Punk Portál

Jajj, már megint ez a másnaposság! Ennek is ez a hülye Valentin nap az oka. :) A kocsmázásnak talán ez az egyetlen része, amit kihagynék. Számban érzem még a tegnap elfogyasztott boroskóla-rengeteg ízét, szám széléről kapargatom az alvadt vért, bánatosan nyomkodom kék-zöld foltjaimat, és azon gondolkodom, hogy vajon megéri-e ez nekem. Aztán visszakúsznak agyamba a tegnap esti buli képei. Szám perverz mosolyra húzódik, és rá kell jönnöm, hogy igenis megéri.

Az előző kazincbarcikai buli után már nem volt kétséges, hogy elmegyek a következőre is. Igaz ugyan, hogy az Utolsó alkalom nevű zenekartól, amely játszott még soha sem hallottam semmit, csak a nevüket ismertem, dehát a buli a lényeg, nemigaz? Nem is teketóriáztam sokat, felvérteztem magam négy sörrel, és megtámadtam kedvenc kocsmánkat. Mikor beértem, meglepő üresség fogadott, és Sanyi, a kocsmáros közölte velem, hogy a többiek már elmentek. Mondanom sem kell, hogy kicsit ideg lettem. Kaptam is a telefon után, de ekkor rá kellett döbbennem, hogy a tőlem kb. 200 m-re üvöltöző csoportosulás az bizony az én baráti köröm. :) Volt náluk jó sok szesz, amit livan "szerzett" az évfolyambuliról, kellett is ebben a hidegben. Kicsit javítottunk az alkoholszintünkön, és elindultunk a vonathoz. A vonatút elég eseménytelenül telt, a sör/bor/vodka fogyott, mi meg részegedtünk. Ezenkívül elhatároztam, hogy ma Valentin nap lévén megtalálom életem nagy szerelmét, de minden udvarlásom ellenére a kiszemelt hölgyet nem tudtam meghódítani. :) Megérkezéskor elkezdtem parázni a félórányi séta miatt a jeges szélben, de ekkor valami nagyon értelmes ember rájött, hogy az a nagy sárga izé egy busz, ami odavisz a kocsmához. Felszálltunk hát, és robogtunk is a helyszín felé. Közben kisebb összetűzésbe kerültünk a bunkó sofőrrel, aki először csak le akart minket szállítani, majd később rendőrt akart hívni, plusz nem akart inni a piánkból pedig mi kedvesen kínáltuk. :) Végül livan boldog Valentin napot kívánt neki, és könnyes búcsút vettünk tőle.
Mikor megérkeztünk a klubba, a szemembe ötlött egy csomó poszter, amin a mai buli infói voltak, és meglepetten fedeztem fel a Cool Head Clan-t a fellépők között. Uhh - mondtam magamban - ez lesz ám a buli! Megérkezésünkkor újabb hidegzuhanyként ért, hogy az Utolsó Alkalom-ban egyik jó cimborám, Skadam is játszik. Ez azért elég égő tőlem... :) A társaság ismét nagyon jól összejött, régen látott cimborákkal találkozhattam. Feltűnő volt a sok Cool Head Clan fanatikus, volt olyan, aki Debrecenből jött el, hogy láthassa kedvenceit. Az említett úr körülbelül kinézetre lehetett volna a nagyapám is, de hát ez jár annak, aki rock'n'roll életmódot él. Ismerkedés közben a csajvécében megint megtaláltam életem egy másik szerelmét, dehát én már csak ilyen romantikus típus vagyok. Aztán egyszer csak elkezdődött a hangolás és a kidobóemberek nekiláttak kiterelni a népet hogy vegyenek jegyet. A már jól ismert "tagságit" ismét láttam felvillanni jópár kézben, de gyanítom, hogy ismét kézről kézre járt. A mellettem lévő srác például valami Judit tagságijával akart bemenni. :) Nekem sajna nem jutott a jóból, és muszáj voltam kiperkálni az 500 forintot. Meg is kaptam a kedves kidobóembertől a pecsétet, aki majd letörte a karomat, olyan finoman adta nekem. Villantottam rá egy csúnya tekintetet, de aztán ennyiben hagytam a dolgot. :)

A kezdés halál pontosan kilenckor volt, és színpadra lépett az Utolsó Alkalom. A zenekarban a dobos énekelt, ami szerintem szép teljesítmény. Kicsit ugyan zavart, hogy nem látom senkinek mozogni a száját, csak a vokáloknál, mert a dobos elbújt hátul. A koncert elég érdekesen kezdődött, nem nagyon találták el a ritmust, de aztán később belejöttek, és a tömeg elkezdett tombolni. Kivettem én is a részem a jóból, és úgy üvöltöttem a tök ismeretlen számok refrénjeit, mintha már rongyosra hallgattam volna otthon a kazettájukat. :) Mindenesetre tehetséges zenészek, és van keresnivalójuk a punkzenében. Livan megint előhuzakodott a "játszatok már SKA-t b+" témával, de hát ennek az esélye elég kevés volt. Skadamtól volt ugyan egy harmatgyenge próbálkozás, de aztán ennyiben maradt. Nagy örömömre a koncert végén sikerült eltarhálnom a basszusgitárt, és nyomni rajta egy kicsit. Részegen nem nagyon látom a húrokat, úgyhogy csak egy kis Cranberries-re futotta, nem akartam magamat leégetni nagyon. :) De aztán jött a gonosz hangosító és kihúzott az erősítőből, én meg hoppon maradtam.

