Punk Portál

SZIGET JELENTÉS, ÁTTEKINTŐ
Túl vagyunk egy újabb szigeten. Rögtön el is gondolkodtam valamin. 1999-ben 400 millió forintból gazdálkodtak a sziget-szervezők, míg idén ennek a duplájával, vagyis 800 millió forintból. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy össze tudom hasonlítani az 1999-es, a 2000-es, és a 2001-es szigetet is. '99-ben vezették be a szigetbuszt, ami már akkor is zsúfolásik teli volt a hajnalban hazatartó fiataloktól. Így volt ez tavaly is, de még idén is. A buszjáratokat sűríteni luxus lenne, de a jegyek árát évről évre feljebb emelik. Nagyjábol ez mindenre igaz. Minden boltnál baromi nagy volt a tömeg, sörhöz jutni hosszú percekbe telt. (Mondjuk a sör helyett találóbb a 'vízessárgalötty' kifejezés.) Egy kicsit jobb elrendezéssel több bódé lehetett volna, így több embert tudtak volna kiszolgálni egy időben.

Talán az egyetlen változás, amit láttam, hogy idén nem 240 Toi Toi wc volt, hanem 241. Ez igen! Remek fejlődés. (A számokat csak képletesen értsétek.) Van ám itt más is. Ebből a pénzből már arra is telt, hogy egy csúnya vaselválasztót huzzanak a Nagyszínpad elé. Ez aztán a kurva jó ötlet, így százak csapódhatnak neki annak a szarnak. Essen szó a koncertekről is. Azt hiszem mondanom sem kell, hogy a sziget-szervezők ebben is "kitűntek". Elég ha annyit mondok, hogy volt egy Ignite koncert... Ez mind kibaszott jó, de könyörgöm mondják már meg, hogy egy ilyen kaliberű bandát miért dugják be a Metal Hammer színpadra? Annyi ember volt rá kiváncsi (teljes joggal!), hogy örülhettem a sátor nyitott ajtajánál elfoglalt helyemnek, mert sokaknak jóval távolabbi (szarabb) helyek jutottak. 35 fellépő volt a Nagyszínpadon, nem hiszem el, hogy nem fért volna be valahova az Ignite. Barátaimmal már azon nevetgétünk, hogy ha netán valami égi erő segítségével egyszer meghívnák a NOFX-et vagy a Rancidet, akkor őket melyik kis sátorba dugnák be, mondván, hogy ez ugyse populáris zenekar, (meg gondolom a szervezők 90%-a nem is hallott róluk..).
Na mind1. Volt egy Kispál és a borz koncert is, ami engem bevallom nem érdekelt, de aztán hallottam, hogy hogy pórul jártak szegény kispál-rajongók. A zenekar játékidejéből több, mint fél órát elvett egy áramszünet. Bravó.

Tavaly minden nevesebb punk-bandát egy napra tettek, a Wanted színpadra. Idén direkt 3 napra is elkülönültek, vegyék csak a jegyet, akik ezt a muzsikát szeretik.
A végére egyetlen pozitívum maradt: kevesebb volt a szemét, mint bármikor eddig. A takarítókra valóban költöttek a szervezők.

Szerencsére a koncertek többsége kurva jól sikerült, az emberek hangulata általában vidám, örömtől vagy mástól ittas volt. Azt hiszem jövőre is kinézek, de könnyen lehet, hogy akkor még kevesebb napra. Majd meglátjuk, TALÁN majd meghívnak több külföldi punk bandát is.
[Marcell]

2001. augusztus 1., szerda - ELSŐ NAP
Közeledett. Alig értem haza egy debreceni bulajból, máris vészesen a nyakamon volt augusztus 1. A nagy nap, amire már várt az ország színe-java, amire már ki volt éhezve a vérszomjas média, és amitől rettegtek a kerületi nagymamik. Igen, közeledett az idei, 2001-es Sziget, egy hét szabadság, igénytelenség, porallergia. Tapasztalt szigetesként először neten megvizsgáltam az újításokat, a térképet, miegymás, és meg kell hagyni komoly kétségeim kezdtek támadni.

Nézzük csak: a nagyszínpad mögötti (idáig kemping) részt Túrórudi, meg Bee-park váltotta fel, így a sátorozásra kijelölt hely elviekben csak a Sziget északi csücskében volt. Najó, ezen röhögtem egy sort, meg megnéztem még a nagyszínpad előtti elválasztást, vagy mi a túrót, amit többszöri elolvasásra sem sikerült felfognom pontosan, hogy micsoda . Na, sebaj, bealudtam, elmeséltem haveromnak a látottakat, majd pár "Szarok bele, azért kimegyünk" felkiáltással megkezdtük utunkat a Filatorigát felé. Kisebb kitérő a nyugatinál, ahol debreceni haverok csatlakoztak hozzánk, majd így kiegészülve kerestünk egy HÉV megállót. Azt, hogy mennyire kómás voltam semmi sem tükrözi jobban, minthogy a Margit-híd közepén szálltam le, valami rejtett, víz alatti vasútállomás után
kutatva . Meg kell, hogy mondjam, kissé fura volt, hogy a HÉV-en semmi mozgás, és az egyetlen karszalagos ember rajtunk kívül büdös volt, és jegyeket, bérleteket követelt. Leszálltunk, majd egy kellemeset nyomorogtunk a bejáratnál.

Az izgalom a tetőfokára hágott, ugyanis haverom táskájában ha jól emléxem vagy 7 üveg vodka leledzett:-) . Persze ő simán bejutott, míg az én "nincs nálam fegyver" kijelentésemre a secusok minden egyes zoknimat átvizsgálták. Mind1, a lényeg bennvolt- Először is körbenézés, mi változott: a rettegett pöttyöző télleg ott volt, és mivel a rendezők nem engedték, hogy a sátrunkat verjük oda, gondoltuk majd mást; na de inkább elsiettünk a színház dombjához, ami több szempontból is ideális helynek bizonyult. Kultúra vett minket körül, mindenhol képzőművészeti, meg ilyesmi alkotások voltak, így legalább mi azt hihettük magunkról, hogy nem vagyunk primitívek. Másik és egyben legfontosabb az, hogy a dombról legurulva máris kedvenc kocsmám bejáratánál találtam magam, ahol sikerült napjaim tekintélyes részét eltölteni. Ennek örmére fel is vertük a sátrat, majd megrohamoztuk a Banán klub bárpultját, majd következett az idei első kellemes csalódás: a borban VOLT alkohol, méghozzá érezhető mennyiségben. Megnyugodtam, hisz már olyan paranoiás kényszerképzeteim kezdtek támadni, minthogy józan maradok, meg hasonlók. Pár alkoholöntet elfogyasztása közben lehetőségem nyílt egy PestiEst áttanulmányozására. Elsőként ugye, hülyegyerekhez méltóan a lapban található Gorillaz matricákat kezdtük leglehetetlenebb testtájainkra aggatni, majd megkukkoltuk a fellépőket.

