európában. Kemény lehet. Meg is látszott rajtuk, mindannyian rohadt fáradtnak és kimerültnek tűntek. Nem úgy néztek ki, mint akiknek minden vágya lenyomni egy koncertet. Egykedvűen pakoltak, majd behangolták a cuccot. Aztán a húrok közé csaptak. Persze a zene semmit nem vesztett lendületéből, ment a durva zúzás. A hangzás itt sem volt tökéletes, nem éreztem a "letépi a fejem" effektust egyáltalán. A közönség meg beindult. És ez a rész kicsit kellemetlen volt számomra. Szerintem túl kicsinek bizonyult a Süsi ehhez a bulihoz. Kb. egész koncert alatt ahelyett, hogy a zenére figyelhettem volna, azt kellett néznem, mikor rúgnak pofán, mikor vágnak hasba, mikor esik át rajtam valaki, mikor kell valakit felszedni a földről, ki mijét hagyta el... Persze én is beálltam mosholni, meg zúzni, de folyamatosan nem lehet csinálni, kurva fárasztó. Meg veszélyes is volt eléggé. Én azt hittem, hogy a mosh-karate az nem teljes erőből megy, meg hogy az emberek azért itt is figyelnek egymásra. Tévedtem. Csomóan szartak mindenre, csak ütöttek, vágtak. Ennek ellenére persze nagyon jó volt a koncert, jó volt újra hallani a számokat. Viszonylag sokat játszottak a korábbi lemezekről most is, és a Dawncore splitről is elhangzott a szerzeményük. A végén játszottak egy ráadást, aztán vége. Sajnos kicsit érződött végig a bulin, hogy legszívesebben egy puha ágyban aludnának 10-15 órát, minthogy itt játsszanak, majd mehessenek vissza Németországba a turné utolsó állomására...
A koncert után halál fáradtan, sebeimet nyalogatva összeszedtem magam. Mentem a merch pulthoz, hogy vegyek két plakátot, amit már előre ki akartam fizetni, hogy maradjon nekem a végére, de azt mondta a srác, hogy sok van, biztos fog maradni. Persze nem maradt. :( Aztán szerencsémre a klub előtt a földön találtam egy enyhén sáros darabot, azt összetekertem, és hazavittem. Hajnal 2-re meg is érkeztem, viszonylag korán vége volt a bulinak.


Madafaka:

Nagy volt a dilemma, hogy Limp Bizkitre menjek, vagy a Süsibe. A mérleg két oldalán egy kábé 6 nótára kiterjedő számismeret versengett a közel 4000 forinttal olcsóbb beugróval. Najó. Az igazság az, hogy eleinte azt sem tudtam, akarok-e menni valahova, csak olyan fél hét körül végigfutottam a hétvégi kínálaton, és arra jutottam, hogy bizony nem lesz semmi. Ezen nagyon elszomorodtam, és előtört belőlem a vágy egy mai nem otthon töltött este iránt. Hát ezért döntöttem a koncert mellett. Igenám! Csakhogy eddigre már negyed 8 lett. Osztottam szoroztam, és arra a következtetésre jutottam, hogy ha tartják a Portal szerinti kiírást és ezáltal a 7 órás kezdést, akkor arról már lecsúsztam. Ezért lemondóan be is dőltem az ágyba, és elkezdtem nézni a Csernust. Nagyon izgalmas volt a téma. A drogról szólt. Úgy döntöttem, hogy ez talán mégse érdekel, és őszintén szólva szarok rá, hogy miről maradtam le. Elmegyek. A Westendben vettem ki pénzt, hogy be tudjak jutni, majd elgyalogoltam a Honvéd utcába.

