Punk Portál

Dan:

Elég fura volt a tegnap este. 8 után értem le valamivel, mivel korai kezdésről volt szó. Már a kapuban meglepődtem, hogy áramlott be a rengeteg szakadt punk a Yukba. Igazából azt nem tudom, melyik zenekarra érkeztek. Nem volt se Picsa, se Macskanadrág. Az biztos, hogy sokakat vonzott az ingyenes belépés.

Elsőként a Vasárnapi újság nevű formáció játszott, akik elvileg a Matuska Szilveszter Pajtásai zenekar, vagy annak utódja. Leginkább miattuk mentem le a koncertre, mivel a Genyó szívó disztroly 3 válogatáson 3 igen jó számmal szerepelnek. Ezeket sajnos nem prezentálták, helyette nyomattak pár elég gyenge szerzeményt. Az nem gáz, hogy egyáltalán nem tudtak zenélni, de béna is volt az egész. A koncert fénypontja a Tizedes - Bombázó feldolgozása volt, amit harmadszorra sikerrel el is nyomtak. Játszották még a CPg féle Megmutatjuk, mi az a punk-ot, új szövegekkel. A "harcolj bármiért" sor helyett a "punk-rock már nem él"-t énekeltek. /Na, most beégtem. Tonyó felvilágosított, hogy az eredetiben a "hard rock már nem él" szerepel.../ És valahogy a közönségen végignézve egész este én is ezt éreztem. Kis 15 körüli szakadt punk gyerekek, és kivénhedt őspankok, akik lejöttek kicsit nosztalgiázni, egy-két évente egyszer lenéznek egy koncertre. /Lassan már én is ebbe a kategóriába fogok tartozni?/ Az a legnagyobb gáz, hogy a 15 éves gyerekek ezt látják, és azt hiszik, ez a punk. Még szerencse, hogy senki nem figyelt a szövegekre, pogóztak ész nélkül.

Eddigre már teljesen megtelt a hely, tök nagy nyomor volt a Yukban. Kezdett az este legjobb zenekara, a Csók és Könny. A szokásos számokat játszották, eleinte Whave gitárjával voltak gázok, de megoldották, ez alatt improvizációt hallhattunk. Aberrált tündökölt, ahogy szokott, tréfás átkötő szövegeket hallhattunk tőle. Rengeteg kis gyerek pogózott. Nagy élmény volt látni a színpad szélén álló két hosszú hajú rocker arcát, ahogy Abbé prezentálta a Zsíroshajú kultúra c. opuszt. Úgy veszem észre, egyre több az ex-Érdekfeszület szöveg új zenével. Ezek bár zeneileg profik, mind sokkal gyengébbek, mint az eredetiek, tök felesleges ezeket erőltetni, egy már letűnt fénykorszakot úgysem hoznak vissza. A koncert végén a Pacalhimnuszt teljesen új szöveggel hallgathattuk meg, amit Abbé improvizált. Nagyon vicces volt!

Bucó már a koncert előtt kaján mosollyal mutogatta barátainak nemzetiszínű karszalagját, amit aztán a színpadon fel is vett. Hú, iszonyatosan megbotránkoztatott vele! Azt nem igazán értem, Schleki miért hajlandó ennek a zenekarnak dobolni, mindegy. A számok nagy részét nem ismertem, az új albumot nem nagyon hallgattam, de volt pár régi is a Gecizők idejéből. A mondanivaló bizonyos részével még azonosulni is tudnék, másokkal viszont nem. Verstanilag viszont tényleg nagyon jók, Bucó jól tud fogalmazni. Azt is jól láthatjuk, Aberrált honnan vesz ihletet. Zeneileg is viszonylag egyedi a dolog, mondhatni "punkos". Bucó prezentálta politikai programját, amit szerintem részben komolyan is gondolt, mint pl. nőktől és 30 éven aluliaktól elvenni a szavazójogot, betiltani a közlekedést, mindenki maradjon, ahol van. Tőlem... Szidni nem fogom őket, mert annak még örülnének is, igazából hidegen hagyott a produkció. A koncert második részét nem is láttam sajnos, mert egy magát "náci"-nak valló sráccal beszélgettem az előtérben. Tanulságos volt.