A Bon-Bon kaliberű együttesektől eltekintve úgy döntöttünk, hogy lesz egy pár koncert, ahol jól fogjuk magunkat érezni.. nemis kicsit. A leghülyébb nevű fellépő címet ezennel a 100Fogú-Ívódó-ETA névre hallgató formációnak sikerült elnyernie, asszem toronymagasan. Italozgatás és a megszokott kajalelőhelyek ellenőrzése után megindultunk a nagyszínpad fele? Végre kiderült, mi ez a teret elválasztó szarság, amiről eddig csak annyit olvastam , hogy "ez egy nyugati mintára készült dolog", és kb azt hittem, csak divat célokat fog ellátni. Lényege az volt, hogy ha a tér jobb oldaláról meg akartad nézni a baloldalt stagediveoló szigetes cicákat, akkor még véletlenül se őket, hanem sok csúnya, kopasz fejet láss. Még a nagyszínpad környékén maradva megnéztem ezt a Red Bull standot, vagy micsodát, aholis egy Hummer volt kirakva. Pár percig álltam ott, amíg elfiloztam azon, hogy mi mindent lehetne egy ilyen kocsi széles üléseiben kezdeni. Erotomán gondolataimat pár hűsítő VBK-val elhesegettem, felnéztem, érzékszerveim kitágultak, és elkezdtem magambaszívni a New Model Army képi, zenei, szagi (najó, az nem tuti tőlük jött) megnyilvánulásait. Emléxem, '95-ben hallottam őket utoljára ugyanitt. Akkor mintha pörgösebben nyomták volna, vagy csak én voltam fiatal? Sose tudom meg. Minden esetre ahogy a N.M.A. a végéhez közeledett, úgy nőtt a feszültség.

Hisz tudtuk, hogy jönnek a Tankok. Jöttek is, tankokhoz méltóan lehengerlő koncertet produkáltak. Ha jól emléxem, a Félre a tréfát kivételével minden régi számukat lenyomták, sz'al lehetett nosztalgiázni, tombolni, hangot elénekelni, ilyenek. Tankcsapdáék után H-Blockx következett, akiket nagyon szeretek, de tekintettel a banda származására (német) és a jelenlevő lakosság meghatározó részére (szintén német) inkább elhúztam a moziba. Fáratt voltam amúgyis, gondoltam megnézek egy jó filmet, aztán elalszok rajta. A sziget híradó egy sok éves egyveleg volt, olyan időkből, amikor én még kissrác voltam, sz'al jó volt visszapörgetni az idő kerekét. Ezután következett a Ponyvapotting, vagy mi a lótúró, amiről, hát.. bealudni jó volt. Azért én azt ajánlanám az ilyen művészfilmek készítőinek, hogy néha üljenek be a közönség közé, vagy legalább egyszer nézzék meg a "filmjüket", amit kiadnak. Még pár hangos "kurva anyátok" kiáltást hallottam, de tudtam, hogy nem nekem, hanem a rendezőnek szólt, ígyhát elszenderedtem.
[Gus-T]

2001. augusztus 2., csütörtök - MÁSODIK NAP
"Tüzesen süt le a nyári nap sugára, a moziban fetrengő Gus-T arcára". Asszem ígyvan valahogy. Ha nemis, hát csütörtök reggel mindenképpen így volt, ugyanis sikerült arra ébrednem hogy valamiféle láthatatlan tükör fókuszálja az arcomba a nap sugarait. Feltápászkodtam, majd sátram felé vettem az irányt. Útközben azon filóztam, hogy milyen jó, hogy nem hoztam magammal tükröt. Kímélem magam. Látványilag mindenképp. Miután lepakoltam a hálózsákom, feltüntek az első negatívumok. Sátrunkat körülvette egy jugó csoport. Félreértés ne essék, nem vagyok rasszista, de ezek a srácok valami iszonyat bunkó módon tudtak viselkedni. Reggelenként 2 pár büdös zoknit és 1 db (szintén büdös) srácot kellett elrugdosni csak azért, hogy a sátorba bejuthassunk. Namind1, betudtuk reggeli testedzésnek.

Ezután elindultunk, hogy valami alaptisztálkodást hajtsunk végre magunkon. Ismét egy kellemes csalódás: a csap mögött kígyózó tömeg helyett vizes "vájúk" fogadtak minket, ahol elég korrektül lehetett fogat mosni, meg arcmosást imitálni. Haverjaimmal úgy döntöttünk, hogy valami alkoholmenteset veszünk magunkhoz (naigen, ilyen hülyeségek csak reggel jutnak az ember eszébe), mondjuk a Milli féle tejbárban. Pár éve még nem gondoltam volna, hogy a Szigeten tejcsárdában fogok ücsörögni, de elég kellemesen sikerült 120 forintból jóllaknom. Ezután amolyan délelőtti nihil gyanánt elmentünk banánhoz, és alattomosan berugtunk. Alattomosan, mert azt hittük józanok vagyunk, de a napon végrehajtott mozgáskoordinációs hibák sajna lelepleztek minket. Vissza is húzódtunk inkább az árnyék menedékébe, mígnem úgy du 2 fele kapcsolatot nem teremtettünk a külvilággal. A kapcsolat 20 percnyi izzadást jelentett a Freestart sátrakban, ahol talán az egyetlen üdítő dolgot a lányok kuksolása, és a kapcsolat sebessége (nem freestart) nyújtotta.

"Ez is megvolt" mondogattuk magunkban, majd a nagyszínpad melletti leheveredést követően ismét átpörgettem az agyamon, hogy mennyire utálom a Republicot, mióta egyszer nem tudtam miatta elaludni. Az utálat ellenére fennhangon kezdtük énekelni a csapból folyó slágereket, elriasztva ezzel a vájtfülüeket és a guvadt szemű turistákat. Kisebb lézengés, és anyázás követte a K's choice nevű zenekar koncertjét, amikoris nem értettem, hogy a járműveknek (még ha szervező is) miért a nagyszínpad környékén kell furikázniuk. Aztán következett a pillanat. Igen, régóta vártam már egy jó kis Kispál koncertre, és a szigeti is annak igérkezett. Minden adott volt: embertömeg, hangulat, Lovasi benyomva, stb. épp a tetőpontjára vált volna az éneklés, tombolás, kispálos macákhoz való dörgölőzés, amikor megtörtént az, amiről álmodni sem mertem volna: áramszünet. Igen, a nagy hangfalak kimentek, az ország egyik leghíresebb bandájának legnagyobb koncertje alatt. Talán azért, mert a közönség énekelt tovább, talán azért, mert a kontroll falak még szóltak, talán csak mert Lovasi be volt nyomva kellemesen, a koncert ment tovább, és leszámítva ezt a kis malőrt, meg a korai befejezést, kellemes kis bulit csináltak a srácok.

Ezután következett a rettegett óra. A tér megtelt dominákkal, és lordokkal. Kis fogalommagyarázat mindenkinek, aki nem tudná: a szigeti domina olyan talpig feketében lévő hölgy, aki fél órát sminkeli magát (feketére) egy Toi-Toiban, hogy aztán a 40 fokos hőségben örüljön annak, hogy milyen büdös, és milyen jól (??) néz ki. A lord az ugyanennek a férfi megfelelője, pár fokkal talán még visszataszítóbb is. Nasz'al kezdetét vette a HIM-bálódzás a nagyszínpadon, a lordok repkedtek a nézők felett, a dominák meg megették a gyanútlanok lelkét, míg HIM párjuk elterelte az emberek figyelmét. Ha jól emléxem, inkább a Banán klub békés menedékét választottam, majd nem emléxem pontosan, hogy hogyan, de elvánszorogtam a moziba, ahol ismét egy művész(?) film alatt szenderedtem el.
[Gus-T]

2001. augusztus 2., csütörtök - MÁSODIK NAP (még mindig :)
Mambo Kurt (vagy hogy kell írni) vicces volt, most már volt kisérőzenekara is, három metalos-punk csaj nyomatta a metal kiséretet. Sokolvalamennyi volt a kovetkező érdekesebb zenekar. Ez a C.A.F.B. tagjaiból állt, plusz a M.Á.K- énekese énekelt. Régi slágerek punkosított verzióját adták elő. Hát, nemtom. Nem volt rossz, de már egy kicsit uncsi, hogy mindenki ezt csinálja. Mindegy, végighallgattuk. Aztán jött valami fos, ami alatt kisebb internetes találka jött össze, meg Tarajokat árultam, stb.
Osztán egy igen jó Bankrupt koncert következett, nagyon jó volt a hangulat. Rockstaréknak (Bankrupt bőgőse) is tetszett a dolog, ha jól láttam. Nyomtak NOFX-et, Ramones-t, Therapy?-t, tényleg fasza volt! Azért a végén a közös meghajlás egy kicsit gáz volt, nem?
Utánuk jött a nap fénypontja, a "Rá'kok" nevű zenekar következett Csehorszagbol. (The Chancers - Ejtsd: Kenszö:rz :-)
Az énekest úgy kell elképzelni, hogy fogsz egy izmosabb INKAL-ost, és félbevágod. Már kész is. (Ezt azert nem teljesen értem - a törd.)
Voltak vagy 8-an- Rézfúvosok, szinti, és király SKA zene. Kurva sok emert vonzott, nagy ska-dance volt. Maga a zene szerintem kissé unalmas CD-ről hallgatva, de így kibaszott jó volt. A koncert közben üzembe helyezték az SMS küldő falat -vagy mi a szart-, rögtön jottek is az ilyen sms-ek: ALVIN! ALVIN! ALVIN!

