C.A.F.B. - Subkontakt

Írta: Marcell Feltöltötte: Marcell Ekkor: 2001. ápr. 27. péntek - 14:24

A C.A.F.B.-t az 1997-es "Zanza" c. albumukkal ismertem meg, így számomra az ezt kovető időszak a legkedvesebb. A régi albumaik (Utcastílus,Ne bízz senkiben), nem tudtak annyira megérinteni, mint az utóbbi, jóval dallamosabb számokat felvonultató három studiólemezük.Azzal persze tisztában vagyok, hogy a korai dalok is igen profik és kidolgozottak voltak. Szóval nagy várakozassal vettem kezembe, a legújjabb C.A.F.B. CD-t,a "SUBKONTAKT"-ot.Őszinten megvallva, kicsit féltem ettől a lemeztől,mivel nem voltam benne biztos, hogy a közben Amerikába költözött Szakacsi Greg, még mindig komolyan veszi szerepét, a C.A.F.B.-ben. Tévedtem. Greg és a többiek, minden eddigi munkájukat felülmúlták (Talán Greg amerikai tapasztalatai is közrejátszottak).
Az erőteljes, profi, tiszta, érthető gitár, egyszerűen leszakította a fejem. A CD, egy teljes hétig tanyázott a lejátszóban és minden egyes meghallgatásnál, újjabb és újjabb dolgokat fedeztem fel a dalokban. Néhany dalban fellelhető,a Therapy?, a Bad religion és az Offspring C.A.F.B.-re gyakorolt hatása, ami nem koppintásokban, hanem zenei megoldásokban mutatkozik meg. A "Srác a pácban" iszonyú szövege és mégdurvább refrénje, a maga dallamosságával, egyszerűen beleeszi magát az agyba. Na meg a "Ha Délre megyek". Valaki írta, hogy Blink182 szám. Na és? Örüljünk, hogy Magyarhonban van valaki, aki képes megközelítőleg olyan minőséget produkálni, mint egy Amcsi banda. (Greg elmondta, hogy a Blink 182 - Dammit című számát nagyon imádják, tiszteletből és rajongásuk kifejezése céljából dolgozták fel a számot - a főszerk.)
A lemezen hallható 12 dal közül még kiemelnem, a "Kövér nő", "Ideje,hogy menjek" és a "Lator" című szerzeményeket, amelyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Úgy néz ki, hogy ebben a csapatban, mindenki tisztában van, a helyével és tudja a dolgát. Hát igen. Ettől profi egy zenekar. Ilyen magas szinvonalú megszólalást, egyetlen hasonló műfajú magyar csapatnál sem tapasztaltam. Egy profi lemez másik nagyon fontos tartozéka, az igényes, de nem eltúlzott borító. Na itt ez is pontosan, a helyére van téve. Kimunkált, igényes munka, ami mindenképp dicséretet érdemel.

Senkit nem szeretnék megbántani, de azt hiszem, hogy a többi hasonló műfajú bandának, nagyon nehéz lesz ilyen minőséget produkálnia, még egy ideig. A C.A.F.B. ismét, az előzőektől független lemezt csinált, mégis megőrizte sajátos világat. Azt hiszem a C.A.F.B., 11 éves fennállásának LEGJOBB lemezét készitette el, minden szempontból. Ha valaki egy kicsit is szereti az alternatív-punkmetált (értelmes szövegeket), mindenképp vegye meg ezt a lemezt.
EGY PROFI ZENEKAR, PROFI LEMEZE. Jó napot!
[Molnár Kriszta]



C.A.F.B. - A Subkontakt című lemez munkálatairól:
(Szakacsi Gábor telefonbeszélgetése nyomán írta: Németh Bence)

1999-ben, (mikor az USA-ba (Seattle) költöztem) úgy váltunk a srácokkal, hogy lesz még közös lemezünk. Szóval mindenki dolgozott tovább a maga módján, hogy ez megvalósulhasson. Mindannyian tudtuk, hogy ez nem lesz könnyu, ilyen iszonyú távol egymástol. Ők otthon, én még az USA-ban, elkezdtük a munkát. A dalokat, 50-50 százalékban Süti és én írtuk, ami alól egy kivétel,a "Köver nő", amely egy régi Rituális Rémtettek nóta átalakitva, a C.A.F.B.világára. Ezt a dalt, Urbán Laca dobosunk hozta magával, mert a Rituális Rémtettek (a '80-as évek végén) az őrégi bandája.volt. A munkával nem rohantunk, mivel a kiadó nem sürgetett és ez mindenképp segített abban, hogy ez egy kiforrott lemez lehessen. Sütiék közben folytatták a turnézást is, így néhány általuk jegyzett dalt, a közönség már régebben is hallhatott, a C.A.F.B. koncertjein.

