Punk Portál >> Fórum >> Összes téma >> Vallás
Bejelentkezés - Regisztráció - Elfelejtett jelszó - Segítség
A vallás nagyon szép dolog, csak tudni kell kezelni

Elejére << Előző < 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 ... > Következő >> Végére

© Pokolgepválasz erre | adatok | e-mail - 2008-07-30 15:54:51 (671)
Andris, megint akkora zoldseget irtal, hogy mindjart megorulok.
[előzmény (669)]

© gyerekválasz erre | adatok | e-mail - 2008-07-30 15:53:05 (670)
Hol a szvasztika?
[előzmény (668)]

© gyerekválasz erre | adatok | e-mail - 2008-07-30 15:52:38 (669)
Ha nem is pont így fogalmaztam volna meg, de kábé egyetértek. Főleg az első felével.

A kereszténység azért is válhatott olyan meghatározóvá, mert mindig, minden korban, mindenhol beleépíte az adott terület népének vallását saját magába. Szerintem minden vallás központi témája a fény (lásd Egyiptom például). A lentebb belinkelt Zeitgeist filmnek is valahol ez a lényege szerintem, hogy a kereszténységet, mint nem egyedülálló vallást ábrázolja, hanem olyannak, ami mindig is meg volt az emberi társadalmakban, csak különböző formában. Ők még kihegyezik a kereszténység agresszivitására is, ami az intézményesített jellegéből fakad.
Az utolsó mondat kivételével számomra semmivel sem csökken a vallások álltal közvetített érték, eszmeiség. Azt mindenkinek látnia kell szerintem, hogy a régi emberek nem voltak semmivel sem hülyébbek, mint a maiak. Sokkal közelebb álltak a természethez, annak törvényeit sokkal inkább érezték és ezért be is tartották. Ha valaki azt mondja, hogy kevesebbet tudtak a világról, mert a tudomány nem tartott ott, mint napjainkban, akkor gondolkozzon el azon, hogy milyen értéket tudott felmutatni a modern tudomány eddig. Lényegében semmivel nem tudunk többet a körülöttünk lévő világról, (életről, anyagról, energiáról stb.) mint 4000 éve mondjuk. És akárhogy is nézzük az akkori tudás egyetlen értékelhető maradványa a vallásokban található.
[előzmény (667)]

© bandi669válasz erre | adatok | e-mail - 2008-07-30 15:33:00 (668)

© Pusztai Zoliválasz erre | adatok | e-mail - 2008-07-30 15:27:36 (667)
Üdv mindenkinek!

Vallás: valamit vallani, megvallani, például hitet. A vállalás szavunk is
kapcsolódik hozzá. A vallás nem szabadna, hogy egyenértékű legyen
az ortodoxiával, a megkövesedett tanokkal.
Vallom: Isten jelen van mindenütt, füvekben, fákban, madarak énekében,
benned és bennem, s hogy őseink hite szerint e világi képmása az élelet
adó Nap, ami nem azt jelenti, hogy Isten és Nap közé egyenlőségjel kerül.
A lélek halhatalan, mivel a túl-világra, a más-világra ér, ha eltávozik
az árnyék-világból. Világ ez is, az is. Szavainkban ősi tudás rejlik:
kileheli a lelkét, vagyis a testet elhagyja a lélek. Mivel, hogy Isten
benned és bennemm, bennünk is Van, így aki nem hisz benne,
magában sem hisz, magában sem hihet. Eleink fénytisztelelete,
szeves gondolkodása példadó lehetne a világban (világ: fényt,
világosságot is jelent) ma is, és szükség is lenne rá,l mivel jelenleg
a sötétség (lélek és szellem helyett a test) dominál többnyire csak.
A hedonizmus, az anyagi javak hajhászása zsákutca, a szkiták arannya
az aranyló Nap, napsugár volt, de ezt idogermán stb. észjárással felfogni nehéz, mivel míg páldául németben a nép: volk (falka) addig a magyar
nép szó a Nap szavunkkal kapcsolatos. Régi Naptiszteletünknek (nem egyenlő a Napimádással!) máig sok nyoma maradt, kapukon a rombusz
a Nap szimboluma, és templomtornyok keresztjén (a metszéspontnál)
sok esetben kör, kiáradó fénysugarak látható, láthatóak, de együtt
a kettő (kör és a fénykoszorú) is fellelhető, és nem csak templomtornyokon,
de siremlékeken, népi kerámiákon is.



