Punk Portál

Forrás: www.nofxofficialwebsite.com

Nagyszerű ötlet, az a csávó írja meg a zenekar történetét, aki a legtöbb füvet szívja. Én. A csávó, aki akkor sem emlékezne rá, mit mondott öt perce, ha az élete függne tőle, akkor most próbáljuk meg leírni életünk utlsó 16 évét, de úgy, hogy valami aktualitása is legyen...

Első próba - 1983
Na, erre emlékszem. Egy Dillon nevű sráccal üldögéltünk a szokásos helyünkön a többi punkerral, ebédidőben, a Fairfax gimiben. Ő dobos volt, és nem voltunk megelégedve az akkori zenekarainkkal. Az enyém belőlem és egy gitáros-énekes haveromból élt. Soha nem fejeztünk be egyetlen számot sem. Hát nem éppen a legjobb recept a sikerhez, mit mondjak.
Szóval mondom neki, csináljunk egy zenekart. Olyan igazit, aminek saját számai vannak, meg minden. Amelyik próbál is, meg lemezeket ad ki, és turnézik. Megbeszéltük, ki legyen még a bandában. Egy csomó jó srácot ismertünk a Los Angeles környéki punk koncertekről. Pédául egy Mike nevű basszerost, aki régebben egy False Alarm nevű zenekarban nyomult. Abban pedig egyetértettünk, hogy a legjobb frontember Steve lenne Orange Countyból. Néhány telefonhívás után le is dumáltuk velük az első próbát.
Ekkor találkoztam először Mike-kal. Hatalmas Misfits-rajongó volt, úgy is nézett ki. Elöl hosszú haja volt, összesprézve, hogy lelógjon az arca közepéig, ezt hívták akkoriban ördöktincsnek (devilock). Volt már néhány száma készen, és én is írtam egyet "Take Part" címmel, ami baromira emlékeztetett a Monkees - Stepping Stone-jának Minor Threat-féle feldolgozására. Steve nem ért oda az első próbára, nem volt, aki elhozza Orange Countyból, Dillon meg rögtön a próba után kilépett a zenekarból. Erre Mike felhívta Eriket, akivel néhány évvel azelőtt a Hollywood környéki deszkázások során ismerkedett össze. Eriknek ugyanis megtetszett Mike Black Flages gördeszkája. Punkosnak találta. Akkor az anyja nem engedte, hogy belépjen a False Alarmba, mert még nem volt jogsija. Most meg már egy Caustic Cause nevű bandában dobolt, és csak úgy állt velünk össze, ha a másik zenekaré marad az elsőbbség. Elvileg négy fős zenekar voltunk, de csak hárman gyakoroltunk, mert Steve-nek eddig még egy próbára sem sikerült odaérnie.

A név

Sokat lógtunk Mike-nál hallgattuk a punkrock lemezeit és próbáltunk valami jó zenekari nevet kitalálni. A No FX az én ötletem volt, a Negative FX nevű egylemezes banda után szabadon. Mike szerint is ez volt addig a legjobb. Egy csomó műanyag zenekar volt akkoriban, és ezzel a névvel azt akartuk kifejezni, hogy mi ezek ellen a szarok ellen vagyunk. 1983-ban négyünkből hárman benne voltak a straight edge mozgalomban, ami a Minor Threat első kislemeze után indult, de sosem voltunk straight edge zenekar. Rendben?

Az első koncert
Volt Hollywoodban egy Cathay de Grande nevű klub, olyan zenekarokkat láttunk itt, mind a D.R.I., Stains, Reagan Youth, Minor Threat, Black Flag, Social Distortion, vagy a Bangs, akikből később a Bangles lett. A kedd a kezdő zenekaroké volt, egydolláros belépővel. Az egyik ismerős zenekar, a Jutice League megengedte, hogy használjuk a cuccukat, eljátszottuk mind a négy számot, amit tudtunk. A Justice League még évekkel később is bizonygatta, hogy ez volt a legjobb bulink. Steve meg amikor megtudta, hogy nélküle léptünk fel, kilépett a zenekarból, amivel tulajdonképpen sosem volt benne.
Szóval trióvá fogyatkoztunk. Mike-ra és rám maradtak az énekesi teendők, de nekem önmagában épp elég gondot okozott a gitározás is, úgyhogy így lett Mike az énekes.

Az első demó
Eljött az idő, hogy felvegyük a számainkat, és kiadjunk egy kazit. A sors különös játéka folytán a Germs által elhíresült Don Bolles felajánlotta, hogy megcsinálja a demónkat, ha teletankoljuk a kocsiját. Csináltunk szórólaőpokat, hogy hirdessük a demót, meg feladtunk hirdetést a Flipside-ban, hogy ha küldesz kazit, meg felbélyegzett borítékot, akkor átvesszük és elküldjük neked.