A Lopunk zenekart utoljára '97-ben láttam a Patkánylyukban. Nagyon szerettem őket, mert több Kennedys-t, PTTB-t játszottak. Semmit nem változott a zenekar, blokkokban nyomták a különböző zenekarok régi slágereit. Ramones-ok, Clash-ek, Pistols-ok, Kennedys-ek. Ami nagyon meglepő és szomorú volt, hogy az emberek legnagyobb része nem ismerte ezeket a számokat. Pedig tényleg a legalapabb dolgokat játszották. Eddigre meg is csappant a közönség, kb. éjfél körül járt az idő. Gondolom a fiatalok már mentek haza, meg rengeteg részeg embert ki is basztak már. Jól tele lett hányva a klub, mindenki be volt baszva. Az alvókat sorra hurcolták ki a klubból. Tehát jól nyomta a Lopunk, mondjuk a Kennedys számoknál feltűnt, hogy a szöveg eléggé halandzsa szinten ment sajnos, és PTTB-t sem játszottak nekem, pedig kértem.

Az Arrivals Budapest a Hibabejelentés utódzenekara. Valami elvont cuccot játszottak, a nagyon rekedt énekdallam idegesített, ezért nem nagyon néztem őket. A koncert végén egy kb. 20 perces instrumentális alkotást játszottak. Ha odafigyeltem volna, lehet, hogy tetszett volna. Ehelyett inkább unott arccal mászkáltam fel-alá. Kicsit szomorú volt az egész, és kurva unalmas.

A végére Mángorlóék kicsit emelték a színvonalat, a Közönség elleni izgatás koncertjét a terem végében ülve néztem, de nem igazán figyeltem oda rájuk. Mindenesetre tetszett, amit csináltak.

Vége, irány haza.

2004. március 14.

Madafaka:

Az alapkoncepció az volt, hogy a Galagonyában találkozunk. Aztán ebből Mr. Sör lett. Azonban engem olyan mértékben lekötött a JAG, hogy úgy döntöttem inkább célirányosan a Vörös Yukba megyek. Indulás előtt útravaló gyanánt benyomtam itthon egy feles mézesvodkát, majd a Batthiány-n támogattam a magyar foci jövőjét. Itt jegyezném meg, hogy az ászokolás a sörgyártási folyamat része, és az ászok innen kapta a nevét, nem pedig arról, hogy milyen isteni. Lehet, ezzel sokan már régóta tisztában voltak. Az én megvilágosodásom úgy 4 hónappal ezelőttre tehető.

19.40 tájékában érkeztem meg a Vöröshöz. Éppen egy rendbontó csoportot tett helyre a háziasszony. Valami WC-beli firkálásról volt szó. Nem értettem, hogy mi van. Az a lényeg, hogy valakit nem akart leengedni, és az erre ígéretet tett, hogy lepucolja a WC-t, de ez állítólag nem ilyen egyszerű, mert még a takarítószemélyzetnek sem ment. Láttam egy nácit, amit leérve gyorsan el is újságoltam Aberráltnak. Aztán a szóban forgó egyén jóízűen elbeszélgetett a biztonságival. Fölháborító. Szaffi hozott valami kamerát, amit elég nehezen sikerült működőképessé tenni, de mikor megvolt, már nem kellett vele többet szarozni. Innentől a kezelést Abdul (aki egész este ásványvízen élt) és Doki (?) vette át. A koncertkezdésig csocsózással ütöttük el az időt.

Az első előadó nem tudom, mikor kezdett pontosan. A nevük Vasárnapi újság, bár furcsamód az első számnak is ilyesmi lehetett a címe, szóval megzavarodtam egy csöppet. A kiírás szerint Matuska Szilveszter Pajtásai. Dan (szintén ásványvíz) szerint ők voltak, és én ráhagyom. Félidő tájban volt náluk egy énekes csere. Eleinte lassú számokat nyomtak. Ahogy emlékeimben él, az új énekesre a gyors volt jellemző. Asszem ők játszottak valami tizedestől feldolgozást, amiről én nem tudom, mi az. Dan meg is jegezte, hogy ez gáz. Megkértem ne írjon róla, mert az égő lenne rám nézve, és én ezt nem akarhatom.