© Horst Fuchsválasz erre | adatok | e-mail - 2008-07-23 10:09:23 (666)
az a különbség hogy az egyik az ember fejéből pattant ki a másik a seggéből
[előzmény (663)]

© Pokolgepválasz erre | adatok | e-mail - 2008-07-23 10:02:21 (665)
Punktum! :-)
[előzmény (664)]

© gyerekválasz erre | adatok | e-mail - 2008-07-22 15:39:24 (664)
pont:D

© Pokolgepválasz erre | adatok | e-mail - 2008-07-22 15:01:04 (663)
A vallas az szar.
[előzmény (662)]

© gyerekválasz erre | adatok | e-mail - 2008-07-22 13:41:33 (662)
Márhogyafaszombane banyek
[előzmény (661)]

© Pokolgepválasz erre | adatok | e-mail - 2008-07-22 13:32:47 (661)
A keresztenyeknek is ezt kellene csinalni?
[előzmény (660)]

© gyerekválasz erre | adatok | e-mail - 2008-07-22 13:16:54 (660)
Az iszlám már dzsihadot hírdetett volna ezért
[előzmény (659)]

© Night_Of_Fireválasz erre | adatok | e-mail - 2008-07-21 20:58:36 (659)
http://a508.ac-images.myspacecdn.com/images01/32/l_3ace5ccb5ac7306fbb7725b27927ba2b.jpg

© dropkickválasz erre | adatok | e-mail - 2008-07-08 15:22:13 (658)
lényegében mindegyik rész eléggé elgondolkodtató... csak h a vallásnál maradjunk, hát mosolyogtam a végén rendesen. ennyire egyszerű lenne ez a Biblia-dolog? tényleg ha csak fele már igaz, akkor ennyit az egész kereszténységről...
mondjuk a film végén elővett RFID-chip már túlzásnak tűnt, de ki tudja :)
[előzmény (657)]

© xbercixválasz erre | adatok | e-mail - 2008-07-07 20:05:17 (657)
Pár napja néztem..nekem nagyon bejött...és ha csak a fele igaz...:)))
[előzmény (656)]

© dropkickválasz erre | adatok | e-mail - 2008-07-07 16:30:35 (656)
látta vki a Zeitgeist c. filmet? az első része vallási témájú, elég érdekes hogy így mondjam...

© Horst Fuchsválasz erre | adatok | e-mail - 2008-07-01 21:46:44 (655)
http://youtube.com/watch?v=aNtuyzcbDLA

© Tabisválasz erre | adatok | e-mail - 2008-06-28 21:45:57 (654)
http://est.hu/film/4774/mi_a_csudat_tudunk_a_vilagrol

© gyerekválasz erre | adatok | e-mail - 2008-06-27 12:58:25 (653)
Nekem az sokkal meglepőbb volt, hogy a Buggyant elektronikus zenék is az Általánosban van, pedig az inkább a Gumiszoba lehet vagy a Kultúra, de semmiképp sem általános jelenségek amik ott előfordulnak:)
[előzmény (652)]

© Horst Fuchsválasz erre | adatok | e-mail - 2008-06-27 11:18:45 (652)
Egyébként nem mintha ez a kategorizálósdi annyira érdekelne, de azért az elgondolkodtató, hogy míg a Karate filmek topik a Kultúra része, addig a Vallás csak az Általános témakörbe fért be...

