egy "átállt" prédikátor "válaszol":
"- Azt mondtam magamban: Mi rágódik rajtam? A bolondság? És azt feleltem: nem, hanem a bün. És azt mondtam: hogy lehet az, hogy amikor az ember a legnagyobb biztonságban lehetne a büntöl, éppen akkor gondol az ördög munkájára? [...] Azt mondtam: talán nem is bün ez. Talán ilyen az ember. Talán hiába is korbácsoljuk ki magunkból az ördögöt. És arra gondoltam, hogy a szentéletü nök szögesdrótból font ostorral verték testüket, és lehet, hogy szerették kínozni magukat, és talán én is szeretném kínozni magamat. Éppen egy fa alatt hevertem, amikor ezt kigondoltam, s aztán elaludtam. Beesteledett, sötét volt amikor fölébredtem. Egy prérifarkas üvöltött a közelemben. Azt se tudtam, mit mondok, hangosan felkiáltottam: Eh, nincs bün, nincs erény! Csak az van, amit az ember cselekszik. Egy és ugyanannak a dolognak része minden. Egyik cselekedet szép, a másik nem szép, de ennél többet nincs joga mondani az embernek. [...]
Azt kérdem: Mi ez a hívó szó, mi ez a Lélek? És azt feleltem rá: szeretet. Némelykor úgy szeretem az embereket, hogy majd szétrepedek a szeretettöl. Aztán azt kérdezem magamtól: Hát nem szereted Jézust? Gondolkozom, gondolkozom, s végül azt felelem magamnak: Nem, nem ismerek senkit, akit Jézusnak neveznek. Tudok róla egy csomó történetet, de szeretni csak az embereket szeretem. És néha majd szétrobbanok a szeretettöl, és szeretném valamennyit boldoggá tenni, és olyasmit prédikálok, amiröl azt gondolom, hogy boldoggá teszi öket. És aztán... fene sokat prédikáltam nekik. Csodálkozol, hogy ilyen csúf szavakat mondok? No hát, én már nem érzem csúfnak. Így beszélnek az emberek, s közben nem gondolnak semmi rosszra. De mindegy, elmondok neked még valamit, amit kigondoltam, prédikátor ennél vallástalanabb dolgot nem gondolt ki, s nem is lehetek többé prédikátor, mert kigondoltam és hiszek benne.
Gondolkoztam a Szentlélekröl és Jézusról. És azt gondoltam: Mért akasztunk mindent Isten vagy Jézus nyakába? Meglehet, gondoltam, hogy csak az embereket szeretjük, férfiakat és nöket, meglehet, hogy a Szentlélek nem más, mint az emberi lélek. Meglehet, hogy az egész emberiségnek egyetlen nagy, közös lelke van, s annak a része mindenki. Hát ültem és gondolkoztam ezen, és egyszerre csak tudtam. A lelkem mélyén tudtam, hogy igaz, s most is tudom."
(John Steinbeck : Érik A Gyümölcs) |