Negyed 9 volt, mikor megérkeztem, és csend. Az itteni plakátokon már 8 óra szerepelt, ennélfogva tudtam, hogy nem maradtam le semmiről. Az ajtóban egy bulldog szarakodott a kapusokkal. Holmi engedély nélkül bejövők körül alakult ki parázsvita. Nem tudom, hogy az est folyamán megoldódott-e. Miután ezt végignéztem, bementem, és vettem egy sört. 320. 8 óra előtt a reklámtábla szerint minden nap egyet fizet, kettőt kap akció van. Úgy azért elég olcsó nem?! De 8 után voltunk, úgyhogy ez a lehetőség ugrott. Mondjuk mit is kezdenék két sörrel? Míg az egyiket kortyolgatom, a másik megsavanyodik nekem. Úgy terveztem, hogy ha már ennyi a beugró, akkor igazán pottyanthatnék egyet, és erre a WC is megfelelni látszott, még papír is volt (!). De aztán mégse tettem meg kellő inger hiányában. Erőlködni meg nem akartam, mert még a végén kiújul az aranyerem, aztán kenegethetem napokig. Mivel nem voltam még a felújított Süsiben, így az volt az első dolgom, hogy fölfedezzem. Régen is hajazott már az "olyan, mint egy labirintus" megtisztelő címre, de most méginkább megérdemli. A tánctér jóval nagyobb lett. Az előtéri ülőhelyekből is jelentősen loptak ehhez, abszolút elveszejtve az átalakítás előtti állapotok hangulatát. Mármint a tánctér. A fennmaradt ülős szektor inkább visszatérni látszik (külcsínyben... a belbecsről később). Ugyanakkor nyílt egy nagy tömegbázist befogadó beszélgetős szoba. Ide a nagyteremből semmi nem hallatszott át. Itt helyet foglaltam. Kezdésig rövid mustrát végeztem az embereken. Rájöttem, ha igazán ide akarok illeni, akkor muszáj lesz beszereznem egy kamionos sapkát (amit már akkor is utáltam, mikor divatos volt), valamint egy halálfejes pólót. A halálfej nagyon dívott egyébként. Volt más is, ami megragadta a figyelmem, de azzal többnyire rendelkezem. Meg még olyan gondolataim is támadtak, hogy tulajdonképp a HC-nek semmi köze sincs a punkhoz csak épp olyan szerencsétlen a hóbelebanc, hogy mindenáron oda akarja magát skatujázni valamihez, de a szimpla metál vagy rock túl égő lenne nekik. Nade ez sehogysem tartozik a tárgyhoz, csak ezen gondolkodtam. Nem úgy, mint azon megállapításom, miszerint jobban kedvelem azokat a helyeket, ahol minden egyben van, vagy legalábbis két egymás tőszomszédságában álló teremben, és nem kell órákig bandukolni, hogy az ember a tánctértől eljusson egy kényelmes ülőgarnitúráig. Egyszómintszáz a Süsi abszolúte de elvesztette varázsát. Volt egyébként merchstand is, de az nem érdekelt. Csak bosszantott, mert az is csökkentette az értékes ülőhelyek amúgyis csekély számát.

Első zenekarként a Blood is Fire foglalta el a színpadot, ami jóval nagyobb, mint a régi. Így már értem, hogy férhetett el a Pannonia. Lehet pont miattuk alakították át? Namindegy. Ez most egy egész más koncert. Az ugráltatós részek kultúráltan keveredtek a gyorsakkal, az énekes sikongatott ám az egyik gitáros néha énekelt. Ez jelentősen emelte a produktum értékelésének pontszámait. Arra jöttem rá, hogy ebben a stílusban a basszer egész egyszerűen nem fáradhat el, mert nyugodtan játszhat lagymatagon. De legalább hörögni tudott. Mozgás nem volt, csak pár ember bólogatott. Hát ma se látok vért?! Merült fel bennem a bizonyára sokakat foglalkoztató kérdés. Volt egy szám, ami nagyon rövid volt. Ráadásul a számok között túlságosan nagyok a szünetek, és ezt még csak ki se használják. Pl.: beszélhetne az énekes a mikrofonba vagy ilyesmi. Ezt meg is jegyeztem Dannak, mire ő közölte velem, hogy ne befolyásoljam a beszámoló megírásában. Gondolkodtam rajta, hogy esetleg akkor beszélgethetnénk az időjárásról, de mivel mindketten tudtuk, hogy kint épp szemerkél, úgy éreztem, ez se lenne valami izgalmas téma. Úgyhogy inkább a csendet választottam. Nem úgy a zenekar. Talán az utolsó szám lehetett, amiben jelentősen nagyobb szerepet kapott az éneklő srác, amire az énekes kicsiket sikongatott. Olyan offspringesre sikeredett ez. Gondoltam magamba. Aztán vége lett. Hosszú átállás. Még egy sör.

