bú!
az lesz a legjobb, ha írok egy összegzést a gondolataimról, ami, remélem, világosabbá teszi majd a kérdést, mert úgy tűnik, teljesen félreértettél (bizonyos dolgokba belekapaszkodtál, amelyeket én csak szemléltetésképpen használtam - helytelenül, ezt most már belátom)
a gond abból adódik, hogy megkülönböztetsz külső és belső világot. ez egy áldifferencia. voltaképpen semmi okod rá, hogy megkülönböztesd ezeket.
a Lét és a Tudat valójában egy és ugyanaz. nem tudsz különbséget tenni közöttük, mert tökéletesen ugyanazt jelentik. ami a Tudatban van, az létezik, és fordítva. ami nincs a Tudatodban, az nem létezik. hibás az a kérdés "valójában létezik-e, csak nem tudok róla?", mert az létezik valójában, ami a Tudatban van.
a Tér különbözőségének illúziója:
ott követsz el hibát, hogy elképzeled Önmagadat a Térben. ezt egy illúzió okozza, miszerint, amikor a Létbe tekintesz, akkor "kifelé" tekintesz. valójában sem "kifelé", sem "befelé" nincs Lét, mert nincs "kifelé" vagy "befelé". ugyanakkor nem jelentheted ki pl, hogy a Tér nem létezik. ha nem létezne, elveszítené a jelentését és értelmetlenné válna, tehát ki se mondhatnád, hogy "tér".
az Idő különbözőségének illúziója:
a Létezéshez nem fokozatosan "jutsz hozzá", nem fokozatosan tapasztalsz. valójában már minden "megtörtént", mindent megtapasztaltál. semmi sem "fog történni". a folyamat illúzióját a Tudat/Lét korlátozottsága (elsötétedettsége) okozza, így nem vagy képes egyszerre felfogni a végtelent, hanem úgy tűnik, mintha mindaz, ami kiesett a Tudatból, "még nem történt meg".
az Idő nem jelent mást, mint a Tér. ha az Időben mozogsz, valójában a Térben mozogsz. mondhatod, hogy "telik az idő", de ez ugyanaz, mintha azt mondanád "telik a tér" vagy "telik a lét".
Lét=Tudat és Tér=Idő (fontos, hogy primordiálisan az előbbi "tartalmazza", határozza meg az utóbbit és nem fordítva). ezek egy pontba esnek, egyiknek sincs "hossza" vagy "vége", mert végtelenül kicsik. ugyanakkor itt a matematikai pont ugyanaz, mint a matematikai tér, végtelenül kicsi és végtelenül nagy egyszerre.
ezt majd még folytatom, de jelenleg nem vagyok egészen harcképes.
"egyedül nem valószínű. de te se tudod egyedül elérni a népességcsökkentést"
nem ez a lényeg, egyedül nyilván nem. egyszerűen képtelenség az emberiség népességnövekedésével arányosan növelni az állat- és növényállományt, mivel így magát a földgolyót is meg kéne növelni. amúgy meg nemcsak az élelemhiánnyal, hanem a helyhiánnyal is meg kell küzdeni.
"hogyhogy mit? a matchbox az egy játék és amikor tologatom akkor játszom vele. én vagyok a játékos"
eltévesztetted a játszóteret? ez nem társasmecsbox, hanem egy olyan többszintű stratégiai játék, ahol a játékos mindig bábu is egyben (ezért többszintű)
"nem beszélek félre ez a megsemmisülés. hogy érzed magad mikor alulmaradsz egy küzdelemben? szarul? mit nem lehet ezen érteni?"
miféle küzdelem? mi az, hogy szarul érzed magad? a halál után vagy előtte?
"ha a szubjektum valóságérzete kimerül abban amit ő érzékel (az ő agyában áll össze az érzet), mint ahogy oly bölcsen leírtad akkor akár az is bekövetkezhet hogy a külvilágtól teljesen függetlenül az agyban játszódnak le a folyamatok, tehát minden ami körülöttünk van"
olyan nincs, hogy "külvilág". egyetlen világ van: amit tapasztalsz.
"és ez fontos, hisz akkor miért ne gondolhatnám egész egyszerűen azt hogy legyen minden másképp és már másképp is van. miért kéne szervezkednem vagy bármit is tennem? hisz a saját világomnak én vagyok az ura"
mert elszakadtál a Teremtődtől és -mint láthatod- lepottyantál az anyagi síkra.
"téged szórakoztat, hogy engem ismételsz? persze mi mást is tehetnél, hisz én vagy... semmi sincs. csak én"
mi ez a felháborodás? nem ismétellek. magadat ismételgeted kérdezvén "mi értelme ennek meg annak, ha nincs külvilág?". erre reagáltam azzal, hogy "mi értelme, ha van külvilág?". mennyivel volna több értelme?
"nincsenek emberek. csak én vagyok"
emberek vannak, Te nem vagy (ember) hehe
"a bennem lévő emberek én vagyok. jóhogy leminősítem magam a szintükre. nem is tehetnék mást"
nem. anyaggá redukálod magad: egy maszkká.
(azt beszélik) az élet egy színpad. a maszk révén szereplővé tetted magad. a szereplő pedig egy gyarló senki, egy halandó színfolt.
"a háború nem anyag. ugyanakkor nincs értelme sem"
azt mondd meg akkor, hogy mi az, aminek valóban van értelme!
"ez így van? föltehetnék egy költői kérdést, hogy számodra van-e ám mivel te pusztán csak bennem létezel, mivel én vagy így a válasz is ugyanaz mint nekem. nincs"
ez a beszéd! hehe
"ezt már tudom. ez annyit jelent, hogy te nem létezel"
ugyanmár. a számítógéped vagyok. hogy mondhatsz ilyet?
"egy primitív ember számára az énen belüli valóság valóság. én ezen már túlléptem. számomra a bennem élő valóság csak képzet. mint te is"
úgy-e? szerintem inkább belezavarodtál a "valóságba". már azt sem tudod, mit jelent ez a szó, nemigaz?
"csak egy primitív ember gondolkodik így. gondolkodik??? ugyanmá.. miket beszélek"
látod?
"és ez nekem akkor most jó?"
feltétlenül.
"ha eltekintünk attól, hogy minden csak bennem létezik, akkor azokra az emberekere akik nyugodtan akarnának élni. mivel mindennel összefügg, így a faszság mindenkire hatással van. még azokra is akiket tulajdonképp nem szemeltél ki"
nem nevezném nyugalomnak, ami felé az emberek haladnak. manapság szinte mindenki a Káoszt képviseli. vagy őrjöngő, lázas rohanással és kapálózással (ilyenek a törtető, felkapaszkodó, karrierista faszkalapok) vagy bamba, nyáladzó idiotizmussal (hippifajták). márpedig ma ez a két embertípus jellemző. ezekre jelentünk veszélyt?
"jóhogy :o) azért nem tetszett mert nem illeszkedett a sztoriba.. márhogy semilyen nyitott kaput nem zárt be csak volt"
nem szőrszálhasogatni akarok (puszta kíváncsiságból kérdem), de pl a kísértetházas rész (nekem ez jött be a leginkább) milyen kaput nyitott/zárt?
"a gond ott van, hogy olyan filozófiai szintre helyezed a dolgokat amin hagysz kismillió hézagot amit sorra megtalálok és ezért összedől. úgyhogy ha nem tudod befoltozni akkor inkább állj neki a botásnak és építs valami újat"
hézagok? felsorolnál egyet-kettőt?
bocs, ha nem voltam érthető. csöppet másnapos vagyok. |
