2004. III. 8. Bécs - Pipedown, Darkest Hour, Anti-Flag

Írta: Dan&Godfather Feltöltötte: Dan Ekkor: 2004. már. 10. szerda - 07:23

Dan:

Hétfő, délután 3 előtt pár perccel. Nőnap, hóesés. Állok az Örsön, és várom a kocsit, meg a többieket. Be vagyok izgulva eléggé, megyünk Bécsbe egy kibaszott nagy bulira. Szerda, a sofőr érkezik, majd a többiek is megjönnek (mansiz, Jaster, The Godfather). Himsa a discmanbe, majd indulás!

Nagy dugó volt, de azért túljutottunk rajta. Mivel a buli minden pillanatára emlékezni akartam, csak ásványvizet vittem az útra (azért előkerült 1 sör is). Tömtem magamba a Piros mogyoróst, amiből 5 táblával vittem erre az útra (mindenkinek jutott egy). A DJ végig Keresztapa Zoli volt, így megismerhettem pár metál CD-t, meg egyéb érdekességeket, pl. a Tenacious D-t. Kurva szar idő volt, esett valami hószerűség, nem sokat lehetett látni. Amúgy jó hangulatban telt az út, pár Newborn turnésztorit is hallhattunk.

Negyed 7 körül érkeztünk az Arenahoz, a szokásos helyen leparkoltunk, majd a kurva hidegben egy szál pulcsiban indultunk a bejárathoz. Jó nagy sor fogadott minket. Előrepofátlankodtunk, mert fel voltunk írva a vendéglistára (thx to The Godfather). Bent össze is futottunk a Darkest Hour tagjaival, akik nagy örömmel fogadták a Keresztapát. Nem maradhattunk a teremben, mert csak 8-tól engedték be a VIP-sokat is. A zenekar tagjai sem tudtak minket bevinni, ott szívóztak az osztrákok. Egyébként most is a hátsó teremben volt a buli, mint kiderült, a normál nagytermet felújítják, az egyik fala le van bontva. Ez a múltkor nem tűnt fel... :) Mivel kint kurva hideg volt, átmentünk a kocsmába, ahol még csak pár magyar fogyasztotta hozott kajáját. :) Nem volt túl meleg. Épp, hogy csak leültünk, amikor jött az egyik srác a Darkest Hour-ból, és átvitt minket a zenekari backstage-re, ha már a terembe nem engedtek be minket. Közös szoba volt a három zenekarnak, itt rohadtunk a bulik kezdetéig. Kellemesen be volt fűtve, és persze egy hűtő is várt minket. Kaptunk sört, leültünk. Kaját már nem mertünk venni. Vagyis én mertem volna, csak bunkóság, aszondták, meg amúgy is előtte ettem uzsit /amúgy megkínáltak kajával, később valamilyen sütit ettünk is/. A nagy antikapitalista zenekarok literszámra vedelték a dobozos kólát. :) A DH tagjai elmentek hangolni, pár másik srác volt a teremben, a Pipedown, Anti-Flag tagjai, roadok. Azon filozofáltunk, mit gondolhatnak rólunk. Totál ismeretlen csávók, a sarokban ülnek, és oroszul kvartyognak valamit. :)) Aztán jöttek a Darkest Hour-ék, és előkerült az ajándék is, egy literes Becherovka, amit hoztunk. Nem sokan akartak inni, de a magyarok közül aki ihatott, ivott az énekessel. Én ihattam, ittam is. Nem is keveset, és még egy bónusz sört kértem, szóval a buli kezdésére kellemes volt a hangulat. Egyébként nagyon barátságosak voltak a zenekar tagjai, igaz nem sokat beszéltünk velük. Két srác csinált interjút, egyik egy Anti-Flag taggal, a másik nem tudom, kivel. Végig arra vártam, mikor csinálhatunk már végre csoportképet, de ez sajnos elmaradt. :) Na, komolyra fordítva, semmilyen extra élménnyel nem járt, hogy egy teremben lehettem ezekkel a sztárokkal. Jó volt az ingyensör, meg hogy piálhattam a DH énekesével. Kiragasztottak kezdési időpontokat az öltözőben, így nem kellett félnünk, hogy lekésünk valamit. 9-re volt írva a Pipedown, így háromnegyed előtt valamivel elindultunk kifele. A bejárat előtt még mindig hatalmas sor állt. (Nem sok jegy volt már a helyszínen... Néhány magyart, akiknek nem jutott jegy, be is vittek a DH-ék.) Szerencsére a DH basszgitárosa törte nekünk az utat, és előretolakodtunk. Kaptunk pecsétet, majd mentünk előre. A feleseknek és a sörnek köszönhetően remekül éreztem magam (ennyit a józan koncertélményről:)). A Pipedown kezdett. Itthon meghallgattam párszor az albumukat, kellemes dallamos punkzenét nyomnak. A terem eléggé dugig volt már ekkor is, de nem sokan perdültek táncra, páran nyomták az ördögszarvat az első sorban. Most tudhattam meg, kik voltak az arcok az öltözőben a Pipedownból. A gitáros srác a koncert elején felállt az egyik kontroll ládára, és egy iszonyat nagyot esett a hátára. A szám végéig fel sem kelt, gondolom a földről játszott tovább. Nekem nagyon tetszett a produkció. A hangzás nem volt a legjobb, de azért elment. Ha jól emlékszem, a lista szerint 35 percet játszottak.