Már javában ment a nem tudom kinek a koncertje. Dan légyszi írd be, meg vastagítsd ki, mert az nagyon jól mutat (Stereochrist), de én inkább egy fotel szélén ücsörögtem, és Mezővel társalogtam, miközben kiélveztem minden percét, hogy végre ülhetek. Az ülés meg a meleg azonban elálmosított, úgyhogy felálltam, és vettem még egy sört, majd bementem a terembe. Hasonló zene szólt, mint az előbb. Úgyhogy ki-be járkáltam. Kezdtem úgy érezni, hogy meglehet, mégse kellett volna eljönnöm. Jóval többen bólogattak már. Itt csak egy gitár volt.

Harmadik zenekar a Bridge to Solace. Na nézd már! - gondoltam magamba - ez a bulldog énekelni is tud. Énekelni? Na ez azért túlzás. Tudod miről beszélek. Szóval ugyanaz a gyerek volt, akik a kapunál az elején. Ő egyébként - úgy tudom - kimagasló szereplője a színtérnek. Meg kell hagyni itt volt a leghalkabb az ének. Nem tudom náluk történt-e, vagy a Darkest Hournál, de végre láttam véres fülű gyereket, amint magát ápolgatta. Mostanra jutottam el arra a szintre, hogy gyújthatnékom van, ezért érdeklődési körútba fogtam. Mivel nem kizárólag magamnak akartam, így egyből kettőt kértem. Mondanom sem kell, nem jártam sikerrel. Ám tanulsága így is volt a dolognak. Elmesélem: Ült kint egy gyerek. Cigi a kezében. A lejmolás alapszabálya, hogy csak dohányzó emberektől érdemes, mert a nemdohányzó többnyire nem rendelkezik cigarettával, és ezért nem ad. Megszólítom: "Ne haragudj! Tudnál adni két szál cigarettát?"" Rámröffent: "Rögtön kettő kell?" Mire én: "Jó akkor legyen egy." Erre ő: "Nem adok." Erre én: "Azért mert az előbb kettőt kértem?" "Nem, hanem mert nem tetszik a stílusod." Hát egy pillanatra átsuhant az agyamon, hogy kitépem a kanapéról és fölrángatom egy az egybe, hogy rendezzük le az ügyet férfiak módjára, de féltem, hogy nem jöhetek aztán vissza, és emiatt bennmarad a kabátom a ruhatárban ezért nem tettem meg. Inkább udvariasan elköszöntem, és továbbálltam. Találtam másik delikvenst is. Ez épp beszélgetett egy haverjával. Nem akartam sokat várni a soromra, így megkopogtattam a vállát. Ám ő úgy tett, mintha meg se érezte volna. Végül egy nem magyar anyanyelvűtől szereztem egy sodortat, meg egy magyartól egy másikat, akinek az volt az utolsó. Természetesen, ahogy azt illik, nem is akartam elfogadni. De nagyon tukmálta. Így miután arra a kérdésemre, miszerint tervezi-e, hogy vesz még ma egy dobozzal, igent felelt, elfogadtam. És elmentem sörért. A ruhatár mellett egy srác a Neurotic Moziját énekelte. Bekapcsolódtam, majd megkérdeztem, hogy mit keres egy ilyen helyen. De úgy be volt csiccsentve, hogy válasz helyett inkább egy újabb nótára gyújtott. Otthagytam.

A Darkest Houron is hasonlóan sokat voltam bent, mint eddig, azzal a különbséggel, hogy most már néha le is ültem. Fáradtam. Néha volt egy kis ingerenciám, hogy bemenjek előre, de a nagy tömeg visszafogott. Aztán egyszer csak összeszedtem magam, és mentem. Gondoltam megnézem már magamnak, hogy pogóznak a nagyok. Frenetikus volt. Gyerek bemegy. Elesik. Felsegítik, újra megy, esik. Ez nekem is menne. Gondoltam. De hiányzott a kedv. Mindenesetre jó nagy volt a hely a rúgásokra, ez tagadhatatlan. A DH és a többi előadó között az volt a különbség, hogy ők számok között is angolul beszéltek.

Aztán vége lett a bulinak, és hazamentem. Sikerült kifognom egy olyan éjszakait amin a sofőr mindenféle vicces dolgot mondott. Hát ennyi. Nincs hiányérzeted?

/De van! - Dan/