Második fellépő volt a Csók és könny. Rég hallottam őket. Be is álltam előre. Egy olyan szám volt, ami új volt a füleimnek. Az utolsó előtti. Mármint a visszatapsolás előtt. Apropó visszatapsolás, mint sztárság fokmérője. Volt egy fiatalember, aki egy Symphonia-s pólóra fölírta, hogy Csók és Könny, amolyan zenekari póló gyanánt. daYna őt, mint egyfajta véres kardot hordozta körbe a klubban, és minden fellelhető ismerősnek megmutatta. A Zsíroshajú kultúrát először valami lassú alapon kezdték játszani, mert Whave épp szarakodott valamit az új gitárján, ami nagyon állatul néz ki. Ez nekem jobban tetszett, mint a Black Sabbathra énekelt verzió. A Buszmegállóban hamis volt a gitár. Whave vagy most nyúlt félre folyamatosan, vagy eddig is ilyen szar volt, csak nem hallatszott. A lényeg, hogy a zenekar még most is tud újat mutatni a közönségnek. A Pacalhimnusz elég sajátos szöveggel bírt ma. Gondolom egyestés.

Harmadik bandaként a Tekintetes Úr állt színpadra Bucóval, könyökén egy magyar zászlóval. A számok közötti átvezető szövegek feleannyira sem szórakoztatóak, mint a Huszár Jani félék ám roppant tanulságosak. Én nem ismertem eddig a Tekintetes Urat se, így újdonság erejével hatott többek közt a punkrock számuk is, amiben az idegenek jófejségéről énekel az előadó. Ahhoz képest, hogy idegbeteg benyomását kelti az illető, egész jól megállja a helyét a színpadon. Itt már volt, hogy táncoltam. Valamikor ezidőtájt történhetett, hogy épp brunyálni indultam, amikor Szaffi megragadott és bemutatott valakinek, akiről máig sincs fogalmam, hogy ki ő. Az ilyet én nem szeretem. Volt egy nóta, amiben az üres gitártéma a "Kislány kezeket fel..." kezdetű örökzöld sláger hangjait idézte fel bennem. A sors fintora, hogy ma pont ezt dudorásztam a délelőtt folyamán. Innentől kezdve persze lehet, nem az volt, és én bármire ráküldtem volna a dalt.

Negyedik a sorban a Lopunk. Nevükhöz híven csak feldolgozásokat játszottak. Régieket. Tomboltam is rá akár ismertem, akár nem, mert úgy éreztem lejáratom magam, ha nem dúdolom a közönséggel együtt a világhírű slágereket.

Alighanem a most következő átállás alatt szólt az Asian Dub Fundation csak nagyon halkan sajnos. Persze meglehet nem ekkor volt, de ez lényegtelen.

Jött az Arrivals Budapest. Mint daYna megállapította ez inkább blues, mint punk. Az utolsó számukról tennék említést. 15 perc instrumentális. Nagyon jó.

Végezetül Közönség elleni izgatás. Igazából nem tudtam átszellemülten meghallgatni, ahhoz túl rövid volt. A mikrofonpróba a Vuk volt. Alattuk akartam cigit szerezni Ráknak, ezáltal majdnem bunyóba keveredtem egy szőke gyerekkel, csak leállította a szemüveges barátja. Biztos az volt a baj, hogy nem értette, mit akarok.

Valamelyik zenekarnál még Aberrált is pogózott egy szám erejéig, de nincs meg konkrétan, hogy kinél. Lehet, hogy az utsó volt az.

Koncert végeztével elvitettem magam Dannal a Moszkváig (legközelebb csak a Margit hídig teszem ezt meg. Legfeljebb gyaloglok kicsit.) majd 6-ossal Ferenc körút, végül 14É.

Itthon gyorsan bekapcsoltam a tévét, nehogy bármiről is lemaradjak. Egy vörös démont raktak rendbe ketten. Eleinte egy a száj egy vagina felállás volt, majd csere. Ezt követte az elmaradhatatlan egy hátul egy elől. De volt egy kis trükközés, mert ezután mindkét fél rákoncentrált az ánuszra. Természetesen nem egyszerre. Amíg az egyik hátul addig a másik szopatott, így adva meg a keretes szerkezetet. Kicsit lehalkítottam a tévét, mert nagyon nyöszörgött a lány.

Keksz nem volt, így a leszbikus fotósorozathoz pózoló őszinte lányok armadája is elmaradt.

2004. III. 14. Vörös Yuk