2003. 12. 07. - Budapest, A38 (Ignite)

Írta: Marcell Feltöltötte: Marcell Ekkor: 2003. dec. 8. hétfõ - 14:04

Hatkor találkoztam útitársaimmal a Körtéren, hogy csoportosan mehessünk el sörözni a koncert előtt. A banda szokás szerint vagy háromnegyed órát késett, majd nem preferálta azt a helyet, amit kigondoltunk Titánnal. Amikor már teljesen befagyott a befagynivalónk, végül megcsappanva, de sikeresen bevetődtünk a célállomásra, a Rege kocsmába. Mivel a koncertet hét órás kezdéssel hirdették, úgy gondoltuk fél kilenc előtt úgyse kezdődik a mulatság, így vígan edzettük bicepszünket, a korsók emelgetésével. Kilencre értünk az a38-ra, és szomorúan konstatáltuk a tényt: a pontos kezdés miatt az első két bandát lekéstük. Ekkor már kezdtük sejteni, hogy ez a koncert más lesz, mint a többi. De ne szaladjunk ennyire előre. Érkezésünk utáni második sokkot a ruhatárnál kaptuk, ahol mint kiderült, nincsen több hely. Hiába magyaráztuk, hogy tél van és ilyenkor kabátban közlekedik az ember, van érvényes jegyünk és a “néni szeme is milyen szép”, nem tudtuk leadni a cuccainkat. Végül sikerült rávenni a ruhatárost, hogy egy korábban érkezett haverunk cuccaihoz préselje oda a holmikat. (Megjegyzem biléta már a havernak sem jutott, csak egy sarok a földön.)


Az a38-cal amúgy más probléma nem volt, a hajó kiváló helyszínként szolgált. Két teremre oszlott a nép, az egyik oldalon a hajóorról elnevezett “Orrbárban” iszogattak az emberek, míg a ladik másik végében egy egész nagy koncertterem várta, hogy a következő zenekar behangolja magát.


Az “Orrbár” pultosai láthatóan más zenékhez szoktak, ők ebben a teremben drum&bass számokat mixeltek a szomjas közönségnek. Sörözés közben sok ismerős arccal találkozunk, elmondásuk alapján a Penalty Kick nevű formáció a koncertjük végére egész jól muzsikált. Mikor meghallottuk a Neck Sprain első számát, rögtön be is másztunk a tömegbe, hogy “fülügyre” vehessük a bandát. Eddig mindössze annyit hallottam róluk (nem megbízható forrásból), hogy ők a “magyar Pantera”. A hörgős, akarom mondani az énekes pólójából megerősítettnek vettem forrásaimat. Kőkemény nu-metallal volt dolgunk (hc-s beütéssel), kissé nehezen hallható hörgő énekkel. Lehet az én hibám, de akárhogy füleltem nem tudtam megállapítani, hogy angolul, vagy magyarul vannak a szövegek. (Később utána olvasva ennél többet is megtudtam a zenekarról :). A többi hangzás viszont egész korrekt volt. Számomra kicsit unalmasak voltak a számok, kevés változatosságot véltem felfedezni a zenében. Azon pedig rendre elcsodálkoztam, hogy MINDEN szám utáni tapsra “Köszönjük Budapest!” felkiáltással válaszolt a banda. A közönség laza ugra-bugrával melegített Ignite-ra, úgy láttam azok a bátrak elég rosszul jártak, akik első vonalban próbálták a stagediving-ot.

Nem sokkal tíz után színpadra lépett az Ignite. Hihetetlen lendülettel csaptak a húrok közé, látszott rajtuk, hogy alig várták már a koncertet. Ugyanez elmondható a közönségről is. A terem megtelt, középen beindult a mozgás, és az egész hajó mozgásba lendült. Nagyon tetszett, hogy időnként éreztem a –talán saját magunk által gerjesztett- hullámokat. Kiváló hangzás, profi előadás jellemezte a bulit. Hangminőségben szinte olyan volt a zene, mintha egy CD-ről szólnának a számok, ehhez még hozzájött az a plusz energia és színpadi mozgás, ami csak egy koncerten jöhet elő, így összességében fantasztikus élményben lehetett részünk.