Ez után totális izgalomban álltam a színpad előtt. Jött a Darkest Hour, és egy gecijó koncertet adtak. Ők is csak 35 percet kaptak, a hangzás sem volt olyan, mint a lemezen, de én totális önkívületben tomboltam. Nagyon sok osztrák állt be zúzni, de teljesen más volt, mint az otthoni közönség. Egy kurva circle pitet nem bírtak összehozni rendesen, és nem éppen mosh ment, csak valamiféle pogó. Mindegy, nekem teljesen mindegy volt, mi van a tánctéren, csak hallgattam a zenét, néztem, ahogy a három gitáros sorbaállva egyszerre penget, és extázisban tomboltam. :) Nem ismertem minden számot, volt pár régi is. Kurva jó volt, tovább nem tudom részletezni. A koncert során kb. háromszor köszönték meg a környező országból érkezetteknek, hogy ennyit utaztak miattuk, talán ők voltak az első zenekar, akik ennyire hangsúlyozták ezt kinn Bécsben (nagyon sok magyar volt kinn, volt, akik vonattal érkeztek). Játszottak a DH-Dawncore splitről, és elhangzott a "Downcore RIP" mondat is. A végén itt is dobolt az énekes, de nem szedte úgy szét a dobcuccot, mint a Kultiban, csak kifordította az egyiket, azt verte. A koncert után mozdulni nem bírtam, úgy elfáradtam. Csak lihegtem, és azt mondogattam, hogy most már akár mehetünk is haza...

