| Nagyon úgy tűnik. Csak a jog az, ami mindenkire vonatkozik. Lehet, hogy erkölcstelennek tartja valaki azt, hogy az állam adók címén a jövedelme jó részét leveszi, mégis jogszerű. Csak a jognak lehet (van) kényszerítő ereje, nem az erkölcsnek. A kettő persze nem független egymástól, a köztük lévő kapcsolatot , egymásra kifejtett hatásukatrengeteg, érthetetlen nyelven íródott, vastag könyv tárgyalja a legkülönfélébb nézőpontokból. Van, aki így gondolja, van, aki másképp. Mivel ez szubjektív dolog, nincs egyetlen igazság. Igazságot tenni csak tényítéletet illetően lehet, értékítélet kapcsán nem. Az, hogy 16 Celsius fokos hőmérséklet meleg-e már vagy még sem, nem eldönthető. Az, hogy 15, 16 vagy 17 fok van-e, az igen. Erkölcsi kérdésekben a jog lenne egy "objektív" mérce, de ez időről-időre változik, attól függően, hogy egy adott korban az emberek mit tartanak erkölcsösnek illetve erkölcstelennek. Ez a változás néha lassú, néha forradalmi, de csak akkor érzi magát jól az ember, ha hagyják élni a saját erkölcsei szerint. Jelenleg ilyen helyzet van az abortusz kapcsán. Az is élhet a saját erkölcsei szerint, aki (erkölcsileg) bűnnek tartja, és az is, aki nem. Ha az egyik álláspont kötelező lenne (pl. tiltás, vagy ennek megfelelően a kötelezővé tétel), akkor az emberek egyik fele nem élhetne saját erkölcsei szerint. |