© Horst Fuchsválasz erre | adatok | e-mail - 2008-06-27 10:09:38 (651)
a legtöbb idézet Horatiustól, Catullustól van
[előzmény (650)]

© Horst Fuchsválasz erre | adatok | e-mail - 2008-06-27 10:02:53 (650)
Michel Montaigne: A BÖLCSELKEDÉS A HALÁL ISKOLÁJA

Cicero tanítja, hogy a bölcselkedés a halál előkészítő iskolája. Arra gondolt talán, hogy elmélkedés és tanulmány lelkünket önmagunkon kívül emeli, a test részvétele nélkül is foglalkoztatja, és így a halálhoz hasonló állapotba ringatja. Vagy azt hihette, hogy a világnak bármilyen felfogása, maga a bölcsesség arra oktat csupán, hogy nem érdemes félni a haláltól. Nézzük csak közelebbről. A józan ész vagy csúfot űz velünk, vagy feltétlen nyugalmunkat kívánja, és csak életünk boldogsága a gondja, a Szentírás szavaival szólva. A világ sokfajta véleménye egy pontban találkozik: célunk gyönyör, akármilyen úton kerülünk el hozzá. Ha nem így volna, nem törekednénk rá. Ki hallgatna közülünk olyan szóra, hogy tetteink végső célja a munka és a boldogtalanság?

Tehát bármit mondanak, minden igyekezetünk célja a gyönyör. Még erényeink sem törnek másra. Kedvem volna a gyönyör szót a képükhöz vágni azoknak, akik mindig megütköznek az ilyen végokkeresésen. Azt is megmondanám nekik, hogy ez a szó az én jelentésemben lelkünk legbelsőbb örömét, igazi megelégedését jelöli. Talán nem az erény által tartósítja, vagy az erényben szerzi meg állan dó örömeit a lélek? A gyönyör annál vidámabb, mozgékonyabb, erősebb és férfiasabb, minél lázasabb vágy hozza létre. Talán az élvezet szó inkább ráillenék, mint nyelvünk mostani életerő (vigueur) szava, és érthetőbben is hangzik... Arról papolnak, hogy a gyönyör hajszolása fáradság, csak a gyümölcsét élvezzük. A legkülönbek elégnek tartották, ha törekedtek csak rá, vagy távolból megközelítették, de bírni már nem kívánták. Szerintem minden ismert gyönyörféleség közül a rá való törekvés adja a legnagyobb gyönyört.

Minden megkezdettben ott rejtőzik az eredmény minősége: az elkezdés meghatározza már cselekvésünk sorsát. Az erényből fényként kiáradó jó érzés elönti a cselekedet minden ízét, átjárja útjait, kezdetétől fogva, minden akadályon át.

A halál megvetése erény, az emberek lelkének nyújtott legnagyobb jótétemény. Boldog nyugalommal édesíti meg életünket, csendet teremt bennünk... Ha nem volna, képtelenek lennénk a gyönyörre is. Minden bölcselkedő rendszer megegyezik ebben a gondolatban. Egyértelműen a fájdalom, szegénység és minden emberi életre súlyosodó baj megvetését hirdeti, persze nem egyforma eredménnyel. E bajok egyikét-másikát elkerülhetjük (sokan egész életükben nem ízlelték meg a szegénységet, sokan hírből sem tudnak fájdalmakról, betegségről: Xenophilus, a zenész százhat évig élt töretlen egészségben). Bármikor bevégezhetjük életünket, minden kellemetlenségünknek elejét vehetjük. Így sem kerüljük el a halált.

Soha fel nem oldódó gyötrődésünk az oka, ha rettegéssel borzongat bennünket a halál. Minden sarokból elénk mered, szemünk szüntelenül jobbra-balra néz utána, mint valami félelmetes vidéken...

