Sick Of It All - Life On The Ropes

Írta: Szabi Feltöltötte: Dan Ekkor: 2004. feb. 13. péntek - 11:59

Még valamikor 1996-ban, érettségi után kaptam kölcsön egy kazit Tócsa nevezetű barátomtól. Azt mondta, ez igazi NYHC. Először haza sem akartam vinni. Úgy gondoltam az már túl durva nekem (Green Day, Offspring, NOFX...stb. mániámat éltem). Aztán nálam maradt. Meghallgattam és nagyon tetszett. A kazi egyébként a Sick Of It All 1994-es Scratch the surface albuma volt. Most 2004-ben még mindig nem vagyok kifejezetten HC arc, de a „Szikót” azóta is csípem. Ezért is vártam, hogy az előző – számomra nem túl jól sikerült Yours truly után mit is alkottak a Koller gyerekek (főleg, hogy megtudtam Budapesten is fellépnek majd). És nem vártam hiába! A Life on the ropes nagyon el lett találva. A borító is elég nyomasztóra sikeredett, már-már a néhai Varjúdombi mesék szín- és formavilágát idézi fel bennem (amitől kissrácként bevallom, féltem). A kezdő szám, a Relentless (Könyörtelen) megmutatja, hogy ez bizony nem lesz az ötórai teadélutánok háttérzenéje. Aztán pedig beindul a gőzhenger. Lou üvölt, Pete zúzza a gitárját, Armand tépi a húrokat, Craig pedig veri a dobokat. Az albumon fele-fele arányban hallhatunk gyors (All my blessings, Silence, View from the surface,...) és nem olyan gyors (The land increases, The innocent, Rewind,...) nótákat, valamint találhatunk rajta egy instrumentális dalt is (Sh@t sandwich). És persze nem hiányozhatnak róla az olyan jellegzetesen SOIA slágerek, mint a „kórusbanéneklős, Step down ízű” For now (már most beleborzongok, milyen lesz majd koncerten hallgatni) vagy az On the brink, ahol a dallamok szinte belemásznak az ember fülébe. Akinek az első Fat Wreck-es album, a Call to arms tetszett, az ebben sem fog csalódni. És habár a Scratch the surface-t szerintem most sem tudták überelni, szégyenkezniük nem kell, a Life on the ropes-t a maga 16 nótájával pedig mindenkinek csak ajánlani tudom. Ahogyan azt is, hogy a koncertet (feb. 23., A38 állóhajó) se hagyja ki senki.