Azért megérte megvárni az Anti-Flag-et is. Igaz őket már láttam legalább kétszer. A nyári szabadtéri bulin nem voltam, így most hallhattam élőben az új album számait. Ők hivatalosan 55 percet kaptak, nem tudom, valójában mennyit játszottak. A koncert kezdetekor egy full korsó sört kaptam a nyakamba, majd így sörösen nyomultam a közönségbe. Vegyesen nyomtak mindenféle számokat, többnyire a slágereket, szinte végig üvölthettem a szövegeket (persze a nagyja halandzsa volt:). A hangzás viszont nem volt valami jó, szerintem kicsit torz volt, egyes számokat alig ismertem fel az elején. Rengetegen pogóztak, és az ugrálás is nagyon beindult. Eleinte néhány biztonsági gyerek gyorsan lelökdöste a punkokat a színpadról, de aztán a zenekar leállította őket, amire hatalmas taps tört ki. Innentől mindenki szabadon táncolhatott a színpadon is, egyszerre 2-3 embernél több nem volt fenn, szerintem nem volt zavaró. Itt nagyon magas a színpad, páran szerintem elég nagyot zakkanhattak a földön. Én már elég fáradt voltam, így többnyire csak a zúzás mellett álltam. A számok közti duma a szokásos volt (Bush, háborúk, stb.), de nem sokat beszéltek most. Még nem volt a Turncoat, amit nagyon vártam, amikor levonultak. Valami vérszegény zugrabe, meg one more song ment, de azért persze visszajöttek. Nem tudom, mikor történt, de a nagy színpad mögötti zászlót, amin valami háborúellenes duma, meg egy kézigránát képe volt, kicserélték egy újra, Turncoat felirattal, és belekezdtek a számba. Húúú, nagyon nagy volt! Kezek a levegőben! Egy osztrák srác mászott fel a színpadra, valamit mondott az énekesnek, majd elnyomták a Clashtől a White Roit-ot, és a srác énekelt. Nem tudom, meg volt-e beszélve előre, de kurva jól jött ki az egész. Egyre többen voltak a színpadon. Aztán zárásként Die for the Government. Mindenki üvölt, kurva sokan a színpadon, mindenki énekel a mikrofonokba, a zenekar tagjai valahol a háttérben játszanak. Szuper volt a hangulat. Ez volt a vége. A koncert után a Beatles - Let It Be-t rakták be, nagyon illett az egészhez, tökéletes levezető volt. Az emberek lassan oszlani kezdtek, én csak lihegtem. :) Mivel nyitva volt az ajtó, kinéztünk a nagyszínpadra. Pár hónapja a NOFX állt itt! :) Akkor mondjuk épp nem esett a hó... Búcsúzkodtunk a magyaroktól, majd hátramentünk a merch pulthoz. Nagyon sokféle cuccot hozott az Anti-Flag, talán az összes album kapható volt CD-n, 3 lemez LP-n, válogatások, politikai kitűzők, kis felvarrók, egész hátas felvarró, pólók, mindenféle jó cucc. A Darkest Hour 3 CD-t és egy bakelitet hozott, voltak pólók, pulóverek. Nem akartam semmit venni, de végül egy LP mellett döntöttem, mert csak 10 Euro volt, és valami emlék mégiscsak kellett a buliról. Már máshol is láttam, itt is volt kis pohár, amibe adományt lehetett dobni a zenekarnak. A buli után tök sok apró gyűlt össze benne. :) Ez szerintem egy poénos dolog. Kár, hogy otthon nem sokan dobálnának bele pénzt. Az osztrákok biztos megtehetik. Zoliék a zenekartagokkal dumáltak még, páran jöttek autogramot is kérni. Ittam egy kis csapvizet, pihiztem, majd elbúcsúztunk a zenekartól, és indultunk ki a kocsihoz. Nagyon-nagyon hideg volt! Ráadásul körbe kellett menni, mert a hátsó ajtót elállták. A kocsiban már jó meleg volt, indultunk haza. Jó hangulatban telt a hazaút, mindenféléről csevegtünk.

Összességében meghatározó élmény volt ez a koncert, végre azt éreztem, amit az előző két bécsi buli után egyáltalán nem...

The Godfather:

„Rándóóóóór, rándóóóóór” kiabálták az elem-, virág és egyéb szenny árusok az Örsön tegnap miközben én már fokozott izgalommal vártam útitársaim, kissé már átfázva és ázva a kellemes pesti hóesésben. Bajszom alatt egy-két mosoly elszabadult a nejloncekkeres bóvli-crew hirtelen szétrepdesésében, valahogy így képzeltem az esti osztrák közönséget is, hogy szétszélednek majd, ha megjön városukba a magyar mosh. Kisvártatva megérkezett a hölgykoszorú, és csatlakoztunk a Dan/Szerda pároshoz, akik már az autóban melegedtek. Azon nyomban éreztem, hogy a rádióból áradó tingli-tangli nem sokáig tudja a szívemben forrongó metal iránti vágyat kielégíteni, így átvettem a DJ szerepét (najó, már délelőtt közöltem mindenkivel, hogy ne nagyon hozzon magával semmit). A Himsa – Courting Tragedy And Disaster albumának nyitónótájára el is indultunk, hogy a világ egyik legzseniálisabb zenekarát a Darkest Hour-t (tudom-tudom, és bocsánat, de az Anti-Flagről most nem sok szó fog esni) megszemléljük élőben (én immáron vagy 15-ik alkalommal).
Utunk jó kedélyben, sok cigizéssel, némi sörrel telt el, Szerda volt elég jószívű, hogy megálljon az isten háta mögött egy szerencsétlennek segíteni, akinek kifogyott a benzine, és én tovább terrorizáltam a többieket a Tenacious D-től kezdve a The Haunted-on át minden jófajta zenével.

Határon könnyű átjutás, szokásos, már-már dogmatikus „a jó kurva anyátokat osztrák gecik, május elsejétől nem lesz itt melótok” kiszólásommal máris átléptünk a sauerkrautok országába, ahol kissé álomba szenderültünk.