Bíróságaink a főbenjáró bűnösöket sokszor a bűntett helyén végeztetik ki. Odavitették az elítéltet, a mosolygó városokon, utakon keresztül, és útjukon minden kívánságukat teljesítették. Vajon örültek-e neki? Nem keseríti-e szájuk ízét a halál állandóan szemük előtt lebegő képe?

Audit iter numeratque dies, spatioque viarum
Meditur vitam, torquetur peste futura.
(Gyötri az út, az idő velefut, számlálja a percet
S kínba~csavarja szívét a közelgő vég-bizonyosság.)


Pályánkat a halál zárja be. Látóhatárunk szélén az utolsó határkő. Ha fázunk tőle, soha egyetlen lépést nem tehetünk már lázas borzongás nélkül. A köznép rá sem gondol, úgy segít magán. Micsoda állati butaság teszi vakká az embert, hogy a farkánál szerszámozza fel szamarát?... Emlegesd előtte a halált, és veti a keresztet, a sátán nevétől sem ijed meg jobban.

A rómaiak nem szerették nevén nevezni, ezért másfajta nevet adtak neki, vagy körülírták valamiképpen. Valaki meghalt, ehelyett azt mondták: megszűnt élni, vagy egyszerűen azt, hogy vége. S mert itt már életről volt szó, mégha múlt időben is, megvigasztalódtak tőle. A mi "megboldogult" szavunk is ilyen önvigasztalás szülötte. Mintha csak azt mondanánk, hogy meghalni arany.

Mostani időszámításunk szerint januárral kezdve az évet ezerötszázharminchárom februárjának utolsó napján tizenegy óra és dél közt születtem, s így éppen tizenöt nappal múltam harminckilenc éves. Legalább ugyanennyi van még hátra. Butaság volna, ha ilyen távoli jövőre gondolni sem szabadna. Miért ne?

Öregek, fiatalok egyforma feltételekkel hagyják itt az életet. Mindenki úgy megy el, mintha most érkezett volna ide. Nincs olyan aggastyán, még Matuzsálem korán túl sem, aki legalább húszévnyi erőt ne érezne még a testében. Szegény bolond, bárki légy is, ki mérte ki életed idejét? Az orvosok meséire építesz? Sose a saját tapasztalatodra? A dolgok folyása szerint különös szerencsénk, hogy egyáltalán élsz még. Lehet, hogy régen átlépted már a természettől rád szabott időt. Nem hiszed? Számláld sorra, hányan haltak meg ismerőseid közül fiatalabban, milyen kevesen érték el a te életkorodat. Vagy vezess jegyzéket híres kortársaid sorsáról. Többet találsz közöttük harmincöt éven alul, mint túl azon... Gyakori és közönséges példákkal könnyen elhessentheted a halál gondolatát. Nem kell minden percben arra gondolnod, hogy no, most ragad galléron. Miért mondjátok, hogy semmi közünk hozzá, ha sohasem gondolunk rá? Én is így vagyok vele. A bújócska módjával nem törődöm, ha biztonságba jutottam ütései elől. Ha kell, még a tehén bőrébe is elbújok előle. Kielégít, ha most kedvemre élhetek, ha nem kell megtagadnom magamtól az élettől kapott örömöket. Azt sem bánom, ha halálom dicstelenebb és csúnyább lesz, mint szeretnétek.... Ilyeneket gondolnak, mondogatnak, de ezzel még nincsenek túl a dolgon...

