Kontroll kontra

Írta: Dercsényi Dávid Feltöltötte: david Ekkor: 2003. dec. 7. vasárnap - 13:44

Igazán minden hájjal megkent ravasz róka ez az Aba Botond! Nem elég, hogy a BKV-t vaskézzel igazgatja, tudja, hogy mindez oly kevés az öröklét bársonyos félhomályához, hisz a dolgok szokványos menetét elnézve belátható időn belül elfelejtjük ezt a szikár, feudális csengésű nevet. S akkor hova a dicsőség? Ám a vezérigazgató nem bízta a véletlenre a dolgot. Ötperces kis erkölcsi mottója, előhangja, afféle „a mese morálja” prológba bújtatva a Kontroll című film előtt médiatörténeti eseményt, művészettörténeti határkövet jelent. Múltidéző annyiban, mint ahogy a 80-as éveket idézte az a múltkori jelenet is egy boltban, mikor egy fogyasztási javra annyit bírt mondani egy eladó, hogy „nincs, nem is rendeljük meg. Sehol sem fogja megkapni.”

Szóval a kis táblácskáról felolvasott Maga mentsége, decens vágásokkal nemcsak Bástya elvtársék kulturális horizontját testesítette meg, hanem egy méretes öngólt is. A vezér minden igyekezete az ügyben, hogy a filmbeli karaktereket-helyzeteket-atmoszférát még a priori megkülönböztesse az hímes-fodros rögvalótól, nem ért többet egy beismerő vallomásnál: igen, még mindig itt tartunk. Aba Botond tehát őszinte, nyílt ember, tekintete megnyugtatóan simogatja a határt, ami (filmszereplők esetében is) dicséretes.

Aztán elindul a film maga. Rögtön érezni, hogy nem a legegyénibb filmötlettel állunk szemben, ráadásul erős kockázatot jelent a BKV-allúziók szerepeltetése, mivel nagyon könnyen rövidre zárhatja az asszociációs kört. Szerencsére Antal Nimród remek érzékkel kerüli el az ismerős atmoszferikus ködcsomókat, és a feszes cselekményszál, a remek filmzene és a kitűnően vezetett szereplők által megoldja a problematikus részeket. Ezen túl persze sok át nem gondolt, végig nem vezetett, sablonos, meseszerűen leegyszerűsített motívum vonul át a színen, azonban az atmoszféra olyan erős, hogy e kérdéseket elhomályosítja.

A film ugyanis tulajdonképpen közönségfilm, olyan alkotás, amely nem minuciózus jellege, poroszos pontossága által működik, hanem sodró lendülete folytán. Az a nyomasztó hidegség, amely végigsöpör a filmen, lehetne szenvelgő-szenvedéstörténeti lózung, elitista fanyalgás. A Kontrollból viszont ebből a szempontból hiányzik mindenféle megelőzöttség, előkép. Roppant termékeny módon keveredik benn ugyanis a realista-szocio-hozzáállás és az abszurd, a groteszk, a lírai és a prózai, az idealizált és a deheroizált. Ez a világnézeti keveredés teszi, hogy a film nem fullad sem moralizálásba, sem komolytalan blődségbe, s ez okozza, hogy a kevéssé megformált karakterek ellenére is gazdag érzelemvilág jellemzi.

A mitologikus jelentésrétegek sem tolakodóan didaktikusak, ugyanakkor jelenlétük elmélyíti a film karakterét. Mind az operatőri, mind a színészi, mind a vágói munka remekül dolgozik össze, s ez mindenképpen kiemeli a Kontrollt a magyar filmek masszájából. S mennyire erős pillanatok keletkeznek azok által az amatőr színészi, kevésbé ismert arcok által, amelyek például a bevetés előtt várakozó jegyellenőrök szorongással teli világát jelenítik meg, vagy a pszichológus előtt lepergő (összevágott) portrékat. Erős, tisztességes és lelkiismeretes filmet kaptunk antiutópisztikus meseköntösben. Köszönjük. A fő szponzor BKV-nak is.

Kicsit lazábban megfogalmazva: kiváló film született, nekem egy-két apróságot leszámítva baromira tetszett. Remek karakterek, jó poénok egy (kicsit egyszerű és) meseszerű történetben, érdekes szürke világban. - a főszerk.