| Ha komolyan eltökéled magadban, hogy a lelki életnek szenteled magad, akkor az ilyen anyagi vágyak, mint pl. a nemi aktusra való késztetés, egyszerűen eltűnnek belőled. De ezt már kifejtettem egy korábbi hozzászólásomban. A szex is olyan, mint a többi anyagi vágy, ideköt téged, ehhez a világhoz. Ez olyan, mint egy kínzó viszketés. Minél többet vakarod, annál inkább viszket. Vagyis minél inkább törekszel a vágy kielégítésére, annál inkább ott van benned. És - úgyis tudom, hogy nem fogod elhinni, de ideírom, mert én viszont halálosan komolyan gondolom -, hogy ha egy fedél alatt élhetek életem szerelmével, meg sem fordul a fejemben, hogy húbazz, szivi, gyeremá, dugjunk egyet, még akkor is, ha egyszál semmiben sétálgat előttem. Egyszerűen azért, mert nem érzek ilyesmire semmi késztetést. Pedig szeretem őt és bármire képes volnék érte. De valahogy én mást szeretnék tőle és nem testiséget. Ilyeneket például, hogy védelmet szeretnék tőle kapni és szolgálni szeretném őt, hogy boldog legyen és az ő lelki élete is teljes legyen. (Sosem értettem, miért gáz, hogyha egy párocskának nem folyton a kefélésen jár az esze?... Lassan akkor nézik az embert hülyének, ha nem a szex van kizárólagosan a gondolatai középpontjában, hanem urambocsá, a lelki fejlődése...) |