     

     

Ahogy azt már megszokhattuk, a számok után büszkén villogtatta magyar tudását Téglás Zoli, az Ignite amerikai születésű, de magyar énekese. Szó esett a szörnyű George Bush-ról, a szemét suhancokról, akik összefirkálják a szép műemlékeket a Budai Várban, valamint a csajokról is persze, akiknek a By my Side c. nótát küldték. A banda mögött csomó csinos lány ugrándozott, a színpad szélén pedig vagy 15 fotós villogtatta a vakukat, így egy-egy pillanatra azt hittem Blink 182 koncerten vagyok. :) Aztán a színpadra felmászkáló idő előtt megkopaszodott emberekből rögtön tudtam, hogy nem. Elég sok rövid hajú fiatal volt, de ahogy láttam viszonylag békésen megfért mindenki együtt (nem láttam verekedést :). A visszahívást követően bónuszként két California United számot is előadtak a srácok. Ha jól tudom ez a neve Zoli legújabb bandájának, ami Kevin kivételével teljes mértékben az Ignite zenészeiből tevődik össze, csak kicsit lágyabb hangzásvilágú számokat készítenek.

A két új szám után jöhetett a finálé, a “Place Called Home”, amit már mindenki együtt énekelt. Zoli felhívta az embereket a színpadra, így kiváló hangulatban ért véget a buli. (Leszámítva a sok szélsőjobbos örömujjongását). Fúú, majdnem elfelejtettem leírni valamit: Zoli megkérte a közönség táncoló felét, hogy nyomjanak egy számra circle-pit-et, majd mutogatta, hogy körbe-körbe. Mondanom sem kell, a kezdeményezésből nem lett semmi, ilyet mi (magyarok) nem tudunk...

A koncert után –több száz fiatallal együtt- megrohamoztuk a ruhatárat, majd sikerült viszonylag hamar összeszedelődzködnünk. Már távozóban voltunk, amikor egy haverom berakta a bogarat a fülembe, hogy menjek hátra a backstage részre, és csináljak egy interjút a Zolival. Titan rábeszélésére megpróbáltuk a dolgot, majd Zsu segítségével megtaláltuk Zolit. Azt mondta, hogy szívesen válaszol a kérdéseinkre e-mailben, vagy telefonon, de most millió dolga van. Miután mindent lefixáltunk megkérdeztük, hogy addig is, amíg elkészül az interjú mit üzen az olvasóinkak. Íme a válasz: “Kezi’ csókolom mindenkinek!” :)

Szóval, ha minden jól megy hamarosan Ignite interjú a Punk Portálon! Kérdés-javaslatokat nekem (Marcell)-nak írjatok e-mailben!

     

Utószó: (Személy szerint nem értek egyet azokkal, akik le nácizzák az Ignite-ot, szerintem abszolút nem erről van szó! Bennem ilyen gondolat fel sem merült. Volt pár dolog, amit talán nem kellett volna mondania Zolinak, de én bízom benne, hogy nem úgy értette, mint ahogyan azt sokan. Szerintem ez egy nagyon jó Ignite koncert volt!
Csak arra kérek mindenkit, hogy látatlanban ne ítélje el senki a zenakart! Erősen túlzásnak érzem Jakab Zoli felháborodott (nyílt) levelét. Bár tény, hogy egy két idióta szélsőjobbosnak nagyon tetszik Zoli hazaszeretete és ez sokaknak nem tetszik. Igaz néha már én is túlzásnak érzem Zoli szövegeit, de ettől függetlenül a zene és a hangulat jó volt. Hamarosan (az interjúnkban) kiderül mit is gondol magáról, a szélsőjobbosokról, és Jakab Zoli nyílt leveléről maga a banda...)