Kis pihi a C.A.F.B. alatt (ami szerintem fos volt), majd következett az Alvin, amin kurvára felidegesítettem magam. Szóval sétálunk vissza a sátorhoz, és látom, hogy a C.A.F.B. után egyáltalán nem oszlik a tömeg, sőt! Kibaszott sokan vannak. Még senkit nem láttam a színpadon, de a többezres tömeg már együtt üvöltötte: "Alvin! Alvin!" Egy srác békésen aludt a tömeg közepén a földön. :-) Elkezdődött a koncert, az osszes ember egyszerre üvöltötte a szöveget. Fújj, milyen undormány köcsögök, akiknek köze nincs a punkhoz! Kis picsák, kibaszott sok mindenféle metál pólós kis hülyegyerek... Hányok tőlük. Nem baj -gondoltam-, legalább jó 'kis' pogó lesz. Nyomás be a közepére! Ekkor következett az a pillanat, amikor nagyon ideges lettem. Elöl óriási nyomorgás, mint egy pop-koncerten, mögötte üresebb táncter, ahol náhány kigyúrt félmeztelen állat lökdösődik, a többi kis faszfej meg ossze-vissza ugrál. Próbáltam egy kicsit pogózni, erre azok a pöcsarcok meg elkezdtek lökdösni, meg ilyenek. Azt se tudták, mi az a pogó. Később még megpróbáltam visszamenni, de ugyanez fogadott. Egyetlen egy embert sem láttam, aki ismerte volna a pogó-t, mint táncot. A gyorsabb számok közben persze minden kis barom ugrált. Mint valami szar hip-hop koncerten. Ráztak magukat, mintha Kispálon lettel volna. Ráadásul ezek a szarfejűek nem is ismerik a számokat. Ilyenek voltak, hogy szám közepén egy emberként tapsolt az egész közönség, mert nem tudták, hogy még nincs vége. Másik: Alvin gyerek bemondta a szám címét, nagy visítás (ez minden számnál így volt), a zenekar elkezdte a számot, majd a tömeg meg elkezdte énekelni a refrént, az első sor helyett. Közben egy csajt ájultan cipelt ki két gyerek, biztos túl nagy volt a tömeg, meg a meleg...
Ami még ezeknél is undorítóbb volt, az az SMS-fal. Állandó tema: "LINUX rulez!" De folyamatosan. Aztán jött egy ilyen, amin eldobtam az agyam: "A punkok SUSE-t hasznalnak." Bazmeg. Na meg ilyen: "A punkok kiralyok!!" Röhejes. Poén, hogy ez a szar SMS gép kiszűri a ronda szavakat, és egy *-ot rak helyette. Jött például egy ilyen üzenet: "CLAW*ER". Ehe.
Ja, meg érkezett néhány koncertajánló is: "Linkin park-Bécs." Persze, az való az Alvin rajongóknak.

Újdonsagok: A Moronique énekesével eljátszották a Never ending story-t, valami irtózatosan szarra sikeredett. A Falcongate énekese meg szokás szerint a Family Frostot énekelte. Na, ez jó durva volt, a kis hülyegyerekeknek ez már persze nem tetszett. Megszeppenve néztek maguk elé.
Volt még egy feldolgozás: "Részegen ki visz majd haza?", vagymi a refrénje. Na, ez is gagyi volt. Mondta az Alvin, hogy jön ki az új album, "Punkrock superstar" néven, amin csak ilyen feldolgozások lesznek. Mekkora ötlet! Tényleg, ilyen még soha nem volt...
A Sokol sem pont ezt játszotta két órával ezelőtt. Ezt nem a pénzért dobják össze két óra alatt, hogy aztán lehessen kaszálni. Ááá nem. Persze.

Szóval ennyi. Kurvára utálom az Alvin közönségét. Rohadt kis faszfejek. Közük nincsen a punkhoz, akkor meg mi az Istent akarnak itt? Ez punk zene, nem nekik való!
[Dan

2001. augusztus 3., péntek - HARMADIK NAP
Ébredés és regenerálódás után kezdtem ismét otthonosan tekinteni a szigetre. A tisztálkodik, eszik, elmegy, berúg folyamatábra ismét követendőnek bizonyult, főleg, hogy átnéztük a programfüzetet. Mivel a programfüzetben nem láttam semmi olyat, ami közel állt volna hozzám (najó, Ignite volt, persze, de az még kicsit később), elkezdtem lézengeni kicsit. Út közben találkoztam HIMivarsejtnek öltözött figurákkal. Az alkalmat kihasználva elkezdtem gecizni velük, sőt még a lottóhúzós viccet is elmondtam nekik (mi a hasonlóság a között, ha vered a pöcsöd, és ha lottózol? Egy jó húzás, és milliók ütik a markodat) :-) szerencsétlenek.. Az ivarsejtek valami képzeletbeli petesejt felé vették az irányt, én ezúttal beértem a Krisna sátorral és az ott található amorf táplálékkal, amit megettem, és erősen koncentráltam a jóllakottság érzetre, hogy haszna is legyen. Közben felfedeztem a Nagyszínpad mögötti kajalehetőségeket is: tenyérnyi milánói 600 forint. Najó, itt már enyhe szívroham kapott el a balatoni árak láttán. Szerencsére a Roxy Sun Citybe idén nem mertem épp emiatt betenni a lábam (ott valami 1000 Ft volt az első normális ital tavaly). Nah, nem is kábítottam magam a számokkal tovább, inkább szokott helyem felé tartottam, miközben megcsodáltam az idei új "embernyúzó" gépeket. Az első volt a csúzli. Ez egy felfele irányuló szerkezet volt, amiben a szerencsétlen emberkéket használták élő lövedék gyanánt. Kb. annyi az egész, hogy megkötöznek, kilőnek felfele, majd amikor azt hiszed, gyomrod testeddel együtt felvette az utazósebességet, és megnyugszik, hirtelen megakadsz a gumikötelekben, és azok lerántanak a padlóra. Egy ideig eltartott, amíg rosszullétemet (csak így a látványtól) legyűrtem, majd a legszadistább gépezet felé vettem az irányt.

