Punk Portál - 2024. április 16.





 

A VII. punkkarácsony - 2000.12.26


Írta: Marcell
Feltöltötte: Marcell
Ekkor: 2000. dec. 31. vasárnap - 12:17

(A VII. punkkarácsony, amit másodikként hirdettek)

Hosszabb várakozás és bóklászás után végre összeállt a banda, és a baráti csapat végre elindulhatott a WigWam irányába. Először még beugrottunk a nem messze lévő Pista Néni Kocsmája nevű szórakozóhelyre ;) ahol megalapoztuk a jó hangulatot. Úgy 20 körül ideje volt átmenni a WigWamba, ahol már hangolt az Ankou. A kapunál elég nagy sor állt, mivel a biztonsági emberek nagyon ügyeltek ám a biztonságra. Egyszerre csak három ember mehetett be, akiket hosszasan átmotoztak. Kicsit hiányosak az emlékeim erről az időről, így már nem is emlékszem rá hogy hogyan furakodtunk a sor legelejére, de a lényeg, hogy végre benn voltunk. Az Ankou játszott. Mi szépen lepihentünk egy nyugis helyre, hogy erőt gyűjtsünk a hamarosan kezdődő Hatóságilag Tilos-ra. Már alig vártuk, hogy az Ankou befejezze, nem azért mert rosszak voltak, inkább csak nem illet a programba. Dallamos rock féleséget játszottak, Nirvana-tól kezdve sok mindenig. Végre ismerős hangot hallottam. A mikrofon mögött McCheap csigázta a közönséget, aztán végre beletéptek a gitárokba. Rögtön feltámadt a pogó, amibe én is gyorsan bezúgtam és ki se jöttem a M.Á.K.-ig. A HT nagyszerüen megalapozta a hangulatot, a régi nagy slágerek mellet már az új albummal is megismerkedhettek az ottlévők. Nem jutott nekik sok idő, hiszen a Barackca volt soron. Ők is meg adták a módját, elővették a gyors számokat és újabb lendületett vett a tömeg. Kétszer vagy háromszor is lejátszották a "Kis karácsony" és a "BKV" számukat. Kicsit soknak éreztem, de a közönség úgy tűnt élvezte. Rövid szünet következett, majd a Macskanadrág lépett színpadra. Nehezen akarták elkezdeni, valami gondjuk volt a mikrofonnal, meg a basszuserősítővel. Aztan csak nekilendültek, ám valami nem stimmelt. Úgy játszották el az első számot, hogy Garfield basszusából semmit nem lehetett hallani. A szám végén kiderült, hogy csődöt mondott az erősítő. Sebaj, a WiWamban ez nem lehet probléma; máris folytatódhatott a koncert, immár basszussal.
A hangzás azért elég furcsa volt, de számok gyorsasága és az elképesztően lelkes rajongótábor mindenkit kárpótolt. Nekem úgy tűnt, hogy ők játszottak a legrövidebb ideig, annak ellenére, hogy ők jöttek legmesszebbről. Macskanadrág útán kihömpölyögtem a tömegből és pótoltam az izzatságban elvesztett folyadékot. Kis pihenés és már kezdett is a M.Á.K. Valahogy nem stimmelt igazán a dolog, az előző M.Á.K. koncerten sokkal jobb volt a hangzás és talán a hangulat is. El is indultam hát haza az éjjeli buszokkal, a CAFB-t már meg se vártam...
Mint később megtudtam ezen a bulin a M.Á.K. és a CAFB volt a főzenekar, ezért játszottak ők vagy kétszer annyit, mint a többiek.
Hát nem is tudom...