Fél hét magasságában érkeztünk, a szar belénk fagyott miközben berohantunk az Arena-ba, ahol szerencsénkre egyből belebotlottunk John Henry DH énekesbe, akivel csillogó arccal üdvözöltük egymást, majd gyorsan mindenkit kikerülve bementünk a terembe, ahol morcos tekintetű parasztok néztek ránk fejcsóválva. Előkerült Tito, a merch-ös turnémenedzser és cseh sofőrjük is, aki szintén régi ismerős, úgyhogy újfent egymás nyakába borulás, majd felszólítottak a parasztok, hogy húzzunk ki minél gyorsabban, mire meglátogattuk a kocsmarészt, ahol kisvártatva megérkezett John (miután leordította a bunkó klubosokat), hogy menjünk a backstage-be, mert ott meleg van. Hűtő, sör, ücsik, fűtés. John mormog két arcnak (mint később kiderült, két Pipedown tag volt), hogy „ők itt a barátaink, és itt maradnak”. Dan elkezdett szemezni a mogyoróvajjal és egyéb nyalánkságokkal, mire óva intettem, hogy ha ez egy Bridge To Solace buli lenne, és valaki behozná az oroszul kuruttyoló haverját és az az én kajámat enné, akkor biztos kurva ideges lennék. Kisvártatva megérkezett a többi tag, újfent érzékeny percek következtek, majd Szerdával kiugrottunk az ajándék Becherovka-ért, amit John Becher’s Juice-nak nevezett el, és nekiálltunk benyomni egy párat. Utána zúztunk be a klubba, négy kint rekedt barátunkat még berántották DH-ék, majd kezdett a Pipedown, amit nem ismertem nagyon, egyszer Burger barátom mutatta még anno. Nem volt rossz, bár a hangzásért letörném a hangosító kezét. Igazából ezen az estén én egyetlen zenekart vártam és ezúttal sem kellett bennük csalódnom, viszont a hangzás itt sem volt sokkal jobb és talán hiányoztak egy kicsit az első két Darkest Hour turnén megismert színpadi elemek. A Sadist Nation-nel kezdtek, majd szépen mindegyik albumról egy-két szám sorra került, zseniális volt a Friends Like These a Dawncore splitről, az An Epitaph és végül utolsóként a For The Soul Of The Savior. Hiányérzetem volt, egy Blessing In Tragedy-t nagyon nagyon szerettem volna hallani, de majd Pesten úgyis bepótolják ezt. A közönség hozta a szokásos szintet, ezektől okádni tudnék, csirkepogóban tolták szinte végig, Dan aprított is rendesen, egy részeg köcsög állandóan a cigijével az arcomban álldogált. EU vagy sem, ezek sem feltétlenül kultúráltak, 15-16 éves csitrik és egy rakat idióta barom, akiknek fingjuk sincs az egészről. De sebaj, John számonként megköszönte a magyaroknak és a horvátoknak, szó esett arról, hogy a Darkest Hour támogatja az internetes letöltéseket, majd az előbb már említett For The Soul Of The Savior után szépen távoztak a srácok a színpadról. Találka a merchpultnál, ahol elfogyott a maradék Becher, kiosztottunk hárommillió pacsit és csókot, azaz bróztunk és szisztáztunk, közben az Anti-Flag nyomta a talpalávalót, amit így távolból megfigyelve nem találtam rossznak, de az én zenéről kialakult képemet ők már nem fogják nagyon megváltoztatni. Éppen indulni szándékoztunk és a búcsúzkodás kellős közepén érkeztek barátaink, a helyi tahó paraszt biztonságiak, és felszólítottak minket a távozásra. Erre hangosan elkezdtük őket fikázni a DH-el közösen, talán meg sem értették, akkora suttyók voltak. Egy hatalmas élménnyel a hátunk mögött (és vagy 15 új bakelit lemezzel az ölemben) elindultunk újra Pest felé. A hazaút nyugisabb volt, elég hamar be is aludtunk, majd valahol a világvégén ébredtünk, amiről végül kiderült, hogy a XXII. kerület és Dan mindjárt otthon van. Hajnali négy táján vágódtunk ágyba végül és talán mindannyian egy dátumot várunk: március 23-át, amikor újra menetelhetünk a gyilkos ritmusra.