A szóban forgó eszköz a Bee-park katapultja, egy 50 méteres daru, és az ahhoz erősített gumikötél, ami emberek földről való hirtelen eltávolítását szolgáltatta. Ez utóbbit amúgy később leállították, egy bokaficamra hivatkozva. Szerintem csak arról volt szó, hogy a kilőtt részegek repülésük tetőpontján egy nagy adag hányással tisztelték meg a Pöttyöző és a Pepsi-park látogatóit :-) Sebaj, a bokaficam még mindig jobb kifogás, mint a leokádtak minket. A mellette található bungee már öreg darab volt a szigeten, de nem messze volt egy aranyos kis torzszülött, a lebegtető, vagy mi a rák. Ez kb annyiból állt, hogy az ember Vmi elcseszett Superman pózban befeküdt, majd őt a felfelé haladó légáramlat kb másfél méter magasan lebegtette. Biztos van ebben is valami jó, de nem láttam az embereken, hogy úgy igazán kihasználták volna a gép kínálta lehetőségeket. Én személy szerint legalább köpködtem volna, hogy kitaláljam, melyik szemlélődő felé fúj a szél. Node sebaj, nem mindenki lehet az enyémhez hasonló kreativitással megáldva. A Bee-kínpark szemlélése után a változatosság kedvéért a Banán felé vettem az irányt.

Végre megcsodálhattam a Hammer színpadot is, ami elég korrektül meg volt csinálva a sátras megoldáshoz képest. Azt persze mai napig nem sikerült megértenem, hogy mit keresett az Ignite itt, szerintem lazán le lehetett volna cserélni a Bon-bon, meg Run DMC szintű szarságokkal. Namind1, ez megmarad az én problémám. A koncert "Isten" volt, bár nem vagyok nagy Ignite fan, mégis a lejátszott magyar nyelvű nótákkal belopták magukat a szívembe (most is épp azt szedek netről). Hajnali 3 körül lett volna még egy Replika, amire úgy kiváncsi voltam, de inkább a Sziget mozi békés menedékét választottam, ahol megtekintettem egy istencsászár De Niro filmet (Apádra ütök), és azt mondhattam, hogy navégre. Dőltem a röhögéstől, már már betegesen fájt, csak ajánlani tudom. A film után még lézengésbe kezdtem, majd elindultam megszokott reggeli teendőimet elvégezni, ezúttal alvás nélkül.
[Gus-T]

2001. augusztus 3., péntek - HARMADIK NAP (még mindig :)
15-kor találkoztunk, mert a bumfonk emcésről semmiképp nem akartunk lemaradni!! Odamentünk, azt gondoltuk előtte hogy jó poén lesz meg minden, de aztán rájöttünk, hogy az elviselhetőség határait jócskán alulmulja ez a "zene", és meleg is volt, így egy hideg fröccs társaságában befetrengtünk a sátorba. Ezután semmi fontos nem volt, még néhány fröccs, meg gyarapodtunk, jöttek ki a többiek is. Ide-oda mászkálunk. Eladtuk az első (!) Magyar Tarajt.

A következő emlékfoszlány, amikor el akartunk menni a Dawncore-ra, de a Metal Hammer helyett a Wantedba mentünk, ahol a Vadhajtás rockabilly trió ment. Azt hittük, hogy a Gorilla, de fél órával késöbb rájöttünk, hogy ez tuti nem a Dawncore, tehát átmentünk a Dawncore-ra. Igen ám, de mire odaértünk, már vége lett, tehát mentünk vissza a "Gorillára". Vagyis a Vadhajtásra, csak egy kicsit zavaros volt ez a rész :)))

Asszem ezután a sátorban fetrengtünk, majd kitaláltuk, hogy elmegyünk inni... Ebből visszatérve már kissé felszabadultabbak lettünk. Kitaláltuk, hogy éhesek vagyunk, menjünk a Krisna sátorba ingyenkajára. Ez meg is volt, sőt be is mentünk, mert bent zene szólt. Amit ekkor láttam, majd beszartam tőle. Ott állt 5 köpenyes, Krisnás-sérós arc, nagyban zúztak az elektromos gitárjaikon 2 (!) középen meg egy 500 kilós fószer énekelte nagy átéléssel, hogy "Hare Krisna, hare krisna, krisna krisna hare krisna" És basszameg 25 perces számok voltak, mindegyik ebből állt, hihetetlen :)))
Nagyon nagyot partyztunk. :))
(Ez bizony minden évben így megy arra fele. Minden nap :) - a főszerk.)

Na valamikor elmentünk Ignite-ra, amin én végig ásványvízért álltam sorba, mert bizonyos okoknál fogva ki volt száradva a szám, mint állat. Azért hátulról néztem. Aztán fetrengés, aztán mozi, ahol az Afta című filmet nyomták, ebből már csak annyit emlékszem, hogy basztak végig. Itt már nem igazán voltam magamnál. Aztán a Moszkva tér ment, de ezt már végig aludtam. Végül szigethiradó, aztán vissza a sátorba.
Belenéztem még a VHK végébe, ami tetszett. Közbe akaratlanul is azt a szar üzenőfalat olvasgattam...
Végül Fürgerókalábak játszott, ami nekem nem tetszett. Megint tele volt olyanokkal mint az Alvin.
(Érdekes már a második tudósítónk, akinek nem tetszenek az Alvin rajongók... :) - a főszerk.)
Fürgerókalábak után megvártam még a Deadbeats-t, akik nagyon jól nyomták, de idegesített az énekes hangja, meg már fáradt is voltam, szóval kb. reggel négykor elindultam haza... Ennyi

[Freeboter]

2001. augusztus 3., péntek - HARMADIK NAP (és még mindig)
17-kor Vadhajtás, szerintem egész jó volt, habár a rockabilly nem is az én stílusom. Noir Desir-t sajnos kihagytam, biztos nem volt kedvem felkelni. Szóval maradtam Mistery Gang-re. Hát, látszik, hogy hetente 7-8-szor játszanak, nagyon jól nyomták, végig vigyorgás, nagy beleélés, király volt.
A zene annyira nem tetszett itt sem, maradok a psychobilly-nél. Nem is értem, Freebooterék hogy keverték össze, teljesen más zene. Mondjuk érdekes állapotban voltak, vagymi. :-) Ott maradtunk Üllői úti-ra, és asszem ez volt az első alkalom, hogy kicsit sikerült bebasznom. Én eddig csak sört ittam a szigeten, a többi cucc túl drága volt, így hát csempészni kellett volna valamit. Szóval ez az Ászok nagyon durván vizezve volt. Nem lehet annyit meginni belőle, hogy berúgjál. Meg időben el is oszlik, 15 óra alatt nem sok az a 8-10, amit megiszik az ember. De Üllői előtt benyomtam jónéhányat egymás után, oszt akkor mar egész jó volt. Ülloi nem tetszett, ültünk a mocsokban, és vedeltük a sárga habos vizet. Aztán irány a MetalHammer színpad, örjöngés 1000%-al!!! IGNITE!! Másnap azt mondta a Zoli (énekes, ha valaki nem tudná), hogy ez volt életuk legjobb koncertje. Tele a kibaszott nagy sátor, jó pár ezren voltak. Többiek azt mondták, hogy már nem is lehetett később bejönni.
(Valóban, a sátor megtelt, már az is boldog volt, aki a közelébe férkőzhetett. - a főszerk.)