Nézzétek csak, hogy jön-megy, nyüzsög, táncol mindenki, mint hogyha hírét sem ismerné a halálnak. Aztán pedig, ha hirtelen elébük áll, mint a meztelen valóság, elragadja asszonyukat, gyermeküket, barátjukat, micsoda fejveszett rémület és kétségbeesés dönti le őket! Láttatok-e már csúnyább hunyászkodást, sürgölődést, tehetetlenséget? Korábban kell rágondolni. Nem hiszem, hogy értelemmel bíró ember fel ne készülne arra, tudván, hogy igen drágán fizeti meg, ha nem így tesz. Ha olyan ellenség volna, aki elől el lehet bújni, tanácsolnám talán, kérjük kölcsön valahonnan a meghunyászkodás fegyvereit. De nem lehet, mert a futásban is utolér, vállon ragad, lehetsz gyáva vagy a legbátrabb ember:

Nempe et fugacem persequitur virum,
Nec parcit imbellis juventae
Poplitibus timidoque tergo:
(Szökhetsz bár, utolér, halálbizonyosan
Gyors láb, erős ín mit se használ,
Hátba talál, ha nem éri arcod.)


Hiába takarózol érckemény páncéllal,

Ille licet ferro cautus ,se condat et aere
Mors tamen inclusum protrahet inde caput.
(Fedheti dús páncél, hogy az újja hegye ki se látszik,
Ércpáncéljából rázza ki majd a halál.)


Tanuljuk meg szétvetett lábakkal, vívásra készen fogadni őt.

Minthogy előnye van rajtunk, ezt szüntessük meg legelőbb. Ne tegyünk úgy, mint a legtöbben, ne gondoljunk rá, mint idegenre. Barátkozzunk vele, szoktassuk magunkhoz. Állandóan legyen ott elménkben a képe, képzeletünk bármelyik pillanatban elő tudja idézni, akárhány alakjában. Ha lovunk megbotlik, ha elénk hullik egy cserép, megszúr egy apró tüske, ilyenre gondoljunk: "Ejnye, erre került a halál." - Így gyűrjük magunk alá, így dacolunk vele. Ha ünneplünk, ha vígan vagyunk, az ilyen pillanatok emléke sohase hagyjon el bennünket. Sohase szédüljünk úgy az örömbe, hogy a halál képe köddé váljék mibennünk. Hányszor célozza meg legnagyobb vígságunk idejét! Az egyiptomiak nagy ünnepeik közepén előhozatták egy férfi csontvázát, és ezzel figyelmeztették a vendégeket.

Omnem crede diem tibi diluxisse supremum:
Grata superveniet, quae non sperabitur hora
(Fennjár még a napod. Ugy élj, ez tán az utolsó,
Sorsod ajándéka mind, ami jó ezután.)


Azt sem tudhatod, hol ér utol: akárhol várhatod. Állj mindig készen, s így mindig szabad vagy a gondjától... Soha az életben baj nem érhet, ha megértetted, hogy nem élni: nem a legutolsó rossz. A halál tudása van benned? Soha szolgája nem leszel, és elfelejted a szomorúságot.

Ha a természet nem segítene egy kicsit hozzá minden dolgunkhoz, nehezebben boldogulnánk igyekezettel és fortéllyal.

Természetem ábrándosféle, kevésszer búskomor. Mióta eszemet tudom, soha nem volt kedvesebb foglalatosságom, mint elmélkedni a halálról. Még szeles ifjúságom idejében is,

Iucundum quum aetas florida ver ageret
(Míg a virágos kor ontja vidám tavaszát)


... a halál gondolatától nem lett ráncosabb a homlokom, mint akármi mástól. Eleinte jobban érezzük az ilyen képzelődések szurkálásait. De a gyakori elmélkedés, fontolgatás után lassan hozzászokik az ember. Másként állandó rémületben vagy bódulatban kellene élnem, mert alig akad ember, aki olyan kevéssé bízott az életében, mint én. Sem máig tartó egészségem, sem néhai betegségeim nem rövidítik meg reményemet. Minden pillanatban elképzelem az utolsó óra ütését... és szünet nélkül zengetem magamban: "aminek egyszer meg kell esnie, megeshetik ma is".

A veszélyek és a véletlenek alig-alig vagy cseppet sem siettetik a végső utat. Gondoljunk arra, hogy fejünk fölött millió veszedelem tornyosul, és rájövünk majd, hogy az egyformán közel van mindnyájunkhoz, lakodalomban vagy lázban, tengeren vagy otthon az ágyban, háborúban vagy a béke idején.

