"én csak azt az egyetlen dolgot szeretném elérni, hogy ne mondja senki, hogy az abortusz nem egy emberi élet megszakítása"
Két eset lehetséges:
1. eset: Az abortusz valóban egy emberi élet megszakítása.
Ha meggyőződésed szerint ez így van, akkor örülnöd kéne, hogy az általad képviselt álláspont az igazság, és nem elveszíteni a fejed a leghalvánabb ellenvélemény hallatán, hanem tudomásul venni, hogy mások másképp gondolkodnak erről. Legfeljebb arra gondolhatsz, hogy ők nem veszik tudomásul a tényeket, de ez a tényeket úgysem befolyásolja. Megint közhelyekkel dobálózom, de ha valaki biztos a maga igazában, azt nyugodt kiegyensúlyozottság jellemzi az álláspontja képviseletében. Az reagál magából kikelve ellenvéleményre, aki a lelke mélyén sejti, hogy nincs teljesen igaza, és a saját, más által kimondott kételyeit szeretné hangerővel elnyomni. (Lásd például a melegek elutasítása és a látens homoszexualitás közötti kapcsolat vizsgálatának eredményeit. Népiesen összefoglalva: meleg film nézése közben, a legnagyobb buziverők mutatnak -maguk által is tagadott- szexuális izgalmat. Épp azért ölnék a buzikat, mert a saját elnyomott hajlamaikra emlékeztetik őket. Ennyit a vulgárpszichológiáról.)
2. eset: Az abortusz nem az emberi élet megszakítása.
Ha meggyőződésed szerint ez nem igaz, akkor szépen tudomásul veszed, hogy a meggyőződésed nincs összhangban a tényszerűen igazolható valósággal. Legfeljebb arra gondolsz, hogy attól még nyugodtan hiheted azt, amit akarsz, senki sem kényszerít az ellenkezőjére.
Azt, hogy miért akarja valaki, hogy senki ne mondjon valamit, vagy mindenki mondja ugyanazt, és, hogy ez a viselkedés (mindenki csinálja azt, amit én akarok) a gyerekek mennyi idős korára jellemző, külön kérésre megbeszélhetjük.
|