Én épp kezdéskor nyomultam a közepére, és Run run run.... Kibaszott nagy buli volt. Ezer fok (monduk Reel Big-en sokkal melegebb volt), izzadt testek simultak egymáshoz (sokkal durvább volt, mint a szivárvány sátor! :), és zúzás, ki mennyire bírta. Persze mindenki fáradt volt rohadtul. Body
surfing (én is nyomattam, jó volt), persze Zoli is ugrott. Mondta, hogy meg van beszélve a szekusokkal, hogy elöl szépen leszednek, és nem vernek el, szóval normalisak lesznek. (Kár, hogy itthon ezt külön kérni kell, Bécsben meg ez az alap.) A koncert közben ásványvizeket dobáltak a
tömegbe, szóval mindenre gondoltak. Tökre családias volt hangulat. :) Kisebb rossz élmény: megint megprobálkoztunk a circle pit-el.
(Circle pit = külföldön divatos, körbe-körbe történő lökdösődés, kör-körös pogó :) a főszerk.)
Na, itt aztán egyáltalán nem jött össze. Senki nem értette, miről van szó. Én viszont teljes erőbedobással indultam volna, szépen körbe. Egy másodperc múlva a földre kerültem. Koncert után már éreztem, hogy a jobb lábam nem teljesen stimmel. Jól "szíjjelbasztam", még ma sem bírom rendesen behajlítani, két napja sántítok. A sátorból kimenve kicsavartam a pólómbóll az izzadságot. Nagyon durva, vagy egy deci dzsuva jött ki belőle. Kibaszott fáradtan (csak én voltam az) elindultunk valami elégge ismeretlen úton. Kb. fél órás séta (szenvedés) után ugyanoda jutottunk, ahonnan elindultunk. Király! Ezután elvonultam a moziba pihenni. (Így sajnos lemaradtam a Vénusról, amit nagyon sajnálok). Első az Afta volt, nem is keféltek benne végig, ahogy Freebooter kollegám írta, viszont nagyon durva film volt, nekem tetszett. (Ja, ez rövidfilm volt.) A sziget-híradó, egesz jó volt, majd Moszkva tér című film következett. Nekem ez már nosztalgikus volt. 1989, érettségi, fiatalság, stb. Semmi különös, nem volt rossz. Fürgerókalábak poén volt, de mint Freebooter is írta, sajnos itt is egyre több az undormány közönség. Deadbeats sajnos továbbra sem tetszik, nem is bírtam sokáig, nyomultunk haza.

[Dan]

2001. augusztus 4., szombat - NEGYEDIK NAP
Igazából ilyenkorra már rohadt fáradtnak kellett volna lennem, de hiába próbáltam, nem sikerült. Na, tisztálkodás után irány Banán, aztán a tejcsárda. Olvasgattam közben a SzigetSun-t, a SzigetTej-emet iszogatva a SzigetKifli-mmel. Asszem már csak a SzigetPipa hiányzott a kezemből. A mai nap egész estig nyugisnak ígérkezett, vagy egyszerűen csak nekünk nem volt kedvünk semmihez, sose tudom meg. Mindenesetre azok a napok, amikor nincs kedvem semmihez, frenetikus berúgásba torkollnak, ígyhát nem tehettem kivételt ma sem. Kocsmába vezető úton még becsüccsentem a clickradio studiójába. Parasztkodtam egy sort a gépükön, majd kértem valami értelmes zenét. Banánnál ma ismerkedő napot tartottunk. Odaültünk minden külföldihez ingyen pia reményében, cserébe meg megtanítottuk őket káromkodni. Amikor egy német csoportnak korrektül ment a "baszd meg" és a "kurva anyád", akkor elégedett mosollyal az arcunkon léptünk tovább a következőhöz. Valaki a többiek közül időközben szerzett egy női tangát. Miután felaggattuk Gorillaz matricákkal, eszeveszett szaglászásba kezdtünk, majd mindenki ülhetett kicsit a Coccolino és egyéb illatokat árasztó ruhadarabbal a fején. Micsoda megtiszteltetés :-).

Nem sokkal később megjelentek a csirkék. Igen, a csirkék: három tollas ruhába bújt fószer, akik mindenkihez odamentek és kotkodáltak meg kukorékoltak (csirke létükre). Így útólag belegondolva, meg kellett volna érdeklődnöm, hogy ők milyen jóságot vettek magukhoz, amitől ennyie jól lettek :-) . Ehelyett inkább elnéztem a sátrunk mellett lévő színház dombjára. Itt ha minden igaz, Kispál - csöndes ülősnek kellett volna lennie. Ha az lett volna, szívesen lecövekeltem volna magam, de akárhogy is néztem, inkább "hangos állós"-nak tűnt. Épp kialakulófélben lévő tömegiszonyom pedig inkább a kocsma pultjának megnyugtató közelségébe terelt. Kis idővel később valami zene hangjait véltem felfedezni magam körül, és mivel nem szeretek sokat mászkálni, ezért le is heveredtem a színpad elé. Ezt a megeröltető 10-15 lépést, amit az asztalomtól idáig megtettem, csak a körülöttem elhelyezett VBK-kban úszkáló jéghegyek látványa tudta feledtetni. Amint besötétedett, fel tudtam kelni, lézengeni. Így esett, hogy meglestem még Morcheeba-ékat, meg láttam szegény csokilány elkeseredett próbálkozásait egy közös éneklésre. Szegénykém:-) . Még mielőtt a szívem megszakadt volna a túlzott empátiától, sajnos nagy útra indultam a Metal Hammerig. Azért mondom, hogy sajnos, mert találkoznom kellett valakivel, és épp egy Junkies koncert kellős közepén, ahol leszámítva a közönség nagy részét, a zenekart, meg a zenét (?), amit játszanak, elég jó volt a buli.

Egyetlen felüdülés a Junkies-os macák stírölése lett volna, de ezt az áldásos tevékenységemet egy, a pólóját lóbáló idióta gyökér szakította félbe, akinek az izzadtságától masszívvá vált ruhadarabjával minden körülötte állót sikerült eltalálnia. Másik csávó pedig egy kigyúrt paraszt volt, aki kénye kedve szerint rohangált át a tömegen, félrelökve mindenkit az útjából. A kisebb, kialakuló tömegbunyó után valahogy sikerült legyőznöm magamban a "most szétrugok 2 seggfejet" érzést, és mielőtt mégjobban felidegesítettem volna magam, elhagytam a helyet. Beatrice-re akartam jönni, pedig ha másért nem, hát emlékek miatt, de elvették a kedvem. Oda se neki! Leültünk a kultúr részleg deszkáira, aholis volt egy sátor. Egy nagy fehér sátor, amiben 2 darab óriási, meghatározhatatlan fotó leledzett. Amikor már már kezdtem megijedni, hogy csak én nem értem a műalkotások (?) mondanivalóját, akkor megjelent egy csoport, ami hangos "Mi a picsa ez itt? Horgasfejű galandféreg? Beleszart a repülő az akváriumba?" kiabálásokkal töltötte meg a teret :-D Azon kívül, hogy beszartam a röhögéstől, legalább meggyőződhettem arról, hogy nem vagyok teljesen hülye, vagy ha mégis, hát nem egyedül :-) . A ma esti mozit valami krimi szolgáltatta, emléxem: néztük háromnegyed óráig, akkor arra gondoltunk, hogy azért nem értjük, mert most kezdődött. Aztán hirtelen vége lett. Hümm :-) Miközben azon tűnődtünk, hogy miről szólhatott ez a szar, nedvesség jelent meg az arcomon. Eleredt az eső, a rohadt. Bemenekültünk a sátorba, folytattuk az eszmecserét, alvás helyett, majd valamin felhúztam magam, de nagyon. 6 körül kiléptem sátramból, és egy "Lovas gyere inni!" kiáltással elléptem Banán klub fele, ismét kialvatlanul.
[Gus-T]

2001. augusztus 4., szombat - NEGYEDIK NAP (még mindig)
Na hát ezt a napomat kurvára elbasztam. Kb. fél négykor beestem HT-re, ahol elviselhetetlen volt a klíma. Ezután fetrengés a sátorban, ingyenkaja beszerzés, és tarajárulás volt. Az volt a tervem, hogy
megnézem a M.Á.K.-ot, a Macskanadrágot, meg még párat. Elkezdtünk kicsit "doppingolni" a bulikra. Ez be is jött, jó is az a vodka, eléggé be itókáztunk :)) Szóval kurva jó kedvünk lett, szegény Rockstárra (Bankrupt basszusgitárosa - a törd.) rá os száltam, egészen addig, míg meg nem hívott egy fröccsre :))) Bementem M.Á.K.-ra is, annyira mondjuk nem volt jó, de elment.