Az első turné - 1985

Kaptunk leveleket azoktól, akik hallották a demót, pédául egy Brad nevű sráctól, Boise-ból, hogyha fellépünk a garázsában, fizet nekünk kétszáz dolcsit. Erre elkezdtünk körbetelefonálni, és lekötöttünk koncerteket Renóban, Portlandben és Ashlandben, Oregon államban. Megkértem a szüleimet, hogy használhassuk a családi furgont. Egy hónappal azelőtt már sikeresen betörtem a hátsó ablakot, a helyére valami műanyagot erősítettünk ragasztószalaggal, aztán bedobtuk az erősítőket hátra, és irány Reno. Valami csávónál szálltunk meg a buli után, aki nem engedett csajokat felvinni a lakásba. De aztán valahogy mégis sikerült egyet esre be-, majd reggel kicsempészni, csak sajnos a fickó másnap megtalálta a bugyiját, és jól kirúgott minket.
Boise-ban Brad garázsában léptünk fel. Csinált szórólapokat, és el is jöttek a boise-i punkok. Volt egy hordó olcsó sör is. Ha jobban belegondolok, mindenhol volt egy hordó olcsó sör. A buli után Brad elnézést kért, amiért csak 50 dolcsit sikerült összegyűjtenie.
Portlandban, a Satyricon nevű helyen játszottunk, a másik fellépő az Oily Bloodmen volt. A zénekesük, Rich megengedte, hogy nála aludjunk, de aztán mindenféle sztorikat kezdett mesélni elmebeteg gyilkosságokról meg baseball-ütővel seggbekúrt kisfiúkról, úgyhogy Erik beparázott és inkább a kocsiban aludt.
Rich haver maradt, még évekig eljött minket megnézni, ha Portlandben játszottunk. Ashlandben a Society Threattel léptünk fel. Mind a 40 helyi punk eljött, aztén elmentünk valamelyikük lakására bulizni. Innen datálódik a zúzzunk-egyet-basszunk-be-és-szedjünk-halluciogéneket-Ashlandben nevű népi hagyomány.
Ez volt a turné utolsó koncertje. Hazafelé még megálltunk San Franciscóban, ahol egy zsaru szívozott velünk, aztán hazamentünk.

Erik kilép
Erik elköltözött Santa Barbarára, tehát nem jött a következő turnéra. Egy Scott nevű fazon ugrott be a helyére. Mielőtt elindultunk, összedobuk a zsetont és teletankoltuk a kisbuszt. Scottnak összesen hat dollárja maradt. Micsoda seggfej.

Az első USA turné - 1985
Mike eladta a kocsiját, és vett egy Dodge kisbuszt turnézásra. Már nem is tudom, hányszor rohadt le az a kisbusz. Végül már mindent kicseréltünk rakta az alvázon kívül. És úgy vonzotta a zsarukat, mind a mégnes. Folyton ránk szálltak, akárhova mentünk. Talán a hatalmas NOFX graffiti miatt az oldalán. Ebből is tanultunk.
Nem volt túl sok hely, ahol játszottunk. Ha mondjuk volt egy fellépésünk a lincolni szabadidőközpontban, aztan Madisonig napokig semmi, akkor elmentünk valami pincebuliba játszani, aztán valami kedves, naiv illető házába, hogy aztán még egy hétig a padlón aludjunk. Játszottunk bármilyen kevés embernek, bármilyen kevés benzinpénzért, sörpénzért, vagy semmi pénzért, ahogy sikerült.
Mike egyszer egy egész nyári turnét hozott össze csupa házibuliból. Veszel egy söröshordót, egy pohár két dolcsi, és mi csak hatvan dollárt kérünk a konertért.

Scott belép
Megint kellettegy új dobos, mert Scott elköltözött San Diegoban, de találtunk egy másik Scott nevű srácot a helyére.

Dave belép
Bevettünk a bandába egy énekest is. Dave Allennek hívták.

1985 tele
Az Államok délnyugati részén turnéztunk egy Entropy nevű bandával, meg néhány bulit nyomtunk a Cared Straight és Grim társaságában. Négyfős zenekar voltunkismét, roadokkal és barátnőkkel tizenketten ültünk a kisbuszban. Egyik este valamennyien a kocsiban aludtunk, és a leheletünkből lecsapódó pára megfagyott a mennyezeten az éjszaka, így reggel esni kezdett az eső kisbuszban. Szilveszterkor Dallasban léptünk fel; itt a koncert végét az jelezte, amikor a gitárommal kellett felvennem a harcot egy skinheaddel.

San Francisco
A turné után Mike San Franciscóba ment tanulni, míg szegény Dave, aki alig éhány hónapja volt az énekesünk, autóbalesetben meghalt. Scott, a dobos kilépett. Erik Santa Barbarában lakott, és rádumáltuk, hogy lépjen be újra a NOFX-be. Én is Santa Barbarába költöztem, és beiratkoztam a főiskolára. Megint hárman voltunk, de szükségünk volt még egy gitárosra.

