Bármilyen hülyén is hangzik, tök régóta gondolkozom azon, hogy a víz miért pont átlátszó. Még kisgyerek koromban csodálkoztam el rajta emlékszem, és azóta, ha nem is nem hagyott nyugodni, de legalább is időről-időre felmerült bennem a kérdés. Ugyanis arra már rég rájöttem, hogy a természetben mindennek oka van. Valószínűleg ezért hiszek Istenben (és nem azért mert anyámék belémsúlykolták volna...). Hisz mindennek az oka Ő. Ezért nem lehet ezeket az okokat megfejteni teljesen, csak bizonyos részleteiben. Ezért maradnak nyitva mindig is az alapkérdések: hogy ne is foglalkozzunk velük. Hozzáteszem, szerintem az ateista ember amikor azt mondja, hogy "ez a véletlen műve" vagy "a sors akarta így", valójában Istenre gondol, csak gyáva és gyenge hogy kimondja. Esendő, nem szabad haragudni rá.
Nos az eredeti kérdésem (miért pont átlátszó a víz?), nem ilyen alapkérdés, épp ezért nyugodtan lehet rajta gondolkozni. De akárhányszor elő-elő jött bennem, hát választ sosem találtam rá.
Aztán tegnap rájöttem, de indirekt módon: éjszaka gyalogoltam hazafelé, ki voltam tikkadva és egy nyomóskútnál kortyoltam néhány jó nagyot. Felegyenesedve körülnéztem és rádöbbentem, hogy a víz a levegő esszenciája. Ezért átlátszó!
Az esszenciák tehát jelen vannak a világunkban. Levegő nélkül nem tudnánk élni, de víz nélkül sem. Tehát nemhogy létjogosultságuk van, hanem a legfontosabb közülük egyenesen létalkotó! A sűrítmények, melyeket olyan hajlamosak vagyunk az eredőjéhez képest lebecsülni, valójában az élet mozgatórugói közt vannak, de legalább is döcögősebben működik az óramű nélkülük. Vegyünk egy példát: a pálinka a sűrített napfény. A pálinkában nincs minden meg amit a nap kihozott a gyümölcsből, ugyanakkor egy kortyban tucatnyi barack zsúfolódik össze. Csak a legfontosabb, legértékesebb alkotórészek. De a pálinka azért is jó példa erre, mert megmutatja, hogy az esszenciák jótékony hatása csak egy bizonyos mértékig tart. Pont a töménységükből kifolyólag nem pótolhatják az eredetit amiből készültek. Ez még a vízre és levegőre is igaz: vízből nem lehet akármennyit fogyasztani, a levegőt viszont képtelenség túladagolni.
Befejezésül még egy általam nagyon kedvelt írótól két idézetet szeretnék bemásolni, ami az előző gondolatmenetemhez illik és valamennyire alá is támasztja. Félreértés ne essék, a Teremtő óvjon attól, hogy össze merjem hasonlítani magamat Hamvas Bélával. De nem is ő indította meg a lavinát, hanem csak egy korty víz hazafelé menet.
"A valóság küszöbe. Még én, de már nem az. Amikor az ember rájön arra, hogy a test tömény szellem, és a logika tömény mágia, és az anyag tömény anyagtalan, és a tartalom tömény forma, és a csoda tömény valóság."
“Felteszem ugyanis a kérdést: mi az a betegséghez igen hasonló nyugtalanság, az az irritált korlátoltság, az a zaklatott sietség - ma idegességnek mondják -, ami az ateistákra annyira jellemző? Vallás nélkül élni nem lehet. Régi megállapítás és megdönthetetlen. Van jó vallás és rossz vallás. Ez az egész. Vagy Istenben hisz az ember, vagy szurrogátumokban. E szurrogátum igen sokféle lehet: nevezhetik elvnek, világnézetnek, diktátornak, haladásnak, humanizmusnak. Nőknél hiúságnak, kevélységnek, önimádatnak, öltözködésnek, hisztériának, rigolyának. A mai vallásszurrogátum neve: materializmus. Hogy miért nevezi magát így, rejtély Én vagyok a materialista, kedvesem, én, aki a töltött paprikához és a szilvás gombóchoz imádkozom, aki az asszonyok füle tövéből áradó illatról álmodozom, aki a drágaköveket imádom, aki poligámiában élek az összes csillagokkal és virágokkal, és aki bort iszom. Bort. Halljátok? Mint mindenütt, a dolog itt is azon múlik, hogy jó, vagy rossz. Én vagyok a jó. A rossz materialisták anyagáról az az önkéntelen érzésem van, hogy az tulajdonképpen nem is anyag, hanem cement. Sem megenni nem lehet, sem meginni, sem megnyalni, sem vele aludni. Ez az anyag hullája, ez a ronda nehéz por, ez a hülyén szürke és köznapi ész jelképe, ez a mámortalan massza, ez a komisz rideg számítás (amely sohasem válik be), maga az absztrakció, ez az ateista anyag.“
| |
|
|