Tehát kurva nagy volt a parti, meg minden, aztán itt jött az elbaszás.A melletünk lévő sátorban tekertek. Éshát persze elkezdtem kunyerálni, mert nem igazán voltam tudatában mit teszek. Két slukkot adtak, de az valami olyan kibbbbaszott erős volt, hogy ilyenhez még sosem volt szerencsém. Nem hittem el. Kurva szarul lettem, annyira, mint még soha. Aztán meghánytattak, amitől mégszarabbul lettem. Ezek után befetrengtem egy Toi Toiba, ahol megint sikerült hánynom. Vissza a sátorhoz. Kicsit pihentem, majd elmentünk mozizni, aztán meg egy szál boxeralsóban + bakancsban körbejártuk a Szigetet. A legjobb az volt, hogy egy csodálkozó arcot sem láttunk...
Hát így megy ez a szigeten :)))) Ezután ásványvizet akartunk eladni vodkaként, de sehogy sem sikerült :)
[Freeboter]

2001. augusztus 5., vasárnap - ÖTÖDIK NAP
Naigen, ilyen is rég volt már. Reggel, fél hatkor, KV helyett, amikor haveromnak még a "sör" szó kimondása is komoly gondokba ütközött, inni kezdtünk. Nem igazán emléxem, mikor voltam már reggel kilenckor gally részeg, mindenesetre jólesett :-D Valahogy elvánszorogtunk egy menza sátorba, hogy töltött pulykával tömtük a belünk. Szegény rágyújtani akaró kajáscsajnak felkínáltam párat a nálam lévő talált-öngyújtó készletemből, majd falatozásba kezdtünk. Tanúi voltunk két szakadt punk srác lejmolásának, akik utánna "most voltunk horvátba, aztán majd nyaralunk tovább" mondatokkal szórakoztatták egymást. Namondom igen, nektek valóban kevés a pénzetek :-) Hami után Banánnál vártam a 11 óra eljövetelét. Ez ugyanis az az idő kb, amikor a Toi-Toiokat nekiállnak kiüríteni környékünkön. Csak ültünk, beszéltünk, számolgattuk a kiürült poharakat, de a Toi-tisztító csak nem akart jönni. Délután 3 körül elindultam egy relative tiszta pottyantóhelyiséget keresni.

Emléxem, valahol a nagyszínpad mögött meditáltam éppen, mikor egy részeg punk kezdte feltépni a wc ajtajait egy "mivan, mindenki fosik?" felkiáltással. Namondom kösszbazmeg, és kinéztem kicsit a színpadhoz. Az ezidőtájt kezdődő Leningrad Cowboysról még éltek bennem a filmbéli emlékek, de valahogy a korai kezdés, és a nagyszínpadnál lévő porfellegek nem vonzottak igazán. Nemis tudom, őket mongyuk este kellett volna bezsúfolni valahova, és nem a nagyszínpadra, hanem egy sátorba, mert rétegzene. Leugrottak a csúcshajú srácok, és rögtön felpattant a két Jura kor béli óriás, akiket az őselődök primitív nyelvezetével csak Pa-Dö-Dő -ként emlegetnek. Kb. visítva menekültem arrébb, majd kisebb lézengésbe kezdtem. 14-15 VBK, és 3. alvásnélküli nap után kezdtem eléggé zombi jelleget ölteni. Sebaj, a krisnásokat ez cseppet sem zavarta, és úgy döntöttek, hogy pont én leszek szekálásaik célpontja. Odafele menet az egyik "szellem" rámszállt, és eltökélte magában, hogy nekem most végig kell járnom a meditációs ösvényt. Ez az ösvény amúgy abból áll, hogy van a földön egy kigyózó út, karikákból kirakva. Minden karikára rálépve el kell mondanod a hare krisnát (az összes sort) és csak úgy léphecc tovább. Igaz, a hálóinges szerzetes elégedett mosollyal újságolta, hogy csupán 182-szer kell elmondanom, úgy döntöttem, az úton való átkelés is komoly próbatétel nekem, sz'al inkább leléptem.

Nem sokkal később szócsatába keveredtem egy sráccal, avagy mi a jobb, lejmolni, vagy dolgozni cuccokért. Srác felcsillanó szemekkel azt mondta, hogy köszönöm, és elrohant. Félek holnap valami munkásmozgalom élén látom viszont :-) Este még komolyan elfiloztam azon, hogy ha a Faithless 2 órát kapott, és abból vagy háromnegyed óra zenét sikerült produkálniuk, akkor nem lehetett volna valami hasznosabb fellépőre fordítani azt az időt? Ahhfakk, mentünk. Megnéztem még haveromat, amint elkeseredett csúszkálásba kezd a leeresztett vizifoci pályán, majd elszomorodó buta fejjel kijelenti, hogy ma mosta a pulcsiját :-D A moziban ezennel egy jó filmnek tűnő valamit raktak a vászonra (Fast Food, Fast Women), de sajnos erről nem számolhatok be, mert ha jól emléxem, utolsó kijelentésem a "nem alszok el" volt innen sötét a kép.
(Aznap nem is sikerült a "barna kígyó" szabadon engedése? ;) - a törd.)
[Gus-T]

2001. augusztus 6., hétfő - HATODIK NAP
Ma volt az a nap, amikor egészségesen meg kellett húznom magam. Anyagi tartalékaink vészesen fogyóba váltottak. Reggelizni azért csak kellett valamit, ígyhát gyerünk. Ma ugyanaz a lány volt, akinek az öngyújtót lepasszoltam tegnap, ígyhát kedvességemért, és gyönyörű (igaz vörös :-) ) szemeimért nem maradt el a jutalom. Ingyen csibefasirtokat és zsömléket csócsáltunk egészen addig, amíg takarékra nem állított, aug. első hetében automatikusan összeszűkülő gyomrunk bírta. Elegáns elköszönéssel egybefolyó büfögés, majd távoztunk. Programfüzetben semmi, egyetlen (számomra) értelmes az az Auróra volt, késő estefele. Mivel addig csak csak ki kellett húzni valahogy, üzletelnünk kellett a banános lányokkal ital fejében. A legjobb üzletnek a rudipapírra VBK csere bizonyult.. éltem is vele, amíg a nehéz idők elmúltak. Ingyenpoló, ingyenkaja/pia, ez volt a menü egészen este hatig, amíg egyik haveromnak köszönhetően pénzmaghoz jutottam. Közben elfilóztunk egy biofarm létesítésén, ahol csirkéket lehetne termeszteni, disznókat szüretelni, és tehénfákat fejni, de ez egyelőre még csak a távoli jövő. Továbbá kajára várva eszünkbe jutott egy krisnások által mondogatott "bölcsesség", miszerint nem szabad a kőolajat a felszínre hozni, különben a Föld kitér a röppályájáró l:-) Namondom jólvan!

Sötétedés után még részt vettem életem harmadik Guano Apes koncertjén, hátha ezennel jó lesz, gondoltam, dehát bejött a papírforma: nagy tinglinagli, hang nélküli énekesnő, és pogózni nem tudó németek. Még Auróra előtt minden külföldinek elpanaszoltam, hogy elvesztettem a kedvesem, aminek pár italmeghívás lett a vége. Azt persze csak utána közöltem velük, hogy az ingemről volt szó :-) Nah, koncert.. Jól indult, bár a pogó nem éppen az volt, amit megszoktam. Sose fogom asszem megérteni, hogy miért kell bemenni, és ököllel ütni a másik képét, norma tombolás helyett. Az, hogy a kertiszék miért került az embertömeg közepébe, ismét csak örök rejtély marad. Nah, miután összekanalaztam a többieket, lézengésbe kezdtünk. Nem sokkal később megvolt eddigi szigeteim egyik legnagyobb élménye: egy világító Toi Toi.