Legyünk mindig készen a végső útra, és vigyázzunk, hogy akkor már csak magunkra legyen gondunk... mert gond lesz éppen elég.

Az egyik ember azért panaszkodik, hogy a dicsőségének útját töri ketté a halál; sír a másik, hogy meg kell halnia, mielőtt férjhez adta volna lányát, vagy felnevelte volna gyermekeit. Ez feleségét sajnálja magára hagyni, másik a fiát, életének támaszát és örömét. Én ebben a jelen órában készen vagyok, és ha Istennek úgy tetszik, minden bánat és szánakozás nélkül megyek el... Feloldok minden kötést, elbúcsúzom mindenkitől, magamat kivéve. Soha ember tisztábban és teljesebben nem készült még itthagyni a világot. Ha hivatásos könyvszerző lennék, szerkesztenék egy kimutatást a halál különböző nemeinek magyarázatával. Aki az embereket meghalni tanítja, az az életre neveli őket.

Ellenem vethetik, hogy a valóság mindig mást mutat, mint elmélkedni róla. A legderekabb vívó is elveszítheti a fejét, ha a végső perc előtt kell kardot rántania. Beszéljenek csak. Tudom jól, és ismerem az előre fontolgatás nagy előnyét. Ha valaki hidegvérrel állja a tekintetét, sokat nyer. Ezenkívül maga a természet nyújtja felénk bátorító kezét. Ha hirtelen és durván küldi ránk, nincs időnk a félelemre. Ha pedig lassan, akkor tudom, hogy a hosszan húzódó betegség életkedvemet öli meg előbb. Egészségem teljében nehezebben szánom magam a halálra, mint betegen. Nem ragaszkodom úgy a kellemes világhoz, ha elszokom élvezésétől. A halál képét így sokkal szelídebbnek látom. Remélem, hogy minél jobban kerülöm amazt és közeledem ehhez, annál könnyebb lesz megegyeznem a cserében. Sokszor tapasztaltam Caesar szavainak igazát: a dolgok messziről sokkal ijesztőbbek, mint közelről. Ha egészséges vagyok, jobban rettegek a nyavalyáktól, mint ha ágyban fekszem. Mostani vidám életem és erőm egy rosszabb állapot lehetőségét olyan kísértetiesre növelik, hogy már most sokkal nyomasztóbbak, mint akkor, ha vállamra nehezültek. Remélem, ilyenformán leszek a halállal is.

Nézzük a bennünket sújtó változásokat, mindennapos bajainkat, és látni fogjuk, miként rejtőzteti maga a természet előlünk saját enyészetünket. Vajon mit hagyott az aggastyánban ifjúságának erejéből, elmúlt életéből?... Egyszer egy elaggott testőr Caesar elé állt az utcán, kérte, bocsátaná el őt, mert illően akar felkészülni a halálra. A császár látta a hadastyán nyomorult állapotát, és így felelt neki: ,;Hát te azt hiszed, hogy élsz még?"

Ha hirtelen lenne ez a változás, alig hiszem, hogy bármelyikünk elviselné. De a természet kézen fogva vezet a finom, alig érezhető lejtőn, lépésről lépésre, lassan taszigál, és hozzá szelídít nyomorult állapotunkhoz. Nem vesszük észre az ugrást, amikor meghal bennünk az ifjúság - ami lényege szerint és valóságosan is sokkal durvább halál, mint a betegségtől sorvadóké vagy végelgyengülteké. Az átlépés nem olyan nehéz a nyomorúságból a semmibe, mint a virágzó és kellemes életből a fájdalmasba és kínosba. A görnyedező testnek alig van ereje terhe viselésére. Így van a lélekkel is. Szoktatni, nevelni kell a halál rontása ellen. Amíg retteg tőle, nyugalma úgysem lesz. Ha pedig belenyugszik (s ez olyan dolog, ami messze felülmúlja erőnket), dicsekedhetik majd, hogy sem félelem, sem kín, de a legkisebb bosszúság sem talál benne szállást... A lélek úr lett a szenvedélyeken és érzéki vágyakon, fölébe került a nyomorúságnak, szégyennek, szegénységnek s a szerencse minden jogtalan ütésének. Ezzel az előnnyel úgy élj, ahogy tudsz. Benne kapod a valóságos, felséges szabadságot, hogy fügét mutass az erőszaknak, jogtiprásnak, kinevesd a bilincset és a börtönt.