Egy olyan lemezt szerettünk volna csinálni, ami bizonyos szempontból követi a '97-es és 99-es anyagokat, de mégis saját független világa van. Mindent magunk csináltunk, egészen az elejétol, a befejezésig. Semmiféle úgymond "szakember", vagy főokos nem szólt bele a munkánkba, ami már ebből a szempontból is egy kísérleti lemez. A másik dolog, ami fontos volt ennek a lemeznek a munkálatainál, hogy Sütinek és nekem is van egy-egy kis stúdiónk ahol a dalokat írtuk, így már az elején tudtunk kísérletezni. Ez segített kiszúrni, a gyengébb részeket. Szóval Süti otthon, én itt az USA-ban dolgoztam kb. fél évig, a számokon.(A több, mint hat hónap alatt ketten együtt, összesen 24 dalt írtunk melyekbol végül, 12 került erre a lemezre.) Miután a számok elkészültek, elküldtük őket egymásnak, hogy mindenki megtanulhassa a maga részét. Ez azt a pluszt is jelentette, hogy mindannyian tovább csiszolgattunk, a már alapjaiban kész dalokat. Mindenki beletett egy kicsit, de arra nagyon vigyáztunk, hogy a dalok ne legyenek telepakolva, oda nem illő egózásokkal, meg "hú de tudok" részekkel. Süti és az én dalaim, mint eddig is, a mindennapi dolgokkal foglalkoznak, néha sötetebb, néha optimistább megvilágitásban. Hazaérkezésem után, Sütivel nekiláttunk, hogy felállitsuk a stúdiót, a gitár, basszus, énekrészek felvételéhez, mivel Laca, a dobokat már előre elintézte. Ezt azért csináltuk így, hogy a megérkezésem után, rögtön a feljátszással kelljen csak foglalkoznunk és igy minnél többet dolgozhassunk együtt, mert csak 4 hetet töltöttem otthon. A cuccot úgy állítottuk össze, hogy semmiképp se érezzük magunkat munkában. Inkább mintha szórakozni jöttünk volna össze erre az időre, egy stúdiókinézetű kocsmába. Ez így utólag visszagondolva, nagyon sokat segített a munkában, mert töménytelen olyan dolgot is felvettünk, ami elozőleg a demókon, még véletlenül sem szerepelt. Kísérleteztünk.(Ami csakis ilyen, nyugodt körülmények közt lehetséges.)

A legfontosabb dolog az volt, hogy senki sem szólt bele a munkába. Senki nem siránkozott, hogy zajos a gitár, nem száz százalékos a hangolás, meg ezernyi olyan dolog, amitol egy kiöregedett keverős, biztosra szívrohamot kapott volna. Ez a szabadság hozzásegített bennünket ahoz, hogy egy olyan lemezt csinaljunk végre, amilyet mindig is akartunk. Elsőként, a ritmusgitárokat vettük fel, a már kész dobokra. A hangzást, úgy állítottuk be, mint a koncerteken. Semmi effekt, (csak torzitó és tartozékai) vagy szépítgetés. A lényeg az volt, hogy úgy zúzzon, mint éloben. Nyersen és zajosan. Ezzel 4 napot dolgoztunk. A basszugitárfelvételek, csak ezután jöttek. Mivel a lemezen szerettük volna nagyon előtérbe helyezni a ritmust és az erős alapokat, így Zsolt is egy igen nyers basszust pakolt, a ritmusgitárok alá. Mikor ezekkel kész voltunk, csak akkor kerültek elő az effektek (Boss, Digitech) a további gitárfelvételekhez, amik megadták az egésznek a hangulatát. Sokat foglalkoztunk az efféle "díszítőelemekkel", mivel biztosak akartunk lenni abban, hogy a dalok mondanivalójához, a megfelelő hangulatú futamot helyeztük el, a megfelelő helyen. De persze mint már említettem, semmi eltúlzott "nagytudasú" dolgot nem akartuk beleeroszakolni a számokba. A hangszeres felvételek után, aztán az éneklés következett. Az előzőleg, a demókon rögzített szövegrészeket, sok esetben spontán átdolgoztuk. Itt sem eröltettük azt, ami egyszeűuen nem volt jó. Persze semmiképp sem, az adott dal mondanivalójának rovására változtattunk. (Sokszor van az, hogy valami nagyon jól lejön a demóanyagokon, aztán a lemezfelvételnél, már egyszerűen nincs helye a dalban). Miután az énekrészek is a helyükre kerültek, mégegyszer átrágtuk magunkat, minden számon és ahol úgy éreztük, felpakoltunk még gitárt, vagy valamit. Mikor biztosak voltunk benne, hogy minden a helyén van és teljes az anyag, elkezdtük (három nappal késöbb, egy kis pihenő után) a keverést. Én már ezután pár napot tudtam csak a csapattal tölteni, mivel vissza kellett mennem az USA-ba, de azt tudom, hogy a srácok még jó másfél hónapot dolgoztak, a 12 nóta keverésén és a masteringén.

Még valami!

Ha úgy érzitek,hogy a stúdiós befolyásolni akar benneteket és olyanokat mond, hogy "-Ezt nem tudjátok így megcsinálni"...meg.."Azt ne úgy nyomasd", akkor küldjétek el a büdös picsába, mert lehet, hogy azt sem érti Ti mit szeretnétek és csak terelni próbál. (A legtöbbjük le sem szarja a zenét, csak a pénzét akarja...meg begyepesedett). Ne foglalkozzatok az ilyen emberekkel! Azt kell játszanotok, amit akartok.Kompromisszumok nélkül.