Igen, valaki, gondolom "nyíláskeresés" céljából odahelyezte az ominózus világító eszközt az alfeléhez, ám az fejest ugrott a kék löttyben, és izmos zseblámpa lévén, hatalmas fénycsíkkal hasította ketté a műanyag budit. Miután kigyönyörködtem magam, rohantam pár külföldinek elújságolni, a hírt olyan "látod bazmeg, egy magyar wc ilyen" stílusban. Teccett nekik :-) Moziban ezen az estén egy bizonyos Cecil B. Demented c. film volt, persze vígjátéknak kiírva. Hát ekkora fasságot is rég láttam vásznon. A filmnek volt mondanivalója, legalábbis én aszittem, de a közlési módja, hagy "némi" kívánnivalót. Jövőre remélem nem ilyen szarokon kell majd bealudnom! Me este még kénytelen voltam.
[Gus-T]

2001. augusztus 6., hétfő - HATODIK NAP (még mindig)
Egyik haverom (Hefe) hívott telefonon, hogy sziget előtt be kéne piázni. Megbeszéltük az Árpád-híd HÉV megállót. Mivel vagy fél óraval előbb odaértem, ittam hideg üveges (!) Ászok-at. Hihetetlen volt a különbség. Valahogy sör íze volt, nem olyan, mint a benti. Aztán jött a Hefe, hozott bor-kolát, én meg vettem még egy sört. Lementünk a Dunapartra, (lattunk egy -vagy másfél méteres- rohadó halat, nagyon durván nézett ki), és italoztunk. Aztán én elindultam befele a CsizmáSKAdúrra, Hefe meg kinn maradt a maradék piával. Kb. kezdésre értem oda, elég jó volt, mert sikerult kicsit bebaszni. Mondjuk a Chancers százszor jobban tetszett. Ezután elmentem a Pesti Est-hez a kettes számrendszer nevű rádioműsor live-act-jére. Hát, nem véletlen, hogy ezek a lányok rádióban szerepelnek, és nem máshol... :-) Eleinte vicces volt, aztán uncsi, úgyhogy léptem a picsába. Ekkorra már ki is józanodtam. Gorilla előtt (és alatt) sikerült megint felidegesítenem magam, mivel érkezett néhány köcsög bonehead (fasiszta-skin). Az egyik gyerek Hatecore-88 feliratú pólóban volt; csak néztek, hogy kit kéne elverni. A koncert elején ez a hülyegyerek elkezdett teljes erőből pogózni, ütött, rúgott mint állat. Közben meg a punkokat ölelgette. De hogy miért?? Én ki is jöttem, őt meg később eltávolították a szekusok. Igen ám, de visszajött, de akkor mar csak nézelődött.
A zene jo volt, csak lehangolodtam ezek miatt a faszfejek miatt.

Gorilla után Guano Apes-re mentem. Nagyon szar ez a zene, nem értem miért szeretik ennyien. Viszont az ilyen lassú, kis gagyi számok ideálisak body-surfölésre. Baszott jó volt, kb. 5-szor másztam fel a tömegre. Két jó élmény: ismerősök közé zuhantam, és odafenn egy másik body-surfölővel kezet fogtami. Fasza volt. Mondjuk nem a Guano miatt, hanem a tömeg miatt.

Auróra elejere benéztem. Valamiért kurva halk volt, simán lehetett közben dumálni. Néhány Cirkáló számot megvártam (eredetiben azonban sokkal jobb volt), majd leléptem. Mentem egy full sziget-kört. Jó nagy, elég fárasztó, de legalább körülnéztem. Kurva sok helyen egyáltalán nem jártam idén. Mindegy, nem nagyon maradtam le semmiről. Vegul elfeküdtem a moziban. A sziget-híradó műsorvezetői (két báb-figura) élőben nyomták a konferálást, poén volt. A bejátszasok sem voltak rosszak. Kénytelen voltam megtekinteni a Cecil B. Demented című filmet. Kibaszott szar volt. Hülyeség. Undorító. Fúj. Ha valaki látta, elmagyarázhatná, hogy ebben mi volt a jó. Ez hajnali 4-ig tartott, úgyhogy húztam is haza. Egyébként ekkor már mindenem kurvára fájt, mintha összevertek volna.
[Dan]

2001. augusztus 7., kedd- HETEDIK NAP
Eljött a vég. Ha nem is egészen a nyakunkon, de azért éreztük a befejezés kellemetlenül büdös lehelletét. Azok a gondolataink, amelyek a Szigetet kezdték siratni, hamar szertefoszlottak, amint megláttuk a sátrunkat. Ponyva nem sok, lakat sehol, és láss csodát, telefonjainknak szintén lába kelt. Nem mondhatnám, hogy túlzottan repestem az örömtől, amikor felleltem a készülékek hiányát? Ráadásul nem is vagyunk milliomosok. Mi ilyenkor a teendő? Irány a banán! A pultnál látták az arcunkon, hogy valami nem OK, ígyhát hirtelen elpanaszoltuk a bánatunk, magunkhoz vettük a vodkákat, és ücsörögtünk. Közben bebizonyosodott ismét, hogy a Sziget milyen fasza hely tud lenni. Nem a koncertek, nem a programok miatt. Az emberek voltak a kulcs az egészben. Boldog, boldogtalan odajött, és minket vigasztalt, hívott meg, vagy úgy vigasztalt, hogy meghívott. Szóval nem kellett pár óra ahhoz, hogy szarjunk bele az egészbe, és élvezzük tovább, legalább ezt a napot. Erről a napról amúgy nem sok mindent tudok irni, lézengésből állt az egész. Valahogy Sub bass-ra nem voltam kiváncsi, valahogy az IN-Kalosokat fogdoso Placebora sem. Egyedül a ZiZi Labor & A Veresegyházi Asszonykórus fellépését kívántam meglesni, de hát nem jött velem senki. Én szegény :-(

Maradt a Gouranga a Krisna sátorban. A csuhások nyomták ezerrel a Hare Krisnát, hörögve, keményen, ahogy azt a 150 kilós "nagy szellem"-től elvártam. Már láttuk pár hete Tokajban, sz'al tudtuk, mire számítsunk:-) Vhogy azonban ez sem volt az igazi. Hamar abbamaradt a zúzás. Emléxem, régen nem volt ritka a hajnali 4-5-ös befejezés. Ráadásul akkor dugig volt a sátor, és pogo volt, ráadásul jó! :-)
Namajd talán jövőre. Hogy feltegyük az i-re a pontot, lecuccoltunk a színház dombjához, és elfeledettnek hitt évekről kezdtünk nosztalgiázni. Elaludtunk, felkeltünk, összefacsarodott a szívünk kicsit ahogy láttuk eltűnni a színpadokat, kocsmákat a semmibe. Hasonlóképp tettünk mi is. Magunk mögött hagytuk a Sziget porát, és leléptünk az első HÉV-vel.
[Gus-T]

2001. augusztus 7., kedd- HETEDIK NAP (még mindig)
Ramones Mania. Hmm, ha nem a "Dzsánkisz" csinálná, lehet, hogy jó is lenne. Szóval zene OK volt, de az a barom énekes végig angolul beszélt. Persze, mert ő most a Joey, vagy nemtom. Akkora fasz volt, hogy nemigaz. A következő fellépéseket, meg a honlapjuk címét is csak angolul mondta el. :-)) Arra nem gondolt, hogy esetleg ezt nem mindenki érti. A végén a gitáros kegyesen lefordította, hogy hol is lesz az a pénteki buli. Hattol EstFM szinpadon Hal's Angels élő műsorára látogattam. A Zsana meg az 1-800 hatarozottan sokkal jobban neznek ki, mint a Petra, meg az Emese. A vendég se volt éppenseggel csúnya, egy pornószínésznő, erősen telt keblekkel, 21 évesen. Valahogy egyre többen lettek a színpad körül, nemtom miért. :-) Volt poénos beszélgetés, majd játékos verseny: orgazmus hangutánzás. Jól szórakoztunk.