Hitünk emberi alapja az élet megvetése. Nem csupán észokainkkal jutunk el idáig. Miért féljünk annak az elvesztésétől, amit nem sajnálunk. Egyébként is, a halálnak százféle neme fenyeget, melyik ezekből a nagyobbik rossz? Mindegyiktől féljünk, vagy kiálljuk az egyiket?...

Születésünk minden dolgok kezdetét hozza nekünk, halálunk mindennek a végét jelzi. Azért sírni, hogy száz év múlva nem leszünk, vagy hogy száz évvel előbb meg nem születtünk, egyformán ostoba. A halál egy másik élet kezdete... Sokáig éltél, vagy alig, mindegy az a halálnak. Hosszú vagy rövid élet nem lehet mértéke a nemlétezőnek. Arisztotelész beszél a Hüpanisz folyóban egy napig élő bogarakról... Nevetnék rajta, ha valaki ezt a pillanatnyi létet úgy magyarázná mint szerencsét vagy szerencsétlenséget. Ugyanilyen nevetséges a hosszú vagy rövid emberélet összevetése az örökkévalóság idejével, de akár a hegyek, folyók, csillagok, fák és némely állat élete hosszával.

A természet így szól hozzánk: "Úgy távozzatok a világból, ahogy idejöttetek. Azon az úton, amely a nemlétből az életbe vezetett, menjetek vissza az életből a halálba is, szenvedés és félelem nélkül. Elmúlásod csak apró láncszeme a természet nagy életének, és egyetlen darabkája a világ életének... Vajon a ti kedvetekért bontsam meg a dolgok ilyen alkotmányát? Születéseteknek ez volt a feltétele. A halál a természeted része, önmagadtól utálkozol tehát, ha ezt utálod. Mindez, ami lényedet betölti, a halál és élet közös tulajdona. Születésed pillanatában utat veszel a halálnak, életnek egyaránt... Mindaz, amit az életből elvesztek, kölcsönbe veszitek, annak rovására. Egész létetek nem más, mint halálotok építése...

Az élet önmagában nem jó és nem rossz, hanem a jónak és a rossznak közös szántóföldje, amely a belevetett mag szerint terem. Ha egyetlen napig éltetek csupán, mindent láthattatok belőle, mert egy nap fölér az összes napokkal. Csak egyfajta napfény és egy éjszaka van: ugyanazt a napot, holdat, csillagokat, ugyanazt az elrendezést látták őseid, mint amit unokáid látnak majdan... Adjatok másoknak is helyet, mint ahogy azok is átengedték az övéket...

A nemlét utáni idő éppen úgy nem tartozik rátok, mint a születésetek előtti. Sok embert láthattatok már, akiknek jót tett a halál, mert nagy nyomorúságtól szabadultak meg vele. De láttatok-e már olyant, aki rosszul járt volna a halállal? Milyen együgyűség ítélkezni arról, amit sem ti, sem mások nem tapasztaltak. Ne panaszkodj rám és el nem kerülhető sorsodra! Igazságtalan vagyok-e hozzád? Te uralkodsz fölöttem, vagy én tefölötted?

Az embereket és az életet nem öllel mérik.