A szünetben folytatódott a tivornya, és úgy láttam, hogy a kedves kidobók megtalálták a cimboráikat, mert a csupasz fejek csak úgy villogtak a bejáratnál. Szerencsére semmi komolyabb probléma nem volt, egyik csoport sem provokálta a másikat. Tamás haverom tesóját ugyan érte valamilyen atrocitás, de hálistennek semmi komoly. Eközben összehaverkodtam a színpad előtt tomboló pár félmeztelen Cool Head Clan fannal, akik szerintem valami mágikus hatást tulajdonítottak az énekes Zsolti terebélyes sörhasának, ugyanis mindenki azt akarta megfogdosni. :)
Rövid hangolás után bele is csaptak a témába, mert már elég későre járt.

A Cool Head Clan-ról nem volt igazán sok élményem előzőleg. Annyit tudtam róluk, hogy van egy szerintem nagyon jó számuk, a Szeresd a testem bébi, meg hetekig toplistán voltak egy zeneműsor legnépszerűbb számai között ezzel a számmal, a sok nyál britni szpírszt meg beksztrít bojsz mellett. Meg ugye láttam a "klippjüket" ami szerintem kimerült Zsolti hömpölygésében a színpadon, de mindenesetre nagyon vicces volt. Nagy érdeklődéssel hallgattam hát a számokat, de sajna nem tudtam benne felfedezni semmi nagyon megragadót. A zenészek ugyan igyekeztek kihozni a maximumot a számokból, de eléggé visszavetette a teljesítményt például a basszusgitáros. Kedvem is lett volna megkopogtatni a kezét, hátha fából van. De zenének zene volt, lehetett rá ugrándozni, üvöltözni, és ugye ez a hamisítatlan koncert fíling. :) De nagyon tetszett a CHC-ben például az, hogy nem pofáztak sokat a számok között, hanem szépen átvezették egyiket a másikba. Koncert közben többször kimentem a kocsma elé levegőzni, meg beszélgetni németül (részegen mindig rámjön a hülyeség) az Utolsó Alkalom szólógitárosával, Annával, akiben régi ovodás társamat véltem felfedezni, de rá kellett jönnöm, hogy mégsem. Kint megütötte a fülemet egy kiscsaj óbégatása hogy "olyan csúnyán beszélnek ezek", ezért visszamentem megnézni, hogy mi a helyzet. Benn nagyban folyt a káromkodás a színpadról, és a pogózás a színpad előtt, valamint a CHC alap tánc. Ez körülbelül abból állt, hogy akinek volt sörhasa az odaállt félmeztelenül a színpad elé és rázta a belét. Ott volt livan kollégám is és bőszen lengette a sajátját, ezért úgy döntöttem, csatlakozom én is, és belengettem a mikuláspocakot. Szerintem külső szemlélőnek ez nagyon viccesnek tünhetett. :)
Aztán felcsendült a Szeresd a testem bébi, és a hangulat a tetőfokára hágott. Mindenki tombolt, én meg úgy éreztem, hogy már ezért az egy számért is megérte eljönni. Búcsúzóul még elismételtek egy számot, és elkezdtek összepakolni.

Szerencsére a hazajutással megint nem kellett 3:45-ig várni, ugyanis haverom faterja megint hazavitt hetünket az öt személyes kocsiban, most két lány foglalt helyet a csomagtartóban. :) Hát igen, mi mindig kedvesek és előzékenyek vagyunk a hölgyekkel. Útközben Gál kollégával azt terveztük, hogy mekkorát fogunk kajálni, és mennyire nem adunk belőle senkinek. Megérkezés után elindultunk a mocskos amerikai kajáldalánc autós kiszolgáló része felé, és vettünk tizenkét sajtburgert. Ez van... Feladtam az elveimet, hogy soha nem kajálok itt. Ezután még következett egy félórás séta hazafelé, majd a hangtalan felosonás a szobámba, hogy anyámék ne ébredjenek fel.

És most itt vagyok. Még mindig számban a bor íze, még mindig kapargatom magamról a vért és nyomogatom a kékfoltjaimat de még mindig úgy érzem, hogy megéri koncertre járni.

üdv nektek !!!

[patkany]
pedofilpatkany@gmx.de

Képek a buliról!

2004. II. 14. Kazincbarcika - CHC