2003. IX. 18. Vörös Yuk - Antimaniax, Pledge Alliance

Írta: Dan Feltöltötte: Dan Ekkor: 2003. szept. 22. hétfõ - 10:06

Tudtommal úgy kezdődött a dolog, hogy Tibiék meghívták a Pledge Alliance zenekart, mire ők megkérdezték, hogy hozhatnák-e magukkal az Antimaniaxot is. :) Hozhatták.

Pontosan 8-ra volt hirdetve a kezdés, meg is érkeztem 3/4 körül, persze még szinte sehol semmi, mint kiderült, késtek az osztrákok. Elvileg pénzfeldobással döntött volna a két magyar zenekar a kezdésről, de végül a Blood Is Fire önkéntesen vállalta az elsőséget. Közben megjöttek az emberek, a buli végére szerintem kb. százan lehettünk, de lehet, hogy tévedek. Szóval a Blood Is Fire csúnya metál zene. De mivel ráneveltek az Interneten, egyre több ilyet hallgatok (most épp Thrice-t :). Meg aztán megismertem két tagot is a zenekarból, szóval így már jobban figyeltem a fellépésre, mint eddig. És tetszett! Kemény volt, meg dallamos, hangulatos. Nagyon jók a vokálok, amiket az egyik gitáros ad elő. A másik gyerek hörgéseiről inkább ne beszéljünk. :) A közönségből meglepően sokan tudták a szövegeket. Majd én is betanulom, hogy énekelhessem velük. Mozgás amúgy alig volt, majd legközelebb.

Aztán Nesze. Egyre jobbak! Tényleg. Két gitárral, jó hangzással, értelmes szövegekkel, és király hangulattal. Talán kicsit túl sok volt az új szám, több régi kellett volna, amit ismernek a rajongók. Mondjuk most már az újakból is sok eléggé ismerős, jó párszor hallhattuk már. Az üvöltözős szám most se tetszett, más meg pont azt dicsérte. Feldolgozás Gorilla Biscuits, meg Youth Brigade, merthogy nem volt idő újat megtanulni. A végén elnyomták a We're 138-et is. A közönség néhány lelkes tagja nagyjából végigtáncolta az egészet, a legjobb a korláthoz préselődve felemelt ököllel üvölteni a refréneket. :) A kis hülye pöcs tarajos gyerek meg, aki csak pogózni jött le, és a zenekarokról fingja nem volt, elmehet a picsába, aszittem, lebénul a karom, akkorát kaptam tőle. :)

Kisebb szünet után érkezett a Pledge Alliance a színpadra. Meghallgattam néhány számukat előre, nem tetszett különösebben, ők is metal jellegű zenét játszanak, az elborultabb fajtából. A korlát eléggé zavarta az énekest, többnyire lent énekelt köztünk. Nem nézték meg túl sokan a koncertet, pedig voltak látványos elemek. A tagok elég nagy beleéléssel zúztak, de a legszebb rész az volt, amikor az összes tag előrejött és artikulátlanul üvöltött a mikrofonba. A dobos is. :) A számok között elég sok propaganda duma hangzott el, de nem sokan figyeltek oda rá. Végülis volt benne, amivel egyetértettem, de nem biztos, hogy jó megoldás a kőhajigálás, meg a kirakat törése. Merthogy harcolni kell a kapitalizmus ellen. Kíváncsi lennék, mit érnek el ezzel. Azt támogatom, hogy ne vásároljunk lehetőleg multi cégeknél, de ez is elég nehezen megoldható. Az előtérben kipakoltak egy rakás propagandaanyagot, plakátot, könyvet, szórólapot, szóval az érdeklődők informálódhattak. Voltak persze CD-k, felvarrók, ilyesmik. Árakat nem néztem. Szóval érdekes koncert volt, de nem lesznek a kedvenceim.

Fent cseverésztem, amikor Tibor feljött, és értesítette a közönséget, hogy kezd az Antimaniax. Ez nagyon pozitív volt, ilyet nem szoktak, és csomószor lemarad az ember az elejéről. Így csak az első szám elejét nem hallottam. Emlékeim szerint ez a Chili Con Tofu volt. Utoljára a Leftöver előtt láttam őket, már akkor is nagy bulit csináltak, de azért kicsit várni kellett, mire beindul a közönség. Itt már persze az elejétől tombolt mindenki. Az énekes többnyire ugyancsak a tánctérről nyomta, neki is zavaró volt a korlát. A rajongók pedig mindent beleadtak, énekeltük a szövegeket (már amit tudtunk), body surf minden mennyiségben, circle pit (rendelésre is). Az énekes többször elmondta, hogy mindenkié a színpad és a mikrofon, itt nincsen zenekar és közönség között különbség, mindenki mehet énekelni, amit csak akar. A koncert végefelé kerestek is egy dobost, egy (asszem) osztrák srác vállalta el, az eredeti dobos gitározott, a gitáros beszállt énekelni. Nem nagyon ment a dolog, de azért elnyomták a számot. Máskor felhívtak embereket a színpadra, csak úgy, mentem én is, mert bátor vagyok nagyon. A korlátról szépet lehet ugrani. Szóval nagyon szimpi volt a zenekar hozzáállása az egészhez, szerintem nekik is tetszett a közönség reakciója, a végén csomószor megköszönték a részvételt. Játszottak mindhárom lemezről számokat, új nem volt. A ráadásban kérni is lehetett, így adták elő a G8 című darabot. Itt elkezdtek magyarázni a globalizációról, meg a szokásos dolgokról. Itt szólt közbe Alex, egy oldpunker az énekesnek valamit. Erre az énekes elküldte a francba, páran megtapsolták. Szerintem ez nem volt túl szép. Az is igaz, hogy én nem mennék oda beszólni az énekesnek, ha nem értek vele egyet, de azért valahol igaza is volt Alexnak, nem túl hiteles ez a prédikáció. Főleg hogy a buli után vagy fél órán keresztül hordták ki a márkásabbnál márkásabb hangcuccokat a VY elé (na jó, nem értek hozzá, de biztos nem home-made erősítőket használnak). Eljátszották a múltkori bulin is látott "szörfözzünk lemeztokon" /Na jó, ezt elbasztam, igazából gitártokról van szó :)/ produkciót, most helyi versenyzővel, Robit szelte a habokat. Utána meg egy iszonyat nagy kicsi-a-rakás alján találta magát. Csoda, hogy túlélte. Nagyon jó hangulat volt végig, tényleg nagyon szimpatikus volt az egész zenekar, igazi punk hozzáállás a zenekar-közönség viszonyban, és mindehhez kurva jó zene. A politikai hozzáállás egy külön dolog, azon lehet gondolkozni.

A koncert után még pihiztünk egy órát a szabadtéren, aztán hajnal 4-re otthon is voltam, ami azért hétköznap nem túl előnyös. Fotókat kb. 6-7 ember készített, szóval biztos lesz kínálat a neten.