Tűnődtem sokszor azon is, hogy miért könnyebb elviselni a halál arcát háborúban, mint otthon. Ha nem így volna, csupa felcserből és bérelt siratóasszonyból állna a hadsereg. Ugyanaz a vég jön érte, mégis bátrabban áll elébe a földműves, mint a többi. Hitem szerint a képzelődés és a kiszínezett rémlátás sokkal ijesztőbb magánál a halálnál. Különös formája az életnek: anyák, asszonyok és gyermekek siránkozása, a megilletődött, néma emberek özönlése, kisírt szemű szolgák járás-kelése, lefüggönyzött szoba, gyertyafény, orvosok és papok búcsújárása együtt, és mindez a rémség házunkban, mintha minket siratnának és temetnének már... A gyermekek félnek pajtásaiktól is, ha azok álarccal ijesztik őket. Vegyük le az álarcot a dolgok meg a létezők fejéről, és nem találunk egyebet mögötte annál a halálnál, melyet az együgyű szolga vagy szobalány az imént még félelem nélkül és halottasházi pompa nélkül szemlélt. Boldog halál, mely nem enged időt ennyi előkészületre.

© Pokolgepválasz erre | adatok | e-mail - 2008-06-23 19:11:00 (649)
Nehez is lett volna...:-))))
[előzmény (648)]

© gyerekválasz erre | adatok | e-mail - 2008-06-21 10:35:45 (648)
Ez is igaz. Viszont én csak beírtam ide egy hülye agymenésemet, és az elindított egy kisebb beszélgetést. Úgyhogy már megérte. Meggyőzni nem állt szándékomban senkit....
[előzmény (645)]

© Horst Fuchsválasz erre | adatok | e-mail - 2008-06-21 08:05:45 (647)
de ha nincs szabad akarat, akkor mennyország és pokol sincs, tehát frankó végkifejlet sem, mert mi alapján kerülünk oda?

© Horst Fuchsválasz erre | adatok | e-mail - 2008-06-21 08:03:51 (646)
az inkább elkeserítő, mint fenséges ha nincs szabad akarat. mert akkor aztán tényleg minden tett és erőfeszítés az értelmét veszti. ha tényleg csak megszületünk, meghalunk, elrohadunk. akkor legalább ezt a kis időt jó lenne valóban Élni
[előzmény (643)]

© sanyaaaválasz erre | adatok | e-mail - 2008-06-21 05:28:29 (645)
és ezért nehéz okosat közölni.

talán a topiknyitónak sikerült először és utoljára: "A vallás nagyon szép dolog, csak tudni kell kezelni" 8D

az emberi lélek létbizonyítéka, hogy a flameeléshez ürügy kell 8C pl. vallás, vagy a hülye smájlik jobb híján. 8B
[előzmény (629)]

© sanyaaaválasz erre | adatok | e-mail - 2008-06-21 05:19:49 (644)
szóval szerinted az élet értéktelen és az ember jelentőségtelen. ehhez szinte isteni távlatokból kell szemlélődnöd! ha nem vigyázol kultuszod lesz!
[előzmény (636)]

© Mark Chapmanválasz erre | adatok | e-mail - 2008-06-21 00:16:31 (643)
Ugyanakkor - amellett, hogy ledobod a tettek iránti felelősség súlyát - azt feltételezed, hogy valami magasabb rendű dolog részese vagy ami fentről irányítja a döntéseidet, a kifürkészhetetlen, de biztos nagyon frankó végkifejlet elérése érdekében.
[előzmény (638)]

© Mark Chapmanválasz erre | adatok | e-mail - 2008-06-21 00:13:40 (642)
Valóban nem én írtam a szöveget, de a félreértések elkerülése végett, nem a "halhatatlan lélekről" szól, hanem a hétköznapok kilátastalánságáról és az azokból való kilépésről. Szóval világi dolgokól, még ha vannak is benne olyan kifejezések amiket félre lehet érteni.
[előzmény (639)]



Elejére << Előző < 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 ... > Következő >> Végére