Dave belép
Dave Casillas, a Rat Pack és más Oxnard környéki bandák tagja csatlakozott hozzánk gitárosnak. Vele kétszer turnéztunk Amerikában, és először Európában is. Ő játszott a Liberal Animation LP-n, a P.M.R.C. Can Suck On This EP-n és az S&M Airlines első változatán, ami a Droqing Rosesszel közös split kislemez egyik oldalán jelent meg.

Az első európai turné
A keleti parton turnézunk, amikor Mike felhívott egy német koncertszervezőt, akivel korábban a Gilman Streeten futott össze. A fickó az Adloescentsnek szervezett le éppen egy turnét, amit azok az utolsó pillanatban lemondtak. Mi ugyan messze nem voltunk olyan híresek, de mindenképpen kellett neki egy amcsi zenekar a német Drowing Roses mellé, úgyhogy bevállalt minket.
Dave-nek pont az indulásunk előtt volt egy balesete. A Subculure zenekar tagjaival egész napos ivászatot rendeztek, aztán elmentek fejest ugrálni a közeli tóhoz. Előtte megbeszélték, hogy csak a móló jobb feléről ugranak, mert a baloldalon van egy bazi nagy hupli a víz alatt. Szegény Dave, folyton összekeverte, melyik a jobb és a bal keze. A púp végül hat hét alatt egész szépen leapadt Európában. A varratokat valahol Németországban távolították el, azt hiszem.

Dave kilép
Egyre inkább egyértelmű lett, hogy Dave sokkal inkább egy olyan faszi, akit vicces nézni, ain bebaszik és összeesik egy bulin, mint egy gitáros, aki emlékszik rá, hogy kell eljátszani egy NOFX számot. A turné után hárman megbeszéltük a dolgot, Mike felhívta, és ekkor lépett ki Dave.

Steve belép
Még a régi szp időkben volt egy zenekar, a New Improved God. A basszerosuk, Skip mutatott be Steve-nek. Mondtam, hogy kell nekünk egy gitáros a NOFX-be, és hogy Fat Mike utálni fogja a hosszú haját. Egy hét múlva lejött a próbára. Átnéztük az S&M Airlines album számait, Fat Mike utálta a hosszú haját, és Steve a banda tagja volt. A lemezt egy hónappal később vettük fel. Még meg sem jelent, máris belevágtunk egy hérom hónapos USA-Kanada turnéb, egy kicsit otthon voltunk, aztán mentünk Európába másfél hónapra. Visszajöttünk Amerikába próbálni (próbálni?), és felvettük a Ribbedet. Úgy gondoltuk, ez egy cím nélküli album lesz, amikor Steve azt mondta: "Bassza meg! Miért nem teszünk inkább egy kurva nagy kotont a borítóra?" Micsoda egy kibaszott zseni.
Megint indultunk turnézni, előszor az USA-ban aztán Európában, ahol olyan igazi zenekarokkal játszottunk, mint a Leaving Trains, a Bad Religion és a Mudhoney.

Steve kilép
Steve meg én épp egy burbanki barbecue bárban (alliteráció a javából!) ültünk, amikor bejelentette nekem, hogy kilép. Persze be volt rúgva, meg tépve, úgyhogy először azt hittem, rosszul hallok, de sajnos tényleg erről volt szó. Azt mondtra, semmi személyes, csak egy kis nyugalmat akar. Később megtudtam, hogy a kilépést a zenekar körüli drogproblémák (nem az övéi) okozták, amiket már nem bírt elviselni.

El Hefe belép
Megint gitárost kellett keresnünk! Mi a franc volt velünk a gond? San Franciscóban próbáltunk, ott hallgattuk meg a gitárosokat is. Rob barátomnak volt egy gitárja, elhívtam hát San Franciscóba. Eriknek volt egy Aaron nevű cimbije, aki egy Crystal Sphere nevű zenekarban játszott egy Mak Curry nevű részueg csávóval. Aztán Las Vegas-i haverunk, kevin is próbálkozni akart, San Franciscóba már egy NOFX tetkóval érkzuett. Ezt figyelembe véve neki illett volna megkapni az állást, de azért kipróbáltuk a másik kettőt is.
Aaron nagyon jó gitáros volt. És még trombitálni is tudott. Túl jó nekünk. És egy rohadt vicces fazon. Az egyetlen gond a nevével volt, ami úgy hangzott, mint az Ericabból meg már kettő is volt a zenekarban. Kipróbáltuk hát Robot is, jó volt, de Aaron volt a legjobb. Csak új nevet kellett neki adnunk. Mivel ő volt a legképzettebb zenész az együttesben, El Hefének (A Főnök) neveztük el.

A NOFX története