Punk Portál - 2024. március 29.





 

2004. I. 9. Gödöllő, Trafo - Hátsó szándék búcsúkoncert


Írta: Dan
Feltöltötte: Dan
Ekkor: 2004. jan. 10. szombat - 13:01

December közepén tudtam meg, hogy mégis lesz az a buli, amiről már rég lemondtam. A kedvenc zenekarom búcsúkoncertje. Azóta izgatottan vártam január kilencedikét, és amikor eljött a nagy nap, totál be voltam izgulva, semmit nem bírtam csinálni, csak hallgattam a Szándék lemezeket, és vártam.

Ennek megfelelően nagyon korán indultunk ki, a hóviszonyokat is figyelembe véve. Így este hétkor érkeztünk, a zenekartagok már ott voltak a klubban. A fél9-es kezdésig sok érdemleges nem történt, sorra érkeztek a HÉV-ek, benne rengeteg ember. A jegyszedés koordinálása most sem volt túl sikeres, szerintem egyszerűbb lenne kicsit előbb elkezdeni, és akkor nem lenne ilyen iszonyat nagy roham. (Egyszerre kellett vagy 200 embernek jegyet eladni, jó nagy tumultus volt.) Ja, vettem egy Undying kitűzőt is. :)

A Nesze kezdte az estét, közönségük nem volt még túl sok. Néhány rajongó üvöltötte a szövegeket, és három-négy seggrészeg buta-punk tombolt rá. Szánalmas, amit ezek a kölykök csináltak. Valószínűleg életük első koncertje lehetett, mindenkivel haverkodtak, keménykedtek, közben azt se tudták, mit hallanak. Annyira szomorú, hogy ilyen emberek tévednek le egy ilyen kurva jó koncertre. Az egyik gyerek Szándék előtt odahányt a színpad elé, majd a koncert közben ájultan szállították ki a koncertteremből. A Nesze hozta a formáját, többnyire új számokat nyomtak, amiket sajnos még nem sokan ismernek, pedig három letölthető a honlapjukról is (nesze.punkportal.hu). Én nagyon élveztem a rövidke koncertet, számomra a Nesze pótolja egy kicsit a Hátsó szándék után maradt űrt. (Ez szép mondat volt.:) A pár tökrészeg gyerekkel Peti is tréfálkozott, osztott nekik pacsit, meg az egyiket megfogta, és behajította a közönségbe. :)

Semmi Komolyra már nagyobb számú volt a nézősereg, lemezbemutató koncertet adtak, az új SK-Dr.Green split már kapható. Sokat játszottak erről split-ről, és további új számokat, ami már az új albumon lesz rajta. A hülyegyerekek pogóztak, mi oldalról élveztük a koncertet. Aztán a végén bedobtak egy régi slágert, erre beindult mindenki. A hangzással nem voltam megelégedve, kicsit furcsán szóltak a dolgok.

Aztán tényleg elfogott a teljes izgalom, tökre dobogott a szívem, nem tudtam, mit csináljak, leginkább egy helyben álltam a színpad mellett, és vártam. Meg próbáltam intézkedni, hogy ne felejtsék el felvenni a koncertet. Elvileg sikerült a dolog, hamarosan publikus lesz az anyag. Hangolt a zenekar, gyűlt a tömeg, aztán kezdtek... Nagyon nagy volt az egész koncert, de nem fogott el az az érzés, amit vártam, a totális katarzis. Túl sok volt a zavaró tényező. Pedig előre elhatároztam, hogy senkivel nem foglalkozom, de akkoris. Nagyon sok volt a nem odatartozó gyerek, akik csak ugrándozni, meg pogózni jöttek le, seggrészegen álldogáltak a színpadon, szerencsétlen Gerit ölelgették, énekeltek a mikrofonba. Nem lehetett olyan helyen megállni, ahonnan láttam volna valamit, és nem lökdöstek. Nem igazi pogó volt, inkább csak mindenki dülöngélt jobbra-balra. Ahogy be is mondták, igyekeztek a szokásos igen rövid koncertek helyett most minél többet játszani. Tényleg elég hosszú volt a műsor, és sok olyan számmal is készültek, amit már jópár éve nem játszottak, elhangzottak olyan ritkaságok, mint a Nincs üzenet, vagy a Sose lesz vége. És persze majdnem minden sláger az Álmatlanságról, ami nagyon hiányzott, az az Angyal, vagy például az Öt percünk maradt. Szerintem a Tarts a magasba se volt. Lehettek volna ezek a két skinhead-es szám helyett, amiket egymás után nyomtak el. Az tény, hogy ezek nagyon nagy slágerek, nagy élmény volt látni, ahogy vagy száz kéz emelkedik a magasba, és mindenki üvölti, hogy Oi-Oi, de ez szerintem már nem illik annyira ennek a zenekarnak a stílusába, mint régebben. Mindenképpen nagyon jó volt újra hallani a számokat, üvöltöttem végig a szövegeket, néha nagyon beleéltem magam, de valamiért ennél többet vártam. De ez szerintem nem a zenekar hibája, inkább az a baj, hogy túlságosan vártam ezt a bulit, túl régen volt már az előző fellépés. Azt sem állítom, hogy nem voltam jobb Hátsó szándék koncerten. Két ráadás számot nyomtak el végül, nagyon örülök, hogy pont ezt a kettőt választották. Pont olyan mint én, és végül Fiatalon nincsen szép halál.... Mindenki üvölt.... Aztán vége. Valahogy kicsit patetikusabb hangulatot vártam. Kissé illúzióromboló volt például Marci megjegyzése, hogy ne játsszunk már többet, mert pisálnom kell... Úgy éreztem, hogy a közönség nagy részének feleannyira sem volt fontos ez a zenekar, mint nekem...

A koncert után vagy fél óráig csak néztem magam elé, aztán összeszedtem magam, és elindultunk hazafele a havas úton. Nagyon szép volt a táj, és az út sem volt vészesen csúszós...

Egy újabb korszak zárult le.


További koncertélmények a fórumban:
Szándék topic
Koncertélmények topic