Ash-nek csak a végére értem oda. Hát, elég kis gagyi popos volt, de azért a punky-bb számok nem voltak nagyon rosszak. Elmentem megnézni a Semmi komoly-t. Egesz jól nyomták, habár szerintem a zenéjük kicsit sablonos. Nekem a Nesze sokkal jobban bejön. Elég sokan voltak, volt pogo is rendesen. "Mai fiatalok" című slágerüket kétszer is elnyomták, mivel visszatapsolták őket. Úgy döntöttünk, hogy belenézünk a Placebo-ba, így a Nagyszínpad felé vettük az irányt. Épp a Subbass (így kell irni? Sub-ass?) Szabi nyomta, de kurva szar volt. Osztán nagy várakozás után jött a nagy főzenekar, akik ugyancsak kibaszott szarok voltak, undorítóan gagyi zenét játszottak, így aztán leléptunk...
[Dan]

Supergamez féle Sziget-áttekintő:
Forrás: http://sg.hu/cikk.php?id=504&datum=997563660

Lezajlott a 2001-es Sziget is, ami a szervezők szempontjából nagyon sikeresnek értékelhető. Azonban ez már nem az a fesztivál volt, ami pár éve, sokminden megváltozott körülötte.

Miben is lett más a Sziget? Elsősorban a közönségben, és ez természetesen maga után von számos változást. A külföldiek minden eddiginél nagyobb számban képviseltették magukat: A statisztikai adatok szerint 37.5% volt az arányuk, azaz minden harmadik emberből egy; félelmetesen sok. Ez első hallásra igen jó hir, de számos egyéb következménye is van. Első, és legfontosabb, hogy szerintem megszünt a "Sziget feeling", a Kell egy hét együttlét szlogenje ma már hamisan csengene. Az ember nem ismerkedhet a koncerten mellette állóval, sorbanállásnál, és az ellenkező neműekkel való kapcsolatteremtést is jelentősen megnehezíti. Továbbá véleményem szerint az árak nagymértékű drágulása is nekik, és a New York sátor vonzotta közönségnek köszönhető.

Persze a drágulást sokféleképpen lehet nézni, úgy is, hogy 2500 Ft-os napijegyért manapság egy koncertre se lehet bemenni, itt meg több is van, de úgy is, hogy tavalyelőtt 1500 Ft volt, tavaly 2000, most meg 2500 Ft. Ez a növekedés a minőség emelkedésével egyáltalán nem magyarázható. A fiatal, befolyásolható közönség igencsak megmozgatta a cégeket, még az eddig támogató nélküli rockszinpad is Metal Hammer sátor nevet kapott. A szervezők minden bizonnyal tisztes haszonra tesznek szert... ami még nem is lenne baj, ha nem nőtt volna minden eddiginél nagyobbra a reklámok mennyisége, és a szponzoráló cégek száma, nem lenne többtizmilliós állami támogatás, nem kapnák ingyen a teljes Hajógyári-sziget területét stb.
A változások közül másodsorban a közönség összetételét emelném ki: az eredetileg rockzenét előnyben részesítő szigeten a műfaj mára perifériára szorult. A sziget egyik mindentől távol lévő sarkában kaptak helyet a heavy metal kedvelői. Az esti koncerteknél általában teljesen tele volt, és a közeli italpult kapacitása messze alulméretezettnek bizonyult, nemegyszer 15-20 perc várakozással lehetett csak szomjoltóhoz jutni.

A színpadokat némileg átrendezték; a három technosátrat nagyon okosan egy helyre rakták, és a Nagyszínpadot is elfordították, illetve egy biztonsági átjárót csináltak a hangmérnöki pultig. Ennek sikerességében első látásra kételkedtem, de a rekordtömeget vonzó Faithless koncertnél bizonyított. A fellépők többsége is kihasználta a tömeg "kettéosztottságát", rendszeres program volt a két tábor versenyeztetése. Az utolsó napi Placebo koncerten pedig az In-Kal-osok minden bizonnyal sokkot kaptak (a korlátnál álló kislányok pedig azonnal szerelembe estek) amikor az énekes kétszer végigrohant ezen a folyosón, a tömegtől karnyújtásnyira.

A híres lemezlovasoknak helyet adó New York sátorban igen érdekes volt látni a fehér ruhás diszkós lányokat, főként ha figyelembe vesszük azt a tényt is hogy a techno részleg a sziget bejárattól legtávolabb eső pontján található. Elképzelem ahogy átcaplatnak éjszaka napszemüvegben végig a poros földutakon, vigyázva tökéletes sminkjükre... ;) Nem igazán nekik való hely.

A fesztivál előtt pár héttel kirobbant Szivárványsátor körüli mizéria miatt a média részéről is minden eddiginél nagyobb figyelmet kapott az esemény, és a III. kerületi polgármesterrel kötött, a homoszexuális programokat tiltó szerződés a szervezők szerencsétlenségére politikai ügybe csapott át. Valószínűleg a közfigyelem okán érezte úgy eddig a legtöbb jeles személyiség, hogy neki is muszáj demonstrálnia jelenlétével. Kilátogatott az MSZP miniszterelnökjelölttől, Medgyessy Pétertől kezdve Torgyán Józsefen és Harrach Péter miniszteren át Demszky Gábor főpolgármesterig minden nagy párt képviselője.

A külföldi sztárvendégek névsora nem volt túl meggyőző, szerintem a 900 milliós költségvetésből ennél sokkal nagyobb együttesekre is telt volna. Ami viszont nagyon zavaró, hogy olyan magyar együttesek is a Nagyszínpadra kerültek, akik korábban a közelébe se mehettek volna. Fel nem tudom fogni, hogy miért kellett odarakni a Bon-Bont, a Pa-Dö-Dö-t vagy a zenéjének stílusa miatt nem odaillő magyar világsztárt, Yonderboi-t.

A szervezők tavalyi döntése szerint a Sziget maximálisan 60000 embert bír befogadni, ezt a határt idén előszőr érte el, a várakozásoknak megfelelően a szombat bizonyult a leglátogatottabb napnak.

Katasztrófálisnak tartom az éjszakai közlekedést, egyszerüen nem értem, hogy éjfél és hajnali négy (az első HÉV indulása) előtt miért csupán néhány, a Vértes Volán müködtette busszal próbálják az embertömeget elszállítani. Véleményem nem lenne ennyire lesújtó, ha nem tájékoztatnának a buszjáratokról lépten nyomon, mivel az ember amúgy sem számít túl jó éjszakai közlekedésre ilyen a központtól kivüleső területen. Igencsak nevetséges ahogy több száz ember próbál felszállni a félóránként közlekedő buszra, és a szervezőknek is muszáj tudatában lenniük ennek, hiszen egy IN-KAL-os is direkt a tömeg "megregulázása" végett utazik a buszvezető mellett. Továbbá bizonyosan pénzügyileg is nyereséges a járat, mivel személyenként 200 forintot kérnek el érte. Jóval többet érne néhány éjszaka is járó HÉV, nagyságrendekkel kultúráltabb megoldás lenne az ordibáló biztonsági őrnél.

Összességében az esemény sikeres volt, nagyobb baleset, haláleset nem történt, senkit nem ütött el a HÉV, senki nem fulladt a Dunába. A kulturális programok egyre nagyobb teret kapnak, az első operabemutató is megvolt. A fennti kifogásaim ellenére is rajongó maradok, és aki eddig nem volt kinn, is csak ajánlani tudom hogy mindenképpen látogasson el jövőre.
[Mortimer]

Sziget-